Ezt a kis ficit is ugyan azzal a személlyel szerepeztem.~ A folytatásának a maximum 50% készen van, de nem szerettük volna egybe sűríteni az egészet, mert akkor túl sok lett volna egyszerre... és a végére már nem lett volna élvezetes az olvasás.:) Szerintem egy résznek ez is jó hosszú.~
Reméljük sokan fogtok érdeklődni a 2. rész miatt is.^^
Jó olvasást; NiTae, HeeRin.~♥
Épp tánc próbán dekkolunk. Vagyis dekkolok én egyedül mivel mindenkinek meg akartam mutatni, hogy igenis jó táncos vagyok és képes vagyok saját erőmből is létrehozni valami csodásat. Legfőképpen HyunSeungnak akarok bizonyítani. Általában le szólt. Én ezt be tudtam annak, hogy biztos csak így akar ösztönözni de ez elég abszurd dolog... Pedig én annyira szerettem őt. Nem szerelemből hanem ő volt a példaképem.
Már este kilenc is elmúlt, mikor hallottam, hogy a próbateremből szene szűrődik ki. Óvatosan odalépkedtem, majd lassan kinyitottam az ajtót, de ekkor kissé sokkot kaptam. JinSil ott táncolt. A tükörből láttam, hgy arca nagyon sápadt, így észrevétlenül a magnóhoz mentem és leállítottam azt. Ijedten kapta hátra fejét, s nézett rám döbbenten.
Azt hittem szívrohamot kapok mikor leállt a zene. Hirtelen kaptam hátra a fejemet majd mikor megláttam HyunSeung-ot gyorsan magamhoz kaptam a pulcsim.-Te meg mit keresel itt?-vettem fel egy üveg vizet és kortyoltam abba bele.
- Ezt én is kérdezhetném - néztem végig rajta - mióta táncolsz?
- Amióta idekerültem - nézett rám zavartan.
- Úgy értem, hogy ma.
Mikor elmondta válaszát állam a padlón koppant.
- HOGY MENNYI IDEJE?!
-Hát úgy 6 órája...-rántottam meg vállamat mintha ez a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne. Eléggé fel volt háborodva. Ezek után persze még neki áll feljebb.
-Hisz én csak neked akarok megfelelni mert soha semmi nem elég.-kiabáltam miközben a földet pásztáztam tekintetemmel. Nem mertem egyszerűen ránézni.
- Mi az, hogy nekem akarsz megfelelni? Azzal, hogy kifárasztod magad, aztán meg majd kórházba kerülsz? - idegeskedtem. Nem hiszem el, hogy képes volt 6 órán keresztül megállás nélkül táncolni.
- Öltözz át, haza viszlek.
-Nem kell. Megoldom egyedül is.-bementem az öltözőbe majd visszavettem az utcai ruhám meg a kabátom.
-azért köszönöm...-
Motyogva mentem el mellette. ~utállak Jang HyunSeung...-morgolódtam magamban majd feltettem a fejhallgatómat és a buszmegálló felé indultam
Ezt nem hiszem el. Ez a lány olyan makacs! Kénytelen voltam utána menni, s mikor már épp lépett volna fel a buszra csuklójánál fogva visszarántottam, s felkaptam, majd elindultam vele a lakása felé. Hiába kapálózott, én annál jobban szorítottam.
- JinSil, fejezd már be! - szóltam rá..
-De most mi az istent csinálsz?-kapálóztam még egy darabig, de hamar kifáradtam. Nem is értettem mi ez a hirtelen nekem szánt figyelem, de abban a pillanatban nem is érdekelt inkább szabadulni akartam karjai közül mert kezdett egyre cikibb lenni a helyzet. Még szerencse hogy már besötétedett. Így nem látta milyen vörös az arcom. Én viszont csak a várost bámultam, rá nem akartam nézni. Egy sokkal idősebb mint én , kettő az előbb döntöttem el hogy utálni fogom. Bár a második elég lehetetlennek bizonyul majd ebben biztos vagyok.
- Na, megjöttünk - tettem le kezemből - holnap hatra a teremben! Ne késs! - néztem rá szigorúan. Ő csak félve bólintott, majd bement a lakásba. Ez a lány. Komolyan mondom kikészít. Sóhajtottam egyet, majd elindultam a dormba, halkan nyitottam be, mert tudtam, hogy a srácok már alszanak.
