Sziasztok.~ Először is szeretném, ha mindenki elolvasná ezt a kis bejegyzést; A fici két szemszögből áll, egy a fiúéból, és egy a lányéból. Lehet kissé így nektek zavaros, de szerintem akik olvasnak szerepezéseket megértik:D
Nagyon sokat dolgoztunk ezzel a ficivel, szóval szeretnénk sok véleményt. Előre is köszönjük.~:3♥
Épp a suliban ültem mint minden átlagos napon. Lay már évek óta az osztálytársam de még egyszer sem beszélt vele senki...Vagyis de beszéltek vele csak annyira bunkó volt velük a srác hogy inkább hagyták. Múltkor a barátnőm odament hozzá hogy elhívja valahová mert tetszik neki de a srác csak elküldte. Sóhajtottam egyet majd összeszedtem minden bátorságom és odamentem hozzá.-Khm...-köszörültem meg a torkomat.-Ne haragudj..-mondtam kissé halkan de nem is figyelt rám.
Nem tehetek róla, hogy hűvös vagyok az emberekkel. Okkal van minden. Egyáltalán nem akartam/akarok ebbe a nyamvadt iskolába járni, de mivel apám a diri muszáj. Erről persze senki sem tudott, -mondjuk , hogy is tudhattak, ha mindenkivel elutasító és szemét vagyok?
Hirtelen valaki megkopogtatta a vállam, de én rá sem néztem így rálépett a lábamra. Fájdalmasan felszisszen tettem, majd szúrósan néztem az előttem álló lányra.
- YA! eszednél vagy? - kiáltottam rá, mire mindenki ránk nézett.
-Kissé halkabb is lehetnél. És ha már a szép szóra nem reagálsz akkor majd így.-mosolyodtam el kissé halványan.-Szóval miért is kellett olyan bunkónak lenned a barátnőmmel? Tudod nagyon rosszul esett ám neki pedig csak kedves akart lenni...-sziszegve hajoltam lentebb hozzá. A barátaimért bármire képes voltam.
- Még is miről beszélsz? - néztem rá értetlenül - nap mint nap... körülbelül - gondolkoztam kissé el - tízen hívnak el, szerinted pont a te barátnődre fogok emlékezni? - vontam fel a szemöldököm.
- Te kis. .. -sziszegte felém, majd megakart pofozni, de elkaptam karját.
- Ne merészeld - kacsintottam rá.
-Engedd el a kezem te idióta...-morogva néztem rajta végig. Ahogy ott szorította a kezemet kissé felgyűrődött az inge ujja és láttam hogy csuklóján volt pár vágás. -hohooo mit látna szemeim..-nevetve hajtottam teljesen fel könyökéig a fehér ruhadarabot mire azonnal befogta a száját elengedte a kezemet és visszagyűrte az ingét.-Na mi van?-nevetve ültem le mellé.
- Neked semmi közöd ehhez! - morogtam.
- Na, mi van. Hirtelen betojtál? - kérdezte gúnyosan.
- Fogd be - sziszegtem felé.
- Mért tenném? - most ő volt az aki felvonja a szemöldökét, és érdekesen nézzen rám.
- Szerintem semmi közöd, hogy mik vannak a kezemen és mik nem. Még is , hogy voltál képes hozzám érni? - kissé lenézően végig pillantottam rajta, mire összébb húzta magát.
-Tudod mit? A helyedben én nem nyitnám ekkorára a számat...-hajoltam oda füléhez és suttogtam mire kérdően és összezavarodottan nézett rám.
-Most hogy tudom a kis titkod bármikor elmondhatom bárkinek.-mosolyodtam el.
-Nem vagyok ilyen aljas de ha erről van szó akkor én bármire képes vagyok hidd el.-mondtam határozottan.
- Milyen titok? - nevettem fel cinikusan - csak.. egy-két vágás van a karomon, szerintem ezzel semmi sincs. Plusz.... nem mondtam semmit, hogy titok-e vagy nem - kacsintottam - csak nem kérdezted, hogy mi is volt az igazi ok. De ne hidd, hogy pont egy ilyen lánynak.... mint te.... elmondanám - simogattam meg vállát.
-Ne érj már hozzám légyszíves...-rántottam el a vállamat.-Nem is értelek...Gazdag vagy jól tanulsz és minden lány beléd szerelmes...Mi gondod is lehetne?-néztem rajta végig. Még az egyenruhája is más volt mint a többi fiúé. Annyira fel tudott idegesíteni mikor valaki akinek mellesleg rohadt jó a helyzete próbálja adni a nagy keményet..
- Nem tudsz semmit. Attól, hogy gazdag vagyok, és nem szenvedek semmiben hiányt..attól még egy dologban nagyon is... - néztem rá szúrósan.
- Te? Hiányt? Még is miben? - elég szemrehányó volt.
- Nem is ismersz. Ne a kinézetem, és a hírnevem miatt akarj ítélkezni felettem, mikor nem is tudsz rólam semmit.
-Ha nem vennéd észre te is úgy bántasz meg másokat hogy meg sem próbálsz nekik esélyt adni szóval te nekem kérlek ne oszd itt az észt ...-mosolyogva néztem rá mire csak óriási szemekkel nézett rám és nyelt egyet.
