Újra előrukkoltunk valamivel, Főszerepben; Kim JongIn alias Kai.^^" Reméljük, hogy sokan fogjátok olvasni.^^ Biztos, majd mindenkinek felfog tűnni, hogy van vastagon írott rész, és van kékkel írott rész.~ Nos, a vastag, mint mindig a fiút jelenti. A kék pedig JongIn apját.~ Tudom, ez most egy kisebb Spoiler volt tőlem, de muszáj volt elmagyarázzam,hogy értsétek.^^" Ez is több részre lesz szedve, mert egyszerűen így is 1869 szó ez a rész.^^ :D De furcsa leírni.~ na, nem beszélek tovább.>.<" Véleményeket kérünk szépen.:"3
Enjoy.~♥
Minden nap úgy éreztem magam akár egy filmben. De nem ám valami romantikusban vagy valami izgalmas akciófilmben, nem...Hanem mint egy hülye vígjátékban. Elég bénácska vagyok. Múltkor is akkorát nyaltam mikor a buszhoz futottam. Ma csak azért is időben keltem, hogy ne keljen szaladnom ráadásul ma ismerem meg az új osztálytársaim is mert most költöztünk ide. Mikor beértem a tanár egyből kihívott , hogy mutatkozzak be de még egy szót sem mondtam el mikor már elkezdtek sértegetni. Az előző sulimban is ezt csinálták...
- Ez meg ki? - néztem végig a csajon- elég csórónak néz ki - néztem le.
Inkább hagytam a fenébe az egészet és egy szó nélkül visszaültem a padba. Nem hiányzott nekem az hogy megint elölről kezdődjön az egész.
- Te... most ennek nincs neve se semmi azért ült le? - beszélgettünk a srácokkal.
- Lehetséges - vontam vállat - vagy csak túl stréber hozzánk - dőltem hátra a székkel.
Hallottam ahogy rólam beszélnek és az évek alatt megtanultam azt hogy ilyenkor a talpamra kell állni. Odasétáltam a padjukhoz majd mosolyt varázsoltam az arcomra. -De van nevem csak ha senki nem kíváncsi rá akkor én miért fáradnék?-nevettem el magam majd ott is hagytam őket.
- Mit képzel magáról ez a kis csaj? - néztem távolodó alakját - asszem meg kell neveljem - igazgattam meg nadrágövemet.
Szerencsére gyorsan eltelt ez a nap és túl is éltem, de ez még csak az első volt. Hazafelé sétáltam és már be volt sötétedve mivel tél van. Ahogy siettem a buszmegálló felé éreztem hogy valaki hátulról fellök. Azt hittem hogy csak valaki véletlen nekem jött.
Ha mást nem akkor majd így.
- Hello - intettem neki - emlékszel rám? - kacsintottam, miközben rárúgtam egy kis... sok.. havat.
Felálltam majd elkezdtem magamról lesöpörni a havat. Bement a kabátomba is teljesen átáztatva az alattam lévő pulcsit és pólót is. Gyors léptekkel indultam el ismét.
- Ne siess ennyire- kaptam a karja után, majd elkezdtem vissza fele húzni.
-Hagyj békén kérlek...-motyogtam halkan majd kezeimet kezdtem rángatni.
- Várhatod - ezzel belöktem megint a hóba, majd ráültem csípőjére.
-Nem zavar hogy mindenki minket néz?-kezdtem el alatta ficánkolni. -Szállj le rólam!
- Hé! Fiatal ember - szólított meg valaki. A hangja olyan ismerős volt, mikor odakaptam tekintetem apámmal szemeztem - gyere - biccentett.
- Ezt még folytatjuk - ezzel leszálltam róla, s bepattantam a kocsiba.
Felálltam majd nyeltem egy nagyot és felszálltam a buszra. Ahogy hazaértem gyorsan levetkőztem és vettem egy forró fürdőt. Másnap hangom sem volt ráadásul úgy fájt a mellkasom..
Reggel nem jött az új csaj, biztos beijedt - elmosolyodtam a gondolatra, de bejött az osztályfőnök, és elkezdett beszélni.
- Gyerekek, az új diák Lee HyoRin , ma nem jön iskolába. 39,8 fokos láza van - ezzel kiment a teremből. A mosoly lefagyott arcomról.
Ott feküdtem az ágyamban egy csomó zsebkendővel körbevéve és a forró teámmal. ~Ez is mind amiatt a srác miatt van. Még a nevét sem tudom de mégis már ezt csinálja. Elkezdtem szipogni majd átfordultam a másik oldalamra, de nem élvezhettem sokáig ezt a helyzetet mivel csengetett valaki. Gondolom az orvos. Lecsoszogtam majd mikor ajtót nyitottam azt az embert láttam meg aki tegnap leszedte róla azt a hülye gyereket.