Gyorsan elmentem még fürdeni, majd én is bevágódtam az emeletes ágy alsó részére.
Ahogy beértem a házba vettem egy gyors zuhanyt és enni is akartam de egy falat sem ment le a torkomon. Lefeküdtem majd másnap is korán kellett kelnem hogy elintézzem a sulis teendőimet . Nem jártam be mint mások, de le akartam tenni a vizsgát így beadtam a munkáim. Ezek után beültem egy kávéra hátha felébreszt kicsit, de ott is vele futottam össze na meg a többiekkel. Ott kevergettem a pultnál a forró italt és reménykedtem hogy nem vesznek észre.
- Ah, JinSil - szólalt meg a maknae, mire én is felkaptam a fejem.
És tényleg ott ült. Oda mentünk hozzá, és én megint hoztam a bunkó, arrogáns formámat.
- Nem szabadna kávézz, még fiatal vagy - néztem rá szúrósan.
- HyunSeung, hagyd már. És különben is, csak másfél év van köztetek - lepődött meg YoSeob.
- Akkor is fiatal - néztem csapattársamra.
-A francba...-sziszegtem halkan majd mosolyt varázsoltam ajkaimra.-tudtommal nem vagy se a testvérem se az apám. Jó lenne ha legalább egy kicsit leszállnál rólam. Fáradt is vagyok és nyűgös is ráadásul a vizsga munkámat is most adtam be.-hadartam el majdnem egy szuszra mindent. Annyira fel tudott idegesíteni.
Néha olyan gyorsan beszélt, azt sem tudtam, hogy néha mit mond. De állj. Vizsga?
- Nem lennél nyűgös, sem fáradt , ha nem táncoltál volna 6 órán keresztül egy huzamban - ekkor mindenki ledöbbent - plusz... nem vagyok senkid, de még is velem kell táncolj, és nem szeretném, ha tánc közben elaludj - kissé csúnyán néztem rá.
-Hagyjuk szerintem. Oké hogy együtt táncolunk de azon kívül semmi közünk egymáshoz. Hála a jó istennek.-néztem fel a plafonra majd fogtam a kávémat és leültem az egyik asztalhoz.~na ezek után mi lesz?!... Kíváncsi vagyok.mi reagál.-kezdtem el gondolkodni miközben az üvegen keresztül a forgalmas várost kémleltem.
- Túl lőttél a célon - nézett rám dühösen DooJoon.
- Hagyj - néztem rá, majd kivágtattam a helységből. Nem tehetek róla, ha a közelemben van valami furcsa érzés kerít hatalmába, és ha nem leszek vele ilyen, akkor közel engedem magamhoz, és tudom, hogy megbántanám. Ismerem magam ennyire.
Egyszer csak az üveg előtt egy dühös HyunSeung viharzott el. Szinte fellökte az embereket úgy sietett.-hát ez meg?-ültem le Yoseob mellé.-ennyire rosszul reagáltam az aggódásra?-kérdeztem.-mit aggódás... Bunkóság.-vágtam rá hirtelen. Mondjuk nem is bántam mert ez már rég kikívánkozott belőlem, de csak most mertem kinyitni a számat és meglepően jó érzés volt.
Még egy kicsit dühöngtem, majd inkább elindultam a CUBE felé. Talán egy kis tánc majd segít mindent elfelejteni vagy legalább csak kikapcsolni egy kis időre.
Bent intettem a portásnak, majd elindultam a lépcsőn. Valamiért semmi kedvem nem volt most liftezni.
Gyorsan átöltöztem, majd neki is láttam. Először csak össze-vissza táncoltam, bemelegítettem. Aztán kezdtem el táncolni a Beautiful Night-ot.
-Huuuu...-mosolyogva kezdtem tapsolni az ajtóban állva mikor befejezte a táncot. Akármennyire is haragudtam rá a csodálat megmaradt. Ahogy látom hogy táncol az mindig arra ösztönöz hogy jobbá váljak.-nagyon ügyes vagy..-mentem el mellette és az öltöző felé vettem az irányt hogy én is átöltözzek.