-Na mi van? Nem tudsz megszólalni?-nevettem fel halkan.
- Ne nevess. Meg van az oka amiért így viselkedek másokkal. Senkiben sem lehet megbízni. És mielőtt megszólalnál. Nem mondom meg, hogy mi az oka, és tudom, hogy bennem se lehetne teljes mértékben, de egy bizonyos szintig biztos, hogy tartanám a szám. És ne nevess, látszanak a sárga fogaid - fintorodtam el - nem áll jól.
-Hogy te mennyire tapintatlan vagy...Remélem büszke vagy magadra. Szóba álltam veled és te meg kb elküldesz. Hát jó. Akkor ezek után ne is számíts arra hogy hozzád fogok szólni. És mondhatod hogy te ennek csak örülsz de le merném fogadni hogy jól esett hogy idejöttem.-kacsintottam rá majd felálltam és visszaültem a helyemre.
Igaza volt. Tényleg jól esett kicsit a társaság, de tudtam, hogy nem enyhülhetek meg. Még a nevét sem tudom, de ahhoz képest elég harcias lány. Szívesen beszélgetnék még vele párszor.
Ekkor hallottam meg, hogy attól az asztaltól, ahol Ő ül nagy nevetésben tört ki a lány csapat.
Olyan jó volt nézni, ahogy mosolyog, aztán hirtelen mindenki rám nézett és elkomorult tekintetük.
Elmeséltem a lányoknak, hogy mi történt mire az egyik mondott valami hülyeséget és hangos nevetésbe fogtunk. Nem is értettem hogy mit néz minket mikor az előbb úgy elküldött. Ráadásul mosolyogva...-Megtennéd hogy nem zavarsz meg minket a buta pillantásaiddal?-nevetve néztem rá.
- He? - néztem rá dühösen, majd odasiettem hozzá, s csuklójánál fogva felrántottam ültő helyéből, s kifele kezdtem el rángatni.
-Mégis mit csinálsz?-néztem rá kiabálva és próbáltam kirángatni csuklómat, de annyira erősen szorította a kezemet hogy ez szinte lehetetlen volt.
- Ne merj többet mások előtt így beszélni velem, még a végén a diri miattad fog leszidni - néztem le.
-Engedd már el a kezemet mert fáj te marha.-szabad kezemmel mellkasát kezdtem ütögetni.-Eláll a vérkeringésem...
- Nem érdekel - morogtam, majd még szorosabban kezdtem el fogni a kezét.
-Fáj...-gyűltek könnyek a szemembe majd összeszorítottam pilláimat mire egy könnycsepp legördült az arcomon.
- Ya! Ne sírj.. hallod- kezdtem el rázogatni, miután elengedtem, s óvatosan megrázogattam - hallod.. -szólítottam meg, de akkor már csak azt vettem észre, hogy elájult - Ya! Névtelen csajszi! Hallod... Kelj fel - kezdtem el óvatosan pofozgatni az arcát.
Teljesen bepánikoltam.
Először még bírtam aztán egy perces rázogatás után hangosan felnevettem.-Megijedtél mi? Ilyet többet ne csinálj mert meg fogod bánni!-mutattam fel mutatóujjamat.-De amúgy tényleg fájt ám...-nyomtam kezemet arcába.
Azt hittem felrobbanok a dühtől ami akkor bennem volt, megint érzem azt amit nem olyan régen. Át vertek.... újra.
Teljesen lesokkoltam, s csak figyeltem ahogy önfeledten nevet, s szórakozik kezével, hogy arcomat piszkálja.
-Na mi van? Azért ennyire nem volt félelmetes...-kuncogtam majd felálltam és megigazítottam a szoknyámat.-Na gyere..-nyújtottam felé kezemet hogy felsegítsem őt de nem akart felállni. Csak ott guggolt a falnak támaszkodva. Leguggoltam vele szembe és mélyen a szemeibe néztem.-Ne haragudj de úgy éreztem ez kihagyhatatlan ...-mosolyodtam el.
- Megint ez történt.... - suttogtam elé, mire egy értetlen pillantást kaptam válaszul - mindegy - vontam vállat, majd felálltam - hová akarsz menni? - néztem rá.
-Hogy hogy hová?-álltam fel én is és néztem fel rá majd hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam csuklóját és felvittem a suli tetején lévő teraszra. -Na mi is volt ez az előbb?
- Még is mi? - néztem rá ferdén. Most komolyan nem tudtam, hogy miről beszél, ezért is volt furcsa. Plusz nem szeretek a suli teraszra jönni, tériszonyom van. Ami be is bizonyosodott, mert ahogy egy picit le néztem elkezdett velem forogni a világ.
-Hát hogy mitől lettél hirtelen olyan szótlan? Csak vicceltem ...-álltam oda elé majd ahogy megláttam hogy elég rosszul néz ki leültettem egy székre én meg vele szembe leültem a földre. A nap forrón sütött le ránk. Nyár eleje van. Ez az utolsó tanítási napunk.