-Te vagy a beteg?-nézett rajtam végig majd elmosolyodott.-Hülye kérdés volt.
Enjoy.~♥
Minden nap úgy éreztem magam akár egy filmben. De nem ám valami romantikusban vagy valami izgalmas akciófilmben, nem...Hanem mint egy hülye vígjátékban. Elég bénácska vagyok. Múltkor is akkorát nyaltam mikor a buszhoz futottam. Ma csak azért is időben keltem, hogy ne keljen szaladnom ráadásul ma ismerem meg az új osztálytársaim is mert most költöztünk ide. Mikor beértem a tanár egyből kihívott , hogy mutatkozzak be de még egy szót sem mondtam el mikor már elkezdtek sértegetni. Az előző sulimban is ezt csinálták...
- Ez meg ki? - néztem végig a csajon- elég csórónak néz ki - néztem le.
Inkább hagytam a fenébe az egészet és egy szó nélkül visszaültem a padba. Nem hiányzott nekem az hogy megint elölről kezdődjön az egész.
- Te... most ennek nincs neve se semmi azért ült le? - beszélgettünk a srácokkal.
- Lehetséges - vontam vállat - vagy csak túl stréber hozzánk - dőltem hátra a székkel.
Hallottam ahogy rólam beszélnek és az évek alatt megtanultam azt hogy ilyenkor a talpamra kell állni. Odasétáltam a padjukhoz majd mosolyt varázsoltam az arcomra. -De van nevem csak ha senki nem kíváncsi rá akkor én miért fáradnék?-nevettem el magam majd ott is hagytam őket.
- Mit képzel magáról ez a kis csaj? - néztem távolodó alakját - asszem meg kell neveljem - igazgattam meg nadrágövemet.
Szerencsére gyorsan eltelt ez a nap és túl is éltem, de ez még csak az első volt. Hazafelé sétáltam és már be volt sötétedve mivel tél van. Ahogy siettem a buszmegálló felé éreztem hogy valaki hátulról fellök. Azt hittem hogy csak valaki véletlen nekem jött.
Ha mást nem akkor majd így.
- Hello - intettem neki - emlékszel rám? - kacsintottam, miközben rárúgtam egy kis... sok.. havat.
Felálltam majd elkezdtem magamról lesöpörni a havat. Bement a kabátomba is teljesen átáztatva az alattam lévő pulcsit és pólót is. Gyors léptekkel indultam el ismét.
- Ne siess ennyire- kaptam a karja után, majd elkezdtem vissza fele húzni.
-Hagyj békén kérlek...-motyogtam halkan majd kezeimet kezdtem rángatni.
- Várhatod - ezzel belöktem megint a hóba, majd ráültem csípőjére.
-Nem zavar hogy mindenki minket néz?-kezdtem el alatta ficánkolni. -Szállj le rólam!
- Hé! Fiatal ember - szólított meg valaki. A hangja olyan ismerős volt, mikor odakaptam tekintetem apámmal szemeztem - gyere - biccentett.
- Ezt még folytatjuk - ezzel leszálltam róla, s bepattantam a kocsiba.
Felálltam majd nyeltem egy nagyot és felszálltam a buszra. Ahogy hazaértem gyorsan levetkőztem és vettem egy forró fürdőt. Másnap hangom sem volt ráadásul úgy fájt a mellkasom..
Reggel nem jött az új csaj, biztos beijedt - elmosolyodtam a gondolatra, de bejött az osztályfőnök, és elkezdett beszélni.
- Gyerekek, az új diák Lee HyoRin , ma nem jön iskolába. 39,8 fokos láza van - ezzel kiment a teremből. A mosoly lefagyott arcomról.
Ott feküdtem az ágyamban egy csomó zsebkendővel körbevéve és a forró teámmal. ~Ez is mind amiatt a srác miatt van. Még a nevét sem tudom de mégis már ezt csinálja. Elkezdtem szipogni majd átfordultam a másik oldalamra, de nem élvezhettem sokáig ezt a helyzetet mivel csengetett valaki. Gondolom az orvos. Lecsoszogtam majd mikor ajtót nyitottam azt az embert láttam meg aki tegnap leszedte róla azt a hülye gyereket.
-Te vagy a beteg?-nézett rajtam végig majd elmosolyodott.-Hülye kérdés volt.
- Második nap már lebetegszik, király - kuncogott mellettem egyik haverom.
