Harmadik rész.~:D Véleményeket kérünk.~ a negyedik részen már dolgozunk. :3 





- Ne hazudj.. tudom, hogy csak megjátszod magad ... - vontam vállat, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet, hogy szinte egyből lehúzzam, de ekkor Hyorin a pohárra mutatott - ezt akarod? - nevettem fel - nem - ezzel beleittam.

Gyorsan elővettem egy poharat, és töltöttem magamnak egy kis vizet. Elkezdtem inni, majd annyira dühös lettem rá, hogy a poharat a földhöz vágtam - Majdnem meghaltam, MEGINT MIATTAD.!-böködtem mellkasát dühösen.

- Tudom, hogy csak színleltél - vontam vállat - ezt takarítsd fel - morogtam, majd indulni készültem.

-Ezt te fogod feltakarítani, és közlöm veled, hogy nem mehetsz ma sehová.-nevettem fel.
-Miért ne mehetnék? nem te döntöd el..
-Hát nem is én hanem a szüleink. Ma velük vacsorázunk egy étteremben.-rántottam meg vállamat.

- Aha, és én el is megyek azt hiszed? - néztem rá - találkám van - mondtam lekezelően, majd meglöktem kissé vállammal, s kiléptem a helységből.

-Állj már le ezzel.-mentem utána majd nekilöktem a falnak és adtam neki egy pofont.-nem viselem el hogy így viselkedj velem...-néztem rajta végig.

- Akkor ne viseld, de ne merj még egyszer megütni, mert... tegyük hozzá, hogy még soha nem ütöttem meg .. khm.. nőt .. vagy mit... de ha még egyszer megütsz, isten bizony visszaadom! - néztem rá szúrósan.

Ismét megütöttem.-tessék lehet kezdeni hajrá!-néztem rá nagy szemekkel és kezdtem vele kiabálni. Ha megver hátha anyáék is belátják hogy ez így nem lesz oké.

- IDEFIGYELJ! ÉSSZEL - kiáltottam rá - nem hiszem, hogy azt akarod, hogy én hozzád érjek - húztam perverz mosolyra ajkaimat - lehet nagyon fájna neked... oda lent.. - kuncogtam.

-Persze majd szerinted engedem hogy bármit is tegyél?-nevettem fel hangosan majd rámarkoltam férfiasságára -nem gondolod hogy neked kéne ésszel?

- Drágám, kikötlek és addig duglak míg el nem ájulsz! - kacsintottam - engedd el - néztem le a kezére.

-Soha nem teszel ilyet...-szorítottam még erősebben.

- Nem-e? - néztem rá - tuti, hogy még szűz vagy, de ha nem akkor zacskóval a fejeden feküdtek le veled - fintorogtam.

-Hagyd ezt abba!-kiabáltam majd megint csak a könnyek gyűltek össze a szememben. Régen volt egy barátom aki szeretett de pont egy ilyen srác beszélte le rólam mint JongIn így elhagyott.

- Csak nem fáj? - néztem rá - legalább ne bőgj ... - löktem el magam a faltól - ne merj még egyszer megütni - ezzel bevánszorogtam a szobába, s ledőltem az ágyra. Hiába alig 2 órája keltem fel, de elálmosodtam újra, így megint elrepültem álom-világba. 
- Szeretlek - csókolt meg. 
- Jobban - ezzel magunkra húztuk a takarót, s ölelkezve aludtunk el Hyorin-al. 
- JESSZUSOM -pattantak ki pilláim egyből. Ez meg mi volt? Jézusom...

Ott ültem a földön még mindig ahol veszekedtünk. Hátamat a falnak döntöttem és pityeregve nézegettem a földet, de ahogy hangosan felkiáltott én is felkaptam a tekintetemet.

- HYORIN! - kiáltottam ki, de nem mondott semmit, és még be sem jött - Hyorin! - kiáltottam ki újra.

-Mit akarsz?-álltam a csukott szobaajtó előtt.

- Hoznál be egy pohár vizet? 

Töltöttem egy pohár vizet majd letettem az éjjeli szekrényre.-szívesen...

- Várj ... - kaptam a karja után - mért vagy velem ilyen kedves, hogyha én ilyen köcösg vagyok? - ezt muszáj volt.

-Mert idősebb vagy és engem a szüleim tiszteletre neveltek.-vontam vállat.

- Mennyivel? Körülbelül 2 hónappal - vontam vállat - értem...

-De attól még normális vagyok. Örüljél...-húztam el kezemet majd az egyik táskámhoz léptem és elővettem egy estélyit.-ha jössz ha nem én megyek vacsorázni.

- Megyek - álltam fel - öltözz fel előttem - mosolyodtam el.

-Miért is adnám meg ezt az örömöt?-fordultam hátra és néztem rá.

- Mert a feleségem leszel, és gyerekeket fogsz nekem szülni. Így már legalább a tested láthatom - mosolyodtam el

-Nem fogok neked gyereket szülni. Szegénynek milyen apja lenne. Tuti elvinném tőled jó messzire .-bújtam ki a pólómból.

- Úgy se... Képzeld.. jól bánok a gyerekekkel - magyaráztam, majd leültem az ágyra, s néztem, ahogy levetkőzik.

-Persze el tudom képzelni...-mondtam unottan majd lehúztam a farmert a lábaimról.

- Mondom... kérdezd csak meg apám ... - morogtam.