- Ja, semmi különös - vontam vállat - amúgy sem vagyok bő beszédű, csak akkor beszélek ha nagyon muszáj... de amint hallom... te a nap 24 órájában beszélsz ... - mire egy értetlen pillantást kaptam válaszul - még álmodban is biztos, hogy hiperaktív búgócsigához hasonlóan jár a nyelved, s motyogod az álmod - nevettem fel - kelj fel a földről, megfogsz fázni.! - szóltam rá.
-Dehogy fázok olyan meleg van...-mosolyogva néztem fel rá.-Amúgy igen sokat beszélek. Zavar? Mert ha igen akkor el lehet menni...-mondtam kissé bunkón. Nem akartam én ilyen lenni de nem tehettem róla. Ráadásul ha már ő is ezt csinálta akkor én is. Kissé gyerekes ahogy viselkedem de egy ilyen valaki kedvéért biztos nem fogok megváltozni.
- Ahogy érzed - vontam vállat - Nem, nem zavar - mondtam. Kissé rosszul esett, de megérdemeltem, hiszen én is ilyen voltam vele; rideg, és elutasító.
Jobbnak láttam, ha inkább megyek, nem szerettem volna zavarni. Felálltam a székről , s már indultam is volna, de ő utánam szólt.
-Most hova mész?-álltam fel és poroltam le fenekemet.-Ennyire rosszul érzed magad mellettem vagy ennyire tapintatlan vagyok?-nevettem fel. -Mert akkor valamit nagyon jól csinálhatok.-mentem utána és csuktam be magam mögött a terasz ajtaját majd lesétáltunk a lépcsőn.
Alig ismerem még, de már érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. A közelemben van, úgy érzem, hogy mindjárt letámadom.
NEM SZABAD!
- Hogy is hívnak? - néztem rá, miközben zsebre tettem a kezeimet.
-EunJi. Azért az úgy köszi, hogy már két éve osztálytársak vagyunk és még a nevemet sem tudod...-mondtam tettetett durcával majd a kezemet nyújtottam neki. -Te meg Lay...Jajj hogy nekem ezt miért kell tudnom..A barátnőim éjjel nappal rólad áradoznak..-kétségbeesetten csaptam fejemre.
- EunJi, EunJi, EunJi -mondogattam magamban, mire elnevette magát - szép név - dicsértem - és mellesleg... nem azért vagyok ebben a suliban, hogy neveket tanulgassak - néztem rá.
-Jó de azért az osztálytársaid nevét tudnod kéne...-mondtam egyhangúan.-Amúgy honnan van nektek ennyi pénzetek? Azt vágom hogy apud az igazgató de hogy anyud mit dolgozik még mindig nem tudtam kitalálni.-nevetve ültem le az egyik padra.
- Várj.. te tudod, hogy apám.. - kezdtem el mutogatni jobbra- balra, mire csak bólintott... még is ... honnan? - lepődtem meg - amúgy anyámnak van egy Tv műsora - néztem rá vidáman. Sokkal jobb lett a kedvem.
-Eléggé hasonlítotok is egymásra plusz múltkor mikor beküldött az egyik tanár az igazgatóhoz akkor láttalak bent és láttam hogy megöleltétek egymást.-kezdtem el lóbálni a lábaimat, Na ilyen vidámnak sem láttam még.
Nagyon sokat dolgoztunk ezzel a ficivel, szóval szeretnénk sok véleményt. Előre is köszönjük.~:3♥
Épp a suliban ültem mint minden átlagos napon. Lay már évek óta az osztálytársam de még egyszer sem beszélt vele senki...Vagyis de beszéltek vele csak annyira bunkó volt velük a srác hogy inkább hagyták. Múltkor a barátnőm odament hozzá hogy elhívja valahová mert tetszik neki de a srác csak elküldte. Sóhajtottam egyet majd összeszedtem minden bátorságom és odamentem hozzá.-Khm...-köszörültem meg a torkomat.-Ne haragudj..-mondtam kissé halkan de nem is figyelt rám.
Nem tehetek róla, hogy hűvös vagyok az emberekkel. Okkal van minden. Egyáltalán nem akartam/akarok ebbe a nyamvadt iskolába járni, de mivel apám a diri muszáj. Erről persze senki sem tudott, -mondjuk , hogy is tudhattak, ha mindenkivel elutasító és szemét vagyok?
Hirtelen valaki megkopogtatta a vállam, de én rá sem néztem így rálépett a lábamra. Fájdalmasan felszisszen tettem, majd szúrósan néztem az előttem álló lányra.
- YA! eszednél vagy? - kiáltottam rá, mire mindenki ránk nézett.
-Kissé halkabb is lehetnél. És ha már a szép szóra nem reagálsz akkor majd így.-mosolyodtam el kissé halványan.-Szóval miért is kellett olyan bunkónak lenned a barátnőmmel? Tudod nagyon rosszul esett ám neki pedig csak kedves akart lenni...-sziszegve hajoltam lentebb hozzá. A barátaimért bármire képes voltam.
- Még is miről beszélsz? - néztem rá értetlenül - nap mint nap... körülbelül - gondolkoztam kissé el - tízen hívnak el, szerinted pont a te barátnődre fogok emlékezni? - vontam fel a szemöldököm.
- Te kis. .. -sziszegte felém, majd megakart pofozni, de elkaptam karját.
- Ne merészeld - kacsintottam rá.