- Ja, elég gáz szegénykém, na mindegy - vontam vállat, majd elindultam órára, mivel becsengettek.
Ahogy mellkasomnak nyomta a sztetoszkópot ránézett arcomra.
-Téged tegnap láttalak a fiammal...-mondta teljesen higgadtan.
-Hogy a fia?-kérdeztem meglepődötten. És ráadásul hogy lehet ezt így fél vállról venni? -A fia miatt fekszem most itt..-morogva fordultam át hasamra.
-Téged tegnap láttalak a fiammal...-mondta teljesen higgadtan.
-Hogy a fia?-kérdeztem meglepődötten. És ráadásul hogy lehet ezt így fél vállról venni? -A fia miatt fekszem most itt..-morogva fordultam át hasamra.
Hirtelen valaki megdobott egy galacsinnal. Kinyitottam , és ez állt benne: Ma. Este 7-kor a szokott helyen?
Csak ennyi válaszoltam: Ha apám nem lesz megint útba, akkor oké. De majd hívlak ,hogy mi van - majd vissza dobtam a galacsint.
Csak ennyi válaszoltam: Ha apám nem lesz megint útba, akkor oké. De majd hívlak ,hogy mi van - majd vissza dobtam a galacsint.
Ahogy elment a doki bezárkóztam és próbáltam elaludni.
-JongIn azonnal gyere ide.-utasította határozottan az apja mire a srác nagy nehezen bevonszolta magát a dolgozó szobába.
-Mi van?-kérdezte unottan.
-Emlékszel arra a lányra akit tegnap zaklattál az utcán?-nézett fel rá fél szemmel a könyve mögül.
-Mi van?-kérdezte unottan.
-Emlékszel arra a lányra akit tegnap zaklattál az utcán?-nézett fel rá fél szemmel a könyve mögül.
- Ja, igen, mért? Mi van vele? - néztem rá unottan. Nem értem, hogy mért hozza fel ezt a témát, de kicsit érdekelt, kicsit nem.
-Ma ki lettem hívva egy lakásra mert annyira beteg volt a lány hogy az ágyból felkelni is alig tudott...-csapta össze hirtelen a könyvet majd levágta az asztalra.
- Igen, és? Mi köze van annak a lánynak ahhoz a lányhoz ? - mutogattam, hogy érthetőbb legyen a mondani valóm. Kissé összerezzentem ,mikor levágta a mappát, de megértem, hogy ideges.
-Mivel az a két lány egy és ugyanaz.-állt fel az apja majd fejbe vágta a fiút.-Gondolkodj már mielőtt ilyeneket teszel.-kiabálta el magát majd hosszan kifújta a levegőt és normál hangnemben folytatta.-Te lehet hogy jól szórakoztál tegnap, de neki nem a legviccesebb élménye ez biztos.
- Ez már nem az én bajom - vontam vállat, majd kiakartam menni, de apám rám szólt, majd azzal a tekintettel nézett rám, amit utáltam. Bocsánat kérés.
- NEM! SOHA! - fintorogtam - te lehet, hogy sajnálod, de én nem.!
- NEM! SOHA! - fintorogtam - te lehet, hogy sajnálod, de én nem.!
-Pedig jó volna mert jól tudod hogyha én meg anyád nem lennénk akkor te sem lennél sehol. Ha rajtad múlna szakadt ruhában járnál és mindenki kinézne amilyen lusta dög vagy..
- Héé!! - sértődtem be - nem érdekel , nem kérek bocsánatot olyan csórótól mint az! - morogtam dühösen.
-Már miért lenne csóró?-lepődött meg az apja.-Egy igazán gyönyörű házban lakik. Egyáltalán nem látszik szegénynek.
- Akkor is csóró - vontam vállat - és rendezetlen. Lehet , hogy szép házban él, de az nem jelent semmit - morogtam.
-Igazad lehet..Te is szép házban élsz mégis idebent nincs semmi.-bökött mellkasára majd visszamélyedt a könyvébe.
Dühösen fújtattam egyet, majd inkább felballagtam a szobámba. Ilyenkor feltudnak idegesíteni. Mi az, hogy ott nincs bent semmi? ~ ez felháborító!
Másnap sem voltam iskolában sőt egész héten nem megyek és minden nap jönnie kell majd az orvosnak hogy megvizsgáljon. Senki nem hozta el nekem a leckét így azzal sem tudtam magam elfoglalni.
Apám minden nap piszkált, hogy kérjek bocsánatot, de én mindig ellenkeztem. Aztán a harmadik nap nem engedett iskolába. Értetlenül néztem rá, majd mikor azt mondta, hogy ma vele megyek és együtt látogatjuk meg a csajt, azt hittem szívinfarktust kapok. Azt is megparancsolta, hogy a táskámat vinnem kell, hogy tudjon pótolni. Remek ... mondhatom!