Ahogy elkezdett valaki tapsolni megálltam a mozgásban. Meglepetten néztem végig, amíg elmegy előttem , majd mikor eltűnt fájdalmasan felsóhajtottam. ~ Sehogy sem fogom tudni kiverni a fejemből? ~ gondoltam , majd inkább neki leültem pihenni, hogy miután JinSil visszajön tudjunk is kezdeni.
Átöltöztem a majd visszamentem a terembe és az óriási tükör előtt lófarokba kötöttem a hajamat.-na kezdhetünk?-álltam elé és néztem az előttem ülő srácra.-vagy inkább hagyjuk?
- Kezdjünk. Ma egy új koreográfiát tanulunk, amit a vezetőség talált ki. Együtt kell előadjuk - morogtam az orrom alatt. Nem tetszett az ötlet, mivel elég érdekes a tánc.
Reméljük sokan fogtok érdeklődni a 2. rész miatt is.^^
Jó olvasást; NiTae, HeeRin.~♥
Épp tánc próbán dekkolunk. Vagyis dekkolok én egyedül mivel mindenkinek meg akartam mutatni, hogy igenis jó táncos vagyok és képes vagyok saját erőmből is létrehozni valami csodásat. Legfőképpen HyunSeungnak akarok bizonyítani. Általában le szólt. Én ezt be tudtam annak, hogy biztos csak így akar ösztönözni de ez elég abszurd dolog... Pedig én annyira szerettem őt. Nem szerelemből hanem ő volt a példaképem.
Már este kilenc is elmúlt, mikor hallottam, hogy a próbateremből szene szűrődik ki. Óvatosan odalépkedtem, majd lassan kinyitottam az ajtót, de ekkor kissé sokkot kaptam. JinSil ott táncolt. A tükörből láttam, hgy arca nagyon sápadt, így észrevétlenül a magnóhoz mentem és leállítottam azt. Ijedten kapta hátra fejét, s nézett rám döbbenten.
Azt hittem szívrohamot kapok mikor leállt a zene. Hirtelen kaptam hátra a fejemet majd mikor megláttam HyunSeung-ot gyorsan magamhoz kaptam a pulcsim.-Te meg mit keresel itt?-vettem fel egy üveg vizet és kortyoltam abba bele.
- Ezt én is kérdezhetném - néztem végig rajta - mióta táncolsz?
- Amióta idekerültem - nézett rám zavartan.
- Úgy értem, hogy ma.
Mikor elmondta válaszát állam a padlón koppant.
- HOGY MENNYI IDEJE?!
-Hát úgy 6 órája...-rántottam meg vállamat mintha ez a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne. Eléggé fel volt háborodva. Ezek után persze még neki áll feljebb.
-Hisz én csak neked akarok megfelelni mert soha semmi nem elég.-kiabáltam miközben a földet pásztáztam tekintetemmel. Nem mertem egyszerűen ránézni.
- Mi az, hogy nekem akarsz megfelelni? Azzal, hogy kifárasztod magad, aztán meg majd kórházba kerülsz? - idegeskedtem. Nem hiszem el, hogy képes volt 6 órán keresztül megállás nélkül táncolni.
- Öltözz át, haza viszlek.
-Nem kell. Megoldom egyedül is.-bementem az öltözőbe majd visszavettem az utcai ruhám meg a kabátom.
-azért köszönöm...-
Motyogva mentem el mellette. ~utállak Jang HyunSeung...-morgolódtam magamban majd feltettem a fejhallgatómat és a buszmegálló felé indultam
Ezt nem hiszem el. Ez a lány olyan makacs! Kénytelen voltam utána menni, s mikor már épp lépett volna fel a buszra csuklójánál fogva visszarántottam, s felkaptam, majd elindultam vele a lakása felé. Hiába kapálózott, én annál jobban szorítottam.
- JinSil, fejezd már be! - szóltam rá..
-De most mi az istent csinálsz?-kapálóztam még egy darabig, de hamar kifáradtam. Nem is értettem mi ez a hirtelen nekem szánt figyelem, de abban a pillanatban nem is érdekelt inkább szabadulni akartam karjai közül mert kezdett egyre cikibb lenni a helyzet. Még szerencse hogy már besötétedett. Így nem látta milyen vörös az arcom. Én viszont csak a várost bámultam, rá nem akartam nézni. Egy sokkal idősebb mint én , kettő az előbb döntöttem el hogy utálni fogom. Bár a második elég lehetetlennek bizonyul majd ebben biztos vagyok.