-Engedd el a kezem te idióta...-morogva néztem rajta végig. Ahogy ott szorította a kezemet kissé felgyűrődött az inge ujja és láttam hogy csuklóján volt pár vágás. -hohooo mit látna szemeim..-nevetve hajtottam teljesen fel könyökéig a fehér ruhadarabot mire azonnal befogta a száját elengedte a kezemet és visszagyűrte az ingét.-Na mi van?-nevetve ültem le mellé.
- Neked semmi közöd ehhez! - morogtam.
- Na, mi van. Hirtelen betojtál? - kérdezte gúnyosan.
- Fogd be - sziszegtem felé.
- Mért tenném? - most ő volt az aki felvonja a szemöldökét, és érdekesen nézzen rám.
- Szerintem semmi közöd, hogy mik vannak a kezemen és mik nem. Még is , hogy voltál képes hozzám érni? - kissé lenézően végig pillantottam rajta, mire összébb húzta magát.
-Tudod mit? A helyedben én nem nyitnám ekkorára a számat...-hajoltam oda füléhez és suttogtam mire kérdően és összezavarodottan nézett rám.
-Most hogy tudom a kis titkod bármikor elmondhatom bárkinek.-mosolyodtam el.
-Nem vagyok ilyen aljas de ha erről van szó akkor én bármire képes vagyok hidd el.-mondtam határozottan.
- Milyen titok? - nevettem fel cinikusan - csak.. egy-két vágás van a karomon, szerintem ezzel semmi sincs. Plusz.... nem mondtam semmit, hogy titok-e vagy nem - kacsintottam - csak nem kérdezted, hogy mi is volt az igazi ok. De ne hidd, hogy pont egy ilyen lánynak.... mint te.... elmondanám - simogattam meg vállát.
-Ne érj már hozzám légyszíves...-rántottam el a vállamat.-Nem is értelek...Gazdag vagy jól tanulsz és minden lány beléd szerelmes...Mi gondod is lehetne?-néztem rajta végig. Még az egyenruhája is más volt mint a többi fiúé. Annyira fel tudott idegesíteni mikor valaki akinek mellesleg rohadt jó a helyzete próbálja adni a nagy keményet..
- Nem tudsz semmit. Attól, hogy gazdag vagyok, és nem szenvedek semmiben hiányt..attól még egy dologban nagyon is... - néztem rá szúrósan.
- Te? Hiányt? Még is miben? - elég szemrehányó volt.
- Nem is ismersz. Ne a kinézetem, és a hírnevem miatt akarj ítélkezni felettem, mikor nem is tudsz rólam semmit.
-Ha nem vennéd észre te is úgy bántasz meg másokat hogy meg sem próbálsz nekik esélyt adni szóval te nekem kérlek ne oszd itt az észt ...-mosolyogva néztem rá mire csak óriási szemekkel nézett rám és nyelt egyet.
-Na mi van? Nem tudsz megszólalni?-nevettem fel halkan.
- Ne nevess. Meg van az oka amiért így viselkedek másokkal. Senkiben sem lehet megbízni. És mielőtt megszólalnál. Nem mondom meg, hogy mi az oka, és tudom, hogy bennem se lehetne teljes mértékben, de egy bizonyos szintig biztos, hogy tartanám a szám. És ne nevess, látszanak a sárga fogaid - fintorodtam el - nem áll jól.
-Hogy te mennyire tapintatlan vagy...Remélem büszke vagy magadra. Szóba álltam veled és te meg kb elküldesz. Hát jó. Akkor ezek után ne is számíts arra hogy hozzád fogok szólni. És mondhatod hogy te ennek csak örülsz de le merném fogadni hogy jól esett hogy idejöttem.-kacsintottam rá majd felálltam és visszaültem a helyemre.
Igaza volt. Tényleg jól esett kicsit a társaság, de tudtam, hogy nem enyhülhetek meg. Még a nevét sem tudom, de ahhoz képest elég harcias lány. Szívesen beszélgetnék még vele párszor.
Ekkor hallottam meg, hogy attól az asztaltól, ahol Ő ül nagy nevetésben tört ki a lány csapat.
Olyan jó volt nézni, ahogy mosolyog, aztán hirtelen mindenki rám nézett és elkomorult tekintetük.
Elmeséltem a lányoknak, hogy mi történt mire az egyik mondott valami hülyeséget és hangos nevetésbe fogtunk. Nem is értettem hogy mit néz minket mikor az előbb úgy elküldött. Ráadásul mosolyogva...-Megtennéd hogy nem zavarsz meg minket a buta pillantásaiddal?-nevetve néztem rá.
- He? - néztem rá dühösen, majd odasiettem hozzá, s csuklójánál fogva felrántottam ültő helyéből, s kifele kezdtem el rángatni.
-Mégis mit csinálsz?-néztem rá kiabálva és próbáltam kirángatni csuklómat, de annyira erősen szorította a kezemet hogy ez szinte lehetetlen volt.
- Ne merj többet mások előtt így beszélni velem, még a végén a diri miattad fog leszidni - néztem le.
-Engedd már el a kezemet mert fáj te marha.-szabad kezemmel mellkasát kezdtem ütögetni.-Eláll a vérkeringésem...