-Igazából leszarom...-hátat fordítottam neki és levettem a melltartómat majd belebújtam a ruhámba.-húzd fel a cipzárt kérlek.-néztem hátra.

Ez most kissé szíven ütött. - Persze - ezzel odasétáltam hozzá, majd mielőtt felhúztam volna a cipzárt előre nyúltam, s megmarkoltam mellét.

-Te teljesen hülye vagy?-löktem el kezét magamtól.-annyira kértelek hogy húzd fel a cipzárt. Nem arra hogy tapizz le!-húztam kezeimet mellemhez.

- Feleségem leszel, megfoghatom! - mondtam, majd felhúztam a ruhán lévő kis fémet, majd én is elakartam kezdeni öltözni, de megállított.

-Szóval ez így megy....? Akkor..-markoltam bele fenekébe.-a férjem leszel, megfoghatom!-nevetve néztem meglepődött arckifejezését.

- Ya! - nevettem el én is magam, jó volt nevetni látni.

-Na jól van, öltözz, de gyorsan.-fenyegettem majd sminkelni kezdtem.

- Jó volt nevetni látni - jegyeztem meg, majd gyorsan felöltöztem.

Erre halványan elmosolyodtam, majd megcsináltam a hajamat is.
-Megcsinálod a hajam?-nézett rám, és nyújtotta felém a zselés dobozt.

Láttam rajta, hogy nem nagyon akar hozzám nyúlni, de végül leültetett a székre, a tükörrel szembe, majd nyomott egy kicsit a kezébe, aztán elkezdte rendezgetni tincseimet.

-Nem tudod magadnak megcsinálni?-túrtam bele a hajába és néztem rá arcára.

- Nem - pislogtam rá nagy szemekkel.

-Ennyire béna embert...-fújtam egyet .-kész van mehetsz..

- Héé.. nem vagyok béna, ok? - néztem rá - hogy festek? - néztem rá.

-Hát emberibb a fejed.-tettem le a tubust a mosdókagyló szélére majd ott hagytam. Felvettem egy magassarkút és ott vártam a nappaliba hogy kész legyen.-jössz már?-kiabáltam fel.

- Megyek - duzzogtam. Megsértett, megint, de jogosan - mehetünk - fogtam meg kezét, majd ujjainkat összekulcsoltam, s úgy léptünk ki a házból.

-Ez így nem oké..-néztem le kezeinkre. Tényleg nem tetszett de muszáj volt.
-sziasztok...-köszöntek nekünk a szüleink majd leültünk.

Hyorin ült mellettem, így simán tudtam simogatni a combját, míg vártunk, hogy kihozzák az ételt. 
A szülők beszélgettek az üzletről, mi pedig csak figyeltünk, azaz .. én most másra figyeltem.

Hallgattam ahogy anyáék beszélgetnek és közben folyton folyvást Jongin kezét tologattam le a combomról de mindig visszatette.-állj már le..-sziszegve fordultam felé.

- Nem... - ezzel beljebb csúsztattam kezem, mire megugrott kicsit.

-Mi a baj kicsim?-nézett rám kissé furán anya...
-semmi csak kicsit bevertem a lábam.-Mosolyodtam el halványan majd belemélyesztettem körmeimet Jongin csuklójába.

- áááá - szisszentem fel, mire mindenki rám nézett. 
- Jól vagy fiam? - nézett rám apám.
- Persze, csak... Hyorin-al nagyon összeszoktunk, és poénból karmolgat.. - morogtam.

-Állj már le...-néztem rá dühösen és próbáltam takarni vörös arcomat.-ne beszélj már marhaságokat..

- Ez nem marhaság - öleltem át, mire a szülők csak mosolyogtak - épp azt beszéltük, hogy majd szeretnénk gyerekeket is. Igen, még korai, de nem baj - kuncogtam.

Már nem szóltam egy szót se csak szúrósan méregettem őt egész este.-ez mire volt jó?-támadtam le ahogy hazá értünk.

- Mondtam, hogy jó apa vagyok - vontam vállat, majd elmentem fürdeni.

-De én nem akarok szülni. Ráadásul úgy csináltál mintha annyira jóban lennénk közben ma is meg ríkattál..

- Sajnálom - kértem tőle bocsánatot - megváltozok. ÉS AKARJ SZÜLNI! - morogtam.

-Miért? Négy évet kihúzok melletted aztán megyek amerre látok.-mosolyogva mentem fel a fenti fürdőbe és vetkőztem le majd beálltam a zuhany alá.

- Úgy sem... - morogtam, az ajtóba. Tudom, hogy hallotta.

Nem tudom meddig lehettem bent de egyszer csak kinyílt a fürdő ajtaja.-menj innen Jongin.. -Szóltam ki a zuhanyfülkéből.

- Nem...

Kinyúltam a törülközőért és magam köre csavartam majd kiléptem a zuhanyzóból.

- Vedd le - morgolódtam. 

-Hülye vagy te...-nevetve bújtam a mamuszomba.

- Komolyan beszéltem - néztem rá teljesen komolyan.

-De miért? Nem akarom!-vágtam rá határozottan.

- Vedd le- öleltem át hátulról.

-Ha elmondod miért, én leveszem..-tettem kezemet kezére.

- Mert azt mondtam - meglepődtem, hogy kedvesen válaszol, s még kezét is az enyémre helyezte, de jól esett.



Folyt.Köv.~