- Na, megjöttünk - tettem le kezemből - holnap hatra a teremben! Ne késs! - néztem rá szigorúan. Ő csak félve bólintott, majd bement a lakásba. Ez a lány. Komolyan mondom kikészít. Sóhajtottam egyet, majd elindultam a dormba, halkan nyitottam be, mert tudtam, hogy a srácok már alszanak.
Gyorsan elmentem még fürdeni, majd én is bevágódtam az emeletes ágy alsó részére.
Ahogy beértem a házba vettem egy gyors zuhanyt és enni is akartam de egy falat sem ment le a torkomon. Lefeküdtem majd másnap is korán kellett kelnem hogy elintézzem a sulis teendőimet . Nem jártam be mint mások, de le akartam tenni a vizsgát így beadtam a munkáim. Ezek után beültem egy kávéra hátha felébreszt kicsit, de ott is vele futottam össze na meg a többiekkel. Ott kevergettem a pultnál a forró italt és reménykedtem hogy nem vesznek észre.
- Ah, JinSil - szólalt meg a maknae, mire én is felkaptam a fejem.
És tényleg ott ült. Oda mentünk hozzá, és én megint hoztam a bunkó, arrogáns formámat.
- Nem szabadna kávézz, még fiatal vagy - néztem rá szúrósan.
- HyunSeung, hagyd már. És különben is, csak másfél év van köztetek - lepődött meg YoSeob.
- Akkor is fiatal - néztem csapattársamra.
-A francba...-sziszegtem halkan majd mosolyt varázsoltam ajkaimra.-tudtommal nem vagy se a testvérem se az apám. Jó lenne ha legalább egy kicsit leszállnál rólam. Fáradt is vagyok és nyűgös is ráadásul a vizsga munkámat is most adtam be.-hadartam el majdnem egy szuszra mindent. Annyira fel tudott idegesíteni.
Néha olyan gyorsan beszélt, azt sem tudtam, hogy néha mit mond. De állj. Vizsga?
- Nem lennél nyűgös, sem fáradt , ha nem táncoltál volna 6 órán keresztül egy huzamban - ekkor mindenki ledöbbent - plusz... nem vagyok senkid, de még is velem kell táncolj, és nem szeretném, ha tánc közben elaludj - kissé csúnyán néztem rá.
-Hagyjuk szerintem. Oké hogy együtt táncolunk de azon kívül semmi közünk egymáshoz. Hála a jó istennek.-néztem fel a plafonra majd fogtam a kávémat és leültem az egyik asztalhoz.~na ezek után mi lesz?!... Kíváncsi vagyok.mi reagál.-kezdtem el gondolkodni miközben az üvegen keresztül a forgalmas várost kémleltem.
- Túl lőttél a célon - nézett rám dühösen DooJoon.
- Hagyj - néztem rá, majd kivágtattam a helységből. Nem tehetek róla, ha a közelemben van valami furcsa érzés kerít hatalmába, és ha nem leszek vele ilyen, akkor közel engedem magamhoz, és tudom, hogy megbántanám. Ismerem magam ennyire.
Egyszer csak az üveg előtt egy dühös HyunSeung viharzott el. Szinte fellökte az embereket úgy sietett.-hát ez meg?-ültem le Yoseob mellé.-ennyire rosszul reagáltam az aggódásra?-kérdeztem.-mit aggódás... Bunkóság.-vágtam rá hirtelen. Mondjuk nem is bántam mert ez már rég kikívánkozott belőlem, de csak most mertem kinyitni a számat és meglepően jó érzés volt.
Még egy kicsit dühöngtem, majd inkább elindultam a CUBE felé. Talán egy kis tánc majd segít mindent elfelejteni vagy legalább csak kikapcsolni egy kis időre.
Bent intettem a portásnak, majd elindultam a lépcsőn. Valamiért semmi kedvem nem volt most liftezni.
Gyorsan átöltöztem, majd neki is láttam. Először csak össze-vissza táncoltam, bemelegítettem. Aztán kezdtem el táncolni a Beautiful Night-ot.