- Nem érdekel - morogtam, majd még szorosabban kezdtem el fogni a kezét.
-Fáj...-gyűltek könnyek a szemembe majd összeszorítottam pilláimat mire egy könnycsepp legördült az arcomon.
- Ya! Ne sírj.. hallod- kezdtem el rázogatni, miután elengedtem, s óvatosan megrázogattam - hallod.. -szólítottam meg, de akkor már csak azt vettem észre, hogy elájult - Ya! Névtelen csajszi! Hallod... Kelj fel - kezdtem el óvatosan pofozgatni az arcát.
Teljesen bepánikoltam.
Először még bírtam aztán egy perces rázogatás után hangosan felnevettem.-Megijedtél mi? Ilyet többet ne csinálj mert meg fogod bánni!-mutattam fel mutatóujjamat.-De amúgy tényleg fájt ám...-nyomtam kezemet arcába.
Azt hittem felrobbanok a dühtől ami akkor bennem volt, megint érzem azt amit nem olyan régen. Át vertek.... újra.
Teljesen lesokkoltam, s csak figyeltem ahogy önfeledten nevet, s szórakozik kezével, hogy arcomat piszkálja.
-Na mi van? Azért ennyire nem volt félelmetes...-kuncogtam majd felálltam és megigazítottam a szoknyámat.-Na gyere..-nyújtottam felé kezemet hogy felsegítsem őt de nem akart felállni. Csak ott guggolt a falnak támaszkodva. Leguggoltam vele szembe és mélyen a szemeibe néztem.-Ne haragudj de úgy éreztem ez kihagyhatatlan ...-mosolyodtam el.
- Megint ez történt.... - suttogtam elé, mire egy értetlen pillantást kaptam válaszul - mindegy - vontam vállat, majd felálltam - hová akarsz menni? - néztem rá.
-Hogy hogy hová?-álltam fel én is és néztem fel rá majd hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam csuklóját és felvittem a suli tetején lévő teraszra. -Na mi is volt ez az előbb?
- Még is mi? - néztem rá ferdén. Most komolyan nem tudtam, hogy miről beszél, ezért is volt furcsa. Plusz nem szeretek a suli teraszra jönni, tériszonyom van. Ami be is bizonyosodott, mert ahogy egy picit le néztem elkezdett velem forogni a világ.
-Hát hogy mitől lettél hirtelen olyan szótlan? Csak vicceltem ...-álltam oda elé majd ahogy megláttam hogy elég rosszul néz ki leültettem egy székre én meg vele szembe leültem a földre. A nap forrón sütött le ránk. Nyár eleje van. Ez az utolsó tanítási napunk.
- Ja, semmi különös - vontam vállat - amúgy sem vagyok bő beszédű, csak akkor beszélek ha nagyon muszáj... de amint hallom... te a nap 24 órájában beszélsz ... - mire egy értetlen pillantást kaptam válaszul - még álmodban is biztos, hogy hiperaktív búgócsigához hasonlóan jár a nyelved, s motyogod az álmod - nevettem fel - kelj fel a földről, megfogsz fázni.! - szóltam rá.
-Dehogy fázok olyan meleg van...-mosolyogva néztem fel rá.-Amúgy igen sokat beszélek. Zavar? Mert ha igen akkor el lehet menni...-mondtam kissé bunkón. Nem akartam én ilyen lenni de nem tehettem róla. Ráadásul ha már ő is ezt csinálta akkor én is. Kissé gyerekes ahogy viselkedem de egy ilyen valaki kedvéért biztos nem fogok megváltozni.
- Ahogy érzed - vontam vállat - Nem, nem zavar - mondtam. Kissé rosszul esett, de megérdemeltem, hiszen én is ilyen voltam vele; rideg, és elutasító.
Jobbnak láttam, ha inkább megyek, nem szerettem volna zavarni. Felálltam a székről , s már indultam is volna, de ő utánam szólt.
-Most hova mész?-álltam fel és poroltam le fenekemet.-Ennyire rosszul érzed magad mellettem vagy ennyire tapintatlan vagyok?-nevettem fel. -Mert akkor valamit nagyon jól csinálhatok.-mentem utána és csuktam be magam mögött a terasz ajtaját majd lesétáltunk a lépcsőn.
Alig ismerem még, de már érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. A közelemben van, úgy érzem, hogy mindjárt letámadom.
NEM SZABAD!
- Hogy is hívnak? - néztem rá, miközben zsebre tettem a kezeimet.
-EunJi. Azért az úgy köszi, hogy már két éve osztálytársak vagyunk és még a nevemet sem tudod...-mondtam tettetett durcával majd a kezemet nyújtottam neki. -Te meg Lay...Jajj hogy nekem ezt miért kell tudnom..A barátnőim éjjel nappal rólad áradoznak..-kétségbeesetten csaptam fejemre.
- EunJi, EunJi, EunJi -mondogattam magamban, mire elnevette magát - szép név - dicsértem - és mellesleg... nem azért vagyok ebben a suliban, hogy neveket tanulgassak - néztem rá.