Felvettem az egyik pulcsimat meg a mamuszomat és lebattyogtam az ajtóhoz, de mikor kinyitottam azt és az az....'izé' is ott állt akkor teljesen ki voltam készülve.
-Ugye ez csak valami vicc?-néztem apjára és nevettem fel ami átment egy köhögőrohamba. Úgy fájt a mellkasom ahogy köhögtem.
-Ugye ez csak valami vicc?-néztem apjára és nevettem fel ami átment egy köhögőrohamba. Úgy fájt a mellkasom ahogy köhögtem.
- Nyugi, én is örülnék ha az lenne - fintorogtam - ennyire beteg vagy.? - csak bólintott - nem sajnállak - vontam vállat , majd meg sem vártam, hogy mit mondd beléptem a házba.
-igen gyere be nyugodtan persze...mintha megengedtem volna...-flegmán méregettem majd bementünk a szobámba.
-Feküdj le és hajtsd fel a pólód.
-Persze majd mindjárt elkezdek előtte vetkőzni- morogva morogva mutogattam a srácra.
-Feküdj le és hajtsd fel a pólód.
-Persze majd mindjárt elkezdek előtte vetkőzni- morogva morogva mutogattam a srácra.
- Ne aggódj, nem vagyok kíváncsi egy anorexiásra - fintorogtam, majd inkább hátat fordítottam nekik, de félszemmel még csak oda- oda sandítottam. Pasiból vagyok, elnézést.
-Nem vagyok anorexiás. Ha az is lennék nem tehetnék róla..-istenem hogy ennek mindenhez van valami hozzáfűznivalója.
-Sóhajts..-mondta az orvos majd én úgy is tettem.
-Sóhajts..-mondta az orvos majd én úgy is tettem.
Ahogy a mellkasa felemelkedett kissé kilátszott a melltartója. Fekete. Hmm.. csini.. egy körre szívesen elvinném azért~ nyaltam meg a számat.
Ahogy ott halkan sóhajtoztam nagyokat kezdtem pislogni. Annyira elálmosodtam.
-Ahhoz képest hogy nem vagy kíváncsi..-szemrehányóan húztam le a pólómat.
-Ahhoz képest hogy nem vagy kíváncsi..-szemrehányóan húztam le a pólómat.
- Hát , nem is - fordultam vissza hozzá.
-Te tudod.-rántottam meg vállamat.-Amúgy miért van itt...?-kérdeztem az apájától elfojtott hangon.
- Hoztam a leckét - dobtam oda neki a táskám - csak óvatosan nyúlj hozzá, nem szeretnék valamit elkapni - morogtam.
-Akkor kutakodj te benne...idióta...-morogva löktem le a földre a táskáját.
- Héé! Drága volt - néztem rá - most szedd fel!
-Aha persze majd mindjárt. Amúgy meg nem leszarom milyen drága volt?-feküdtem el az ágyon. Az apja felállt majd kisétált a szobámból. Az egyetlen értelmes ember itt hagyott...
- Ha baja lesz megfizetsz érte - morogtam, majd lehajoltam érte, és felvettem, de ekkor leesett róla a cipzár - basszameg. Asszem meg kell büntesselek - néztem rá.
-Hidd el elég nagy büntetés az nekem hogy itt rontod a lakásom levegőjét...-sóhajtottam fel majd magamra húztam a takarómat.
- e.e... nagyobb büntetés kell - morogtam.
-Aha...Biztos. Remélem ilyenkor meg vagy magaddal elégedve.-halkan röhögni kezdtem.
Ráültem az ágyra, majd lehúztam róla a takarót.
-Add vissza azt mert megfagyok.-ahogy hirtelen lehúzta rólam a takarót a hideg is kirázott.
-Dehogy adom..-ezzel rámásztam
-Fúj takarodj már le rólam. -jelent meg egy fintor az ajkaimon majd tüsszentettem egyet mire lefejeltem.-Auh te barom!
- Fúj... Na, mindegy. Még egy, hogy megbüntesselek - morogtam, majd letoltam a nadrágját, és kicsatoltam az övem - készen állsz? - néztem rá kajánul, de csak a düh irányított.
-Nem nem nem!-kiabálva löktem le magamról majd szolidan kisétáltam a szobából.-Persze még majd megadom az örömöt ...-morogva mentem be a fürdőbe.