-Huuuu...-mosolyogva kezdtem tapsolni az ajtóban állva mikor befejezte a táncot. Akármennyire is haragudtam rá a csodálat megmaradt. Ahogy látom hogy táncol az mindig arra ösztönöz hogy jobbá váljak.-nagyon ügyes vagy..-mentem el mellette és az öltöző felé vettem az irányt hogy én is átöltözzek.
Ahogy elkezdett valaki tapsolni megálltam a mozgásban. Meglepetten néztem végig, amíg elmegy előttem , majd mikor eltűnt fájdalmasan felsóhajtottam. ~ Sehogy sem fogom tudni kiverni a fejemből? ~ gondoltam , majd inkább neki leültem pihenni, hogy miután JinSil visszajön tudjunk is kezdeni.
Átöltöztem a majd visszamentem a terembe és az óriási tükör előtt lófarokba kötöttem a hajamat.-na kezdhetünk?-álltam elé és néztem az előttem ülő srácra.-vagy inkább hagyjuk?
- Kezdjünk. Ma egy új koreográfiát tanulunk, amit a vezetőség talált ki. Együtt kell előadjuk - morogtam az orrom alatt. Nem tetszett az ötlet, mivel elég érdekes a tánc.
-Már most érzem hogy valami ezzel nem lesz oké...-néztem utána ahogy felállt majd a terem közepére tett egy széket ahová le ültetett. A szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni ahogy beindította a zenét és lassan közeledett felém. Hogy ebből mi lesz ... Nem is értettem mi van velem. Eddig tök higgadtan álltam hozzá az egészhez.
Oda sétáltam hozzá, majd támadt egy ötletem. Beleültem az ölébe, de nem nehézkedtem rá. Szemei kitágultak, mire én csak egy csábos mosolyt küldtem felé. Jobb karját megfogtam, majd bevetettem a "Trouble Maker" mozdulatot. Viszont annyi volt benne , hogy majdnem szájon pusziltam, persze csak véletlen.
-Mi-mit csinálsz?-Dadogva és zavartan néztem először tőlem pár mm-re lévő ajkait lana gyorsan felkaptam tekintetem íriszeibe. Teljesen belemélyedtem sötét szemeibe. Egyszerűen gyönyörű volt. Eddig is tudtam hogy nem egy átlagos ember, de hogy ilyen gyönyörű legyen. Bár ilyen szót nem használunk nagyon fiúra vagyis inkább férfira de jobban nem tudtam volna magam kifejezni.
- Csak a tánchoz próbálok ki lépéseket - suttogtam érzékien fülébe, majd felálltam, s őt is felsegítettem. Közel rántottam magamhoz, majd úgy "hullámoztam" egyet testemmel, így ő is jött velem.
-Hagyd abba...-suttogtam összeszorított szemekkel majd erősen belemarkoltam fekete pólójába ami erősen feszült rajta. Egyszerűen kész voltam tőle.-mi ez? Miért találtak ki ilyet? Neked ott van Hyuna unnie... Miért tettek be mellém?-hirtelen annyi kérdés fogalmazódott meg bennem.
Kissé meglepődtem kérdésén... azaz.. kérdésein.
- mert látták a próbánkat és azt szeretnék, hogyha csinálnák egy ilyen "erotikusabb" táncot, mivel állítólag összeillünk - vontam vállat, majd még közelebb vontam magamhoz. Egyik lábát felemeltem a csípőmre helyeztem, majd belemarkoltam formás fenekébe.
- mert látták a próbánkat és azt szeretnék, hogyha csinálnák egy ilyen "erotikusabb" táncot, mivel állítólag összeillünk - vontam vállat, majd még közelebb vontam magamhoz. Egyik lábát felemeltem a csípőmre helyeztem, majd belemarkoltam formás fenekébe.
-Ne csináld ezt...-könnyek gyűltek szemembe ezért gyorsan vállára hajtottam fejemet. Rossz volt hogy itt volt mellettem ilyen közel testileg, de lelkileg fényévek választottak el minket. Visszanyeltem könnyeim majd oldalra néztem a tükörbe.
Annyira jól mutattunk együtt. Tetszett.
- Ne sírj - öleltem meg -ez csak egy koreó. Nincs benne semmi rossz. Inkább segíts megcsinálni, aztán hagyjuk a fenébe. Tudod.. nem szívesen mászkálok így - mutattam nadrágomra, ami kissé már dudoros volt.
- Ne sírj - öleltem meg -ez csak egy koreó. Nincs benne semmi rossz. Inkább segíts megcsinálni, aztán hagyjuk a fenébe. Tudod.. nem szívesen mászkálok így - mutattam nadrágomra, ami kissé már dudoros volt.
Annyira rosszul esett az hogy ilyen gyorsan túl akart rajta lépni. -Hyuna sokkal csinosabb nálam. Akkor vele mi szokott történni ha próbáltok?-tiszta ideges lettem már-már inkább féltékeny. Eltoltam magamtól majd kitaláltunk valami egyszerűt gyorsan.
- Hyuna más tészta. Ő HYUNA, te pedig TE- mosolyogtam - Hyuna nem hoz lázba, mert már megszoktam, hogy ilyen. És csak a főnökség miatt ilyen - mosolyogtam - na, csináljuk? - néztem rá várva válaszára.
-Nekem mindegy. Csak siessünk aztán "hagyjuk a fenébe"-utánoztam őt majd elkezdtünk táncolni. Próbáltam máshogy tekinteni rá ami csodák csodájára ment. Ennek nagyon örültem. Főleg mert mehetek végre haza. Már annyira csábított a pihe-puha ágyikóm, hogy az leírhatatlan.
Elég gyorsan eltelt a mai nap, de még sajnos nem végeztünk az egész koreográfiával. A neheze, majd csak holnap jön. Mivel ma inkább csak a kis "lazább" részeket vettük át. Holnap pedig "beindul a party". Félek. Nagyon.
Gyorsan visszaöltöztem majd a táskámba túrva a cuccaimat felkaptam azt vállamra és gyors léptekkel indultam a kijárat felé hogy ne kelljen vele találkozni. A kinti, épp lemenő , nap fénye beragyogta az egész várost. Elindultam gyalog haza hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. A házam ajtaja előtti lépcsőn leültem és az azóta homályba vesző tájat fürkésztem. Lecsendesedett minden és a szél is elállt. Csak ott ültem. Nem volt erőm se kedvem felkelni onnan. Legszívesebben örökre ott maradtam volna. Így semmi gond semmi aggódás vagy csalódás..
Nem tudtam mit kezdeni magammal, így amint rendbe szedtem magam vissza indultam a dormba. Épp ekkor végzett Gikwang a fürdéssel így már csak én voltam hátra.
Gyorsan letusoltam, majd a neten kezdtem el keresgélni valami film után , hogy eltereljem a gondoltaimat JinSil-ről.
Elég nehéz volt, de megpróbálkoztam vele.
Gyorsan letusoltam, majd a neten kezdtem el keresgélni valami film után , hogy eltereljem a gondoltaimat JinSil-ről.
Elég nehéz volt, de megpróbálkoztam vele.
Éreztem ahogy egyre hidegebb lesz a levegő így inkább bementem és lezuhanyoztam majd bekapcsoltam a tv-t és leültem az ágyamra egy pohár kakaó társaságában. Épp nagyban tátottam a számat mikor a telefonom csörgése hozta rám a szívrohamot. A kijelzőn Yoseob képe és neve díszelgett.~hát ez.meg.mit akar?-gondolkodtam majd felvettem a készüléket.-igen?
A film nézése közben bealudtam. Az álmom pedig elég érdekes volt. Vagy is inkább... nem tudom elmondani, abszurd.. talán.
A lényeg annyi, hogy smároltam JinSil-el, aztán pedig... elég érdekes dolgok történtek.
A lényeg annyi, hogy smároltam JinSil-el, aztán pedig... elég érdekes dolgok történtek.
-Hát oké semmi baj...-nyomtam ki a telefont. Csak félre tárcsázott. Kikapcsoltam a tv-t majd lefeküdtem. Úgy döntöttem másnap délig fogok aludni, de ehelyett egy percre sem.hunytam le a szemem. Már csak arra.lettem figyelmes hogy a felkelő nap sugarai kissé beszűrődnek a redőnyöm apró résein.
Arra keltem, hogy valaki rám ugrik majd elkezd nevetni.
- Hmm - nyöszörögtem - YoSeob szállj már le rólam - löktem le magamról.
- Idő van haver. Mindjárt elkésel az órádról.
- mi?! -pattantam ki egyből az ágyból, majd villámsebességgel felöltöztem, bekaptam valami kaját, s már indultam is az Entertainment-hez.
- Hmm - nyöszörögtem - YoSeob szállj már le rólam - löktem le magamról.
- Idő van haver. Mindjárt elkésel az órádról.
- mi?! -pattantam ki egyből az ágyból, majd villámsebességgel felöltöztem, bekaptam valami kaját, s már indultam is az Entertainment-hez.
Olyan voltam mint egy élőhulla. Lifttel felmentem a a 3. emeletre majd becsoszogtam a terembe és lefeküdtem az oldalt kialakított kis puha ülőhelyre és elaludtam.
Mikor benyitottam egy alvó személlyel találtam szembe magam. Nem akartam felkelteni, de így soha nem fogunk végezni a tánccal.
Óvatosan odaballagtam hozzá, majd megnéztem, hogy most alszik vagy csak pihen.
Ekkor vettem észre, hogy egy könnycsepp gördül végig arcán, majd nevemet suttogja.
Óvatosan odaballagtam hozzá, majd megnéztem, hogy most alszik vagy csak pihen.
Ekkor vettem észre, hogy egy könnycsepp gördül végig arcán, majd nevemet suttogja.
Annyira rosszat álmodtam. HyunSeung megcsókolt aztán elkezdett rajtam nevetni és csak ott hagyott egyedül a forgalmas utca közepén. Ott sírtam mit sem foglalkozva a járókelők tömegével. Annyira becsapottnak éreztem magam. Már azt sem tudtam hogy ez álom vagy a valóság? Összemosódott a két világ.
- JinSil -keltegettem, de csak még jobban kezdtek folyni könnyei, majd hirtelen felült, s zokogva bújt oda hozzám. Nem értettem, hogy mi a fene történhetett az álmában, s a hirtelen öleléstől is megilletődtem, de nem taszítottam el magamtól, inkább próbáltam megnyugtatni.
-HyunSeung... Miért tetted ezt velem?!...-zokogva kezdtem pólóját gyűrni. Annyira rosszul lettem. Biztos a kimerültség hozta ezt ki belőlem legalábbis ebben reménykedtem. Utáltam magam amiért ilyen túlérzékeny és gyerekes voltam. Úgy festhettem akár egy 5éves gyerek ő meg az apám vagy a védelmező bátyám.
- Még is miről beszélsz? - néztem rá zavartan.De ő csak tovább szorongatta a pólómat - JinSil... mit álmodtál? - néztem rá teljesen komoly arccal, s kissé eltoltam magamtól, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Nagyon rosszat...-szipogtam párat és töröltem hevesen arcomról a könnyeket. Nagy nehezen de végülis abbahagytam a sírást és leültem.-azt álmodtam hogy magamra hagytál...-suttogtam magam elé halkan. A csókot nem akartam.neki elmondani mert az félreérthető lett volna nem is kicsit.
- Elhagytalak? - lepődtem meg - hogy érted? - teljesen összezavart. Most ő is úgy érez, ahogy én?
-Mindegy nem lényeg! Csak essünk ezen túl és menjünk haza mert el fogok aludni...-hadarva álltam fel és néztem magamon végig a tükörben. Kiábrándító voltam. Ahogy ott álltam mint egy rakás szerencsétlenség... Ő meg csak ott állt és engem nézett.
- Addig nem kezdünk neki semminek ... míg el nem mondod - makacskodtam.
Tudom, nem szép dolog, de én akkor is ki szeretném belőle húzni, hiszen még is csak velem/rólam álmodott. Jaj, istenem, mit meg nem adnék, hogy úgy érezzen , mint én.
Tudom, nem szép dolog, de én akkor is ki szeretném belőle húzni, hiszen még is csak velem/rólam álmodott. Jaj, istenem, mit meg nem adnék, hogy úgy érezzen , mint én.
Folyt.Köv..~~
Categories:
HyunSeung.
nagyon várom a kövit *-*
olyan kis aranyosak :D
egyszer nekem is ki kéne próbálni a szerepezést ^_^
örülünk *-*
hát.:$
haha.^^ nagyon muris, csak ha nem tudsz valamit, akkor kicsit bajban vagy.. ezért mindig mikor írunk közben "beszélgetünk", hogy ide most mi illene a legjobban.^^" :DD