-Jó de azért az osztálytársaid nevét tudnod kéne...-mondtam egyhangúan.-Amúgy honnan van nektek ennyi pénzetek? Azt vágom hogy apud az igazgató de hogy anyud mit dolgozik még mindig nem tudtam kitalálni.-nevetve ültem le az egyik padra.
- Várj.. te tudod, hogy apám.. - kezdtem el mutogatni jobbra- balra, mire csak bólintott... még is ... honnan? - lepődtem meg - amúgy anyámnak van egy Tv műsora - néztem rá vidáman. Sokkal jobb lett a kedvem.
-Eléggé hasonlítotok is egymásra plusz múltkor mikor beküldött az egyik tanár az igazgatóhoz akkor láttalak bent és láttam hogy megöleltétek egymást.-kezdtem el lóbálni a lábaimat, Na ilyen vidámnak sem láttam még.
- És ha megölelem? Attól még.... nem kell azt hinni, hogy az apám - lepődött meg, mire csak bólintott - de, igazad van. Mit kerestél te a dirinél? - néztem rá. Teljesen úgy beszéltem a saját apámról, mintha csak egy igazgató lenne, és semmi több.
-Hát ... Az úgy volt..-nevettem el magam.-hogy a tanár szerint én tiszteletlen voltam amiért elmondtam a véleményem így átküldött az igazgatóhoz aki állítólag nem az apád...Amúgy már elég jóban vagyok vele. Visszajár 'vendég' vagyok.-kuncogva szedtem elő a táskámból az üvegemet.
- Látod? Mondtam én, hogy nagy a szád, és folyton beszélsz - kuncogtam - NEM! Nem spanolhatsz le apámmal! Nem engedem! Ő az enyém! - kezdtem el színészkedni.
-De hát olyan jó arc...-nevettem fel csillogó szemekkel.-Pedig van egy olyan érzésem hgy még ma az utolsó napon is be fogok valahogy kerülni hozzá. Jössz velem?-álltam fel nevetve. -Legalább nem órán kell lennünk.
- HHH - sóhajtottam, majd felálltam - menjünk - nem nagyon akartam, hogy apámmal haverkodjon. Még a végén apám kieszel valami hülyeséget, amit tuti, hogy elleneznék!
-Hello...-nevetve köszöntem be az igazgatói irodába mire az asztalnál ülő férfitől egy széles mosolyt kaptam.-Hogy van? Minden rendben a fiával?-böktem oldalba a mellettem feszengő Layt.
- Oh, fiam - szólított meg apám.
- Szia - intettem.
- Csak nem bajba keveredtetek? - lepődött meg.
- Nem, csak EunJi elrángatott.
- Örülök, hogy egy ilyen szép teremtéssel beszélgetsz. Nagyon aranyos lány ám - suttogta oda, de persze a mellettem álló lány is hallotta - üljetek le - ezzel helyet is foglaltunk.
-Lay annyira ellenszenves? Hogy tetszett őt megnevelni?-kérdeztem kissé nevetve. -Na jó nem bántalak ám tovább...-mosolyogva néztem Layre. Az apja tök jó fej volt ő meg úgy csinált mintha nem is az apja lenne. Nem értettem.
- EunJi, ezt már megbeszéltük - morogtam dühösen - apa - fordultam felé -, ugye nem forgatsz semmit a fejedben? - néztem rá szúrósan.
- Neeeeem, neeeeem,
- Szóval igen - morogtam.
-Most miért vagy ilyen?-néztem rá nagy szemekkel. Nem értettem hogy mi folyhat kettőjük között de nem volt valami felhőtlen a kapcsolatuk. Mikor csak én voltam bent az apja mindig nekem siránkozott hogy nem bír normálisan beszélni a fiával és nem tudja megnevelni.
- Hagyjuk - vontam vállat - beszélgessetek csak - dőltem hátraa székemben.
-Na jó én ebbe nem akarok jobban belefolyni...-toltam ki magam alól a széket és indultam el a szoba ajtaja felé.
Nem akartam, hogy elmenjen így én is felálltam, s mikor intettem apámnak kimentem utána a folyosóra.
- EunJi.... menjünk... el... együtt... ma... este... izé... ráérsz...? - kezdtem el dadogni. Nem tudom, hogy honnan jött, de ... jó volt megkérni, viszont féltem a visszautasítástól.
-Hát...Ez most meglepett remélem látszik...-nevetve mutattam az arcomra majd komolyabbra váltottam a hangnememet.-Persze hogy ráérek.-vidáman fogtam meg kezeit.-Mit vegyek fel?-néztem fel rá csillogó szemekkel. Igazából nem gondoltam volna hogy ennek bármi komoly oka van csak egy baráti vacsi.
- Valami dögöset - kacsintottam - itt a számom - adtam a kezébe egy cetlit - hívj fel, ha végeztél küldök érted egy taxit - ezzel elmentem mellette, s egyből haza indultam, nem foglalkozva azzal, hogy még lenne 2 órám. Mivel már így is délután 4 óra van.
-Hmm..Hát jóóó...-néztem utána majd én is hazamentem. Előkerestem a legcsinosabb holmimat amim volt és a hajamat is megcsináltam majd egy kis smink után bepakoltam a táskámba és a cipőmet felvéve a telefonomat elővettem és tárcsáztam a számát.
Miután kiküldtem a taxit, s megmondtam , hogy hová is hozzák EunJi-t, én addig elsétáltam a bárhoz ami nem messze volt a házunktól.
Kint megvártam a kocsit, s mikor EunJi kiszállt belőle, állam a padlón koppant.
-Hát ... Az úgy volt..-nevettem el magam.-hogy a tanár szerint én tiszteletlen voltam amiért elmondtam a véleményem így átküldött az igazgatóhoz aki állítólag nem az apád...Amúgy már elég jóban vagyok vele. Visszajár 'vendég' vagyok.-kuncogva szedtem elő a táskámból az üvegemet.
- Látod? Mondtam én, hogy nagy a szád, és folyton beszélsz - kuncogtam - NEM! Nem spanolhatsz le apámmal! Nem engedem! Ő az enyém! - kezdtem el színészkedni.
-De hát olyan jó arc...-nevettem fel csillogó szemekkel.-Pedig van egy olyan érzésem hgy még ma az utolsó napon is be fogok valahogy kerülni hozzá. Jössz velem?-álltam fel nevetve. -Legalább nem órán kell lennünk.
- HHH - sóhajtottam, majd felálltam - menjünk - nem nagyon akartam, hogy apámmal haverkodjon. Még a végén apám kieszel valami hülyeséget, amit tuti, hogy elleneznék!
-Hello...-nevetve köszöntem be az igazgatói irodába mire az asztalnál ülő férfitől egy széles mosolyt kaptam.-Hogy van? Minden rendben a fiával?-böktem oldalba a mellettem feszengő Layt.
- Oh, fiam - szólított meg apám.
- Szia - intettem.
- Csak nem bajba keveredtetek? - lepődött meg.
- Nem, csak EunJi elrángatott.
- Örülök, hogy egy ilyen szép teremtéssel beszélgetsz. Nagyon aranyos lány ám - suttogta oda, de persze a mellettem álló lány is hallotta - üljetek le - ezzel helyet is foglaltunk.
-Lay annyira ellenszenves? Hogy tetszett őt megnevelni?-kérdeztem kissé nevetve. -Na jó nem bántalak ám tovább...-mosolyogva néztem Layre. Az apja tök jó fej volt ő meg úgy csinált mintha nem is az apja lenne. Nem értettem.
- EunJi, ezt már megbeszéltük - morogtam dühösen - apa - fordultam felé -, ugye nem forgatsz semmit a fejedben? - néztem rá szúrósan.
- Neeeeem, neeeeem,
- Szóval igen - morogtam.
-Most miért vagy ilyen?-néztem rá nagy szemekkel. Nem értettem hogy mi folyhat kettőjük között de nem volt valami felhőtlen a kapcsolatuk. Mikor csak én voltam bent az apja mindig nekem siránkozott hogy nem bír normálisan beszélni a fiával és nem tudja megnevelni.
- Hagyjuk - vontam vállat - beszélgessetek csak - dőltem hátraa székemben.
-Na jó én ebbe nem akarok jobban belefolyni...-toltam ki magam alól a széket és indultam el a szoba ajtaja felé.
Nem akartam, hogy elmenjen így én is felálltam, s mikor intettem apámnak kimentem utána a folyosóra.
- EunJi.... menjünk... el... együtt... ma... este... izé... ráérsz...? - kezdtem el dadogni. Nem tudom, hogy honnan jött, de ... jó volt megkérni, viszont féltem a visszautasítástól.
-Hát...Ez most meglepett remélem látszik...-nevetve mutattam az arcomra majd komolyabbra váltottam a hangnememet.-Persze hogy ráérek.-vidáman fogtam meg kezeit.-Mit vegyek fel?-néztem fel rá csillogó szemekkel. Igazából nem gondoltam volna hogy ennek bármi komoly oka van csak egy baráti vacsi.
- Valami dögöset - kacsintottam - itt a számom - adtam a kezébe egy cetlit - hívj fel, ha végeztél küldök érted egy taxit - ezzel elmentem mellette, s egyből haza indultam, nem foglalkozva azzal, hogy még lenne 2 órám. Mivel már így is délután 4 óra van.
-Hmm..Hát jóóó...-néztem utána majd én is hazamentem. Előkerestem a legcsinosabb holmimat amim volt és a hajamat is megcsináltam majd egy kis smink után bepakoltam a táskámba és a cipőmet felvéve a telefonomat elővettem és tárcsáztam a számát.
Miután kiküldtem a taxit, s megmondtam , hogy hová is hozzák EunJi-t, én addig elsétáltam a bárhoz ami nem messze volt a házunktól.
Kint megvártam a kocsit, s mikor EunJi kiszállt belőle, állam a padlón koppant.
-Sziaaa...-vidáman és mosolyogva lépkedtem oda hozzá és öleltem át.-Na akkor mit csinálunk?-nevetve mentem bentebb. Hát igen. Ez nem a legjobb tulajdonságom.. Túl közvetlen vagyok pedig még alig ismerem.
- Először is - jött utánam - felmegyünk a VIP részlegbe.. mivel... ott csak mi lennénénk most, aztán pedig partyzunk - vontam vállat.
-Rendben.-csillogó szemekkel ültem le vele szembe az egyik asztalnál majd rendelt nekem is valamit mivel inkább rábíztam.
- Tudod, nem tudom mi van velem, de te egyből megfogtál. Úgy értem, hogy amiért ilyen harcias voltál kissé... megkedveltelek - magyaráztam. Lehet, hogy csak az alkohol miatt mondok ilyeneket, mivel ezt józanon soha nem lennék képes elmondani senkinek. Főleg nem Neki.
Már jó ideje kortyolgatjuk az italokat, mikor is drága vendégem feláll, s el kezd táncolni, majd elkezdi énekelni a számot ami épp most megy.
Már eléggé sok pia volt bennünk így még felszabadultabb voltam mint amúgy ami mellesleg szerintem elég nehéz. Felálltam és énekelni meg táncolni kezdtem majd meguntam hogy ezt egyedül teszem és megfogva Lay kezét odahúztam magamhoz. -Ne hagyd hogy egyedül árválkodjak itt..-nevetve néztem rá.
Csak elmosolyodtam, majd közelebb húztam magamhoz, s úgy kezdtünk el a zene ütemére táncolni. EunJi egyre szexisebben , és szexisebben táncolt.
Én már nem is táncoltam, csak álltam egy helyben, míg Ő körülöttem táncolt, s néha ágyékomnak nyomta fenekét, vagy egy-két olyan mozdulatot tett, hogy én azt hittem ott dugom bele a farkam egy sörös üvegbe.
Én már nem is táncoltam, csak álltam egy helyben, míg Ő körülöttem táncolt, s néha ágyékomnak nyomta fenekét, vagy egy-két olyan mozdulatot tett, hogy én azt hittem ott dugom bele a farkam egy sörös üvegbe.
-Naaa most komolyan hagyod hogy csak én táncoljak te meg ott ácsorogsz?-nevetve kulcsoltam körbe nyakát kezeimmel és húztam közelebb magamhoz.
Teljesen leblokkoltam. Nem tudtam mit tenni, éreztem, hogy nem tudok magammal mit kezdeni, s nem tudok vágyaim felett uralkodni. Hirtelen nyomtam neki ajkaim ajkainak.
Halkan belenevettem a csókba majd én is visszacsókoltam. Majd egyre mélyebben és mélyebben csókoltuk egymást. -Erre nem fogunk emlékezni...-mondtam kissé elszontyolodva.
- Oh, dehogy nem - ezzel elővettem a mobilom, bekapcsoltam a fényképezőt, majd a púltos csajt megkérdeztem, hogy fényképezzen le minket. A lány csak bólintott, majd mikor újra EunJi ajkaira tapadtam elkészült a kép.
-Vicces lesz visszanézni...-mutogattam a kijelzőre majd a zsebébe dugtam a telefonját és tovább folytattam amit elkezdtem. Annyira élveztem minden egyes pillanatát. Nem hittem volna hogy ez lesz belőle.
- Ha még egyszer neki nyomódsz - mutattam a nadrágomra - komolyan kérek egy sörös üveget.
-Minek neked egy sörösüveg?-nevetve néztem le nadrágjára majd fel rá.
- Hogy .... tudod, azt b*sszammeg, ne téged - kacsintottam.
Erre hangosan felnevettem majd végigcsúsztattam kezemet a hasán és rámarkoltam péniszére.-Mert engem nem akarsz?
- Kh..khérlek.. engedd el - néztem le kezeire.
-Okééé...-nevetve engedtem el majd újabb csókra húztam magamhoz.
Ennyi? Ilyen könnyen feladta? óóó, basszus ~ gondoltam a csók közben, de nekem egy csók is elég volt ahhoz, hogy nadrágom még szűkebb legyen.
-Oppa...-szólítottam meg már pár órás táncolgatás és iszogatás után. -Hazamegyünk ? Fáradt vagyok...-már alig bírtam lábamon állni.
- Menjünk - mondtam kissé szomorkásan. Azt hittem, hogy egy csókon azért több is lesz köztünk, de ezek szerint ez nem az én világom. Inkább vissza állok a régi kerék vágásba. Amint egyenesen fogok tudni menni.
Nagy nehezen eltaláltunk a lakásomig. Előkotortam a táskám mélyéről a kulcsomat és beinvitáltam.-Gyere...-levettük a cipőnket és felvittem a szobába ahol bedőltem vele az ágyba és magamhoz öleltem mint egy nagy macit.
Nem tudtam megmozdulni, csak vártam, hogy elengedjen, de nem tette meg. Így hát a sok várakozás után éreztem, hogy pilláim egyre nehezednek, majd elalszok.
Nem tudtam megmozdulni, csak vártam, hogy elengedjen, de nem tette meg. Így hát a sok várakozás után éreztem, hogy pilláim egyre nehezednek, majd elalszok.
Nekem nem is kellett több csak pár perc és el is aludtam. Másnap reggel ugyanabban a pózban keltünk. Óriási szemekkel néztem rá majd nyeltem egyet és elszakadtam tőle.-te meg mit keresel itt?-néztem rá .
Szemeim úgy pattantak ki, hogy le is gurultam az ágyról ijedtemben.- E..EunJi - lepődtem meg - mit keresek én