- Ez a kis.. -fújtattam, majd visszacsatoltam övem, és követtem. Tuti, hogy a fürdőbe ment, de mielőtt elindultam volna egy erős kar visszarántott.
-Mégis mi a frászt csinálsz?-förmedt rá az apja.-Ha megint bántani mered nem állok jót magamért!-fújtatott dühösen.
- Azt hittem már haza mentél. Minek vagy itt? - néztem rá szúrósan - kihallgattad a beszélgetésünk?
-Vigyázz arra a lányra mert még dolgunk van vele...-morogva engedte el apja a kezét majd bementünk a szobába. Legalább a leckét megkaptam.
- Ezt nem hiszem el - dühöngtem, majd levágódtam az ágyára- szüleiddel mi van? - néztem rá unottan.
-Külföldön vannak...-tartottam egy kis szünetet.-de nem hiszem hogy ez rád tartozna. Inkább add ide a leckét..
- Nesze - dobtam neki a táskámat - , csak siess, ma még más dolgom is van - morogtam.
Sóhajtottam egy nagyot majd kikerestem ami kellett és felírtam egy lapra.-kössz.-vágtam neki a táskát majd elfeküdtem az ágyon.
Megtaláltam a srác telefonját az ágyamba. Gondolom kiesett a zsebéből mikor leült. Elkezdtem a képeket nézegetni és hát találtam egy két igen gusztustalan dolgot.
Hiába ütögettem dörömböltem, semmi reakció. Ezt nem hiszem el! Az egyik kép mondjuk elég érdekes, ahol éppen engem kényeztetnek. Brrr... fel idegesít.
- HYORIN , AZONNAL NYISD KI - kiáltottam dühösen. Meglepett, hogy emlékszem a nevére..
Kinyitottam az ajtót majd a kezébe nyomtam a készüléket.-nem csalódtam benned...-mondtam fintorogva.
- Mi?! - lepődtem meg, majd mikor leesett egyből rákiáltottam - milyen jogon nézed meg a dolgaimat - kiáltottam.
-Csak kíváncsiságból.-mosolyodtam el.-tudod máskor jobban kéne az ilyenekre vigyázni. Gusztustalan vagy remélem tisztában vagy vele.-csaptam volna rá az ajtót de direkt oda tette a lábát.
Folyt.Köv.~
-Vigyázz arra a lányra mert még dolgunk van vele...-morogva engedte el apja a kezét majd bementünk a szobába. Legalább a leckét megkaptam.
- Ezt nem hiszem el - dühöngtem, majd levágódtam az ágyára- szüleiddel mi van? - néztem rá unottan.
-Külföldön vannak...-tartottam egy kis szünetet.-de nem hiszem hogy ez rád tartozna. Inkább add ide a leckét..
- Nesze - dobtam neki a táskámat - , csak siess, ma még más dolgom is van - morogtam.
Sóhajtottam egy nagyot majd kikerestem ami kellett és felírtam egy lapra.-kössz.-vágtam neki a táskát majd elfeküdtem az ágyon.
Gyorsan felpattantam, majd el is indultam.
Útközben felakartam hívni Krist, hogy hol találkozzunk, de a mobilom nem volt nálam. Pedig elhoztam magammal.
- Basszus... - sziszegtem - érdekes képek is vannak benne - ezzel elindultam vissza fele, de mikor beakartam nyitni , az ajtó zárva volt.
- Basszus... - sziszegtem - érdekes képek is vannak benne - ezzel elindultam vissza fele, de mikor beakartam nyitni , az ajtó zárva volt.
Megtaláltam a srác telefonját az ágyamba. Gondolom kiesett a zsebéből mikor leült. Elkezdtem a képeket nézegetni és hát találtam egy két igen gusztustalan dolgot.
Hiába ütögettem dörömböltem, semmi reakció. Ezt nem hiszem el! Az egyik kép mondjuk elég érdekes, ahol éppen engem kényeztetnek. Brrr... fel idegesít.
- HYORIN , AZONNAL NYISD KI - kiáltottam dühösen. Meglepett, hogy emlékszem a nevére..
Kinyitottam az ajtót majd a kezébe nyomtam a készüléket.-nem csalódtam benned...-mondtam fintorogva.
- Mi?! - lepődtem meg, majd mikor leesett egyből rákiáltottam - milyen jogon nézed meg a dolgaimat - kiáltottam.
-Csak kíváncsiságból.-mosolyodtam el.-tudod máskor jobban kéne az ilyenekre vigyázni. Gusztustalan vagy remélem tisztában vagy vele.-csaptam volna rá az ajtót de direkt oda tette a lábát.
Folyt.Köv.~
Categories:
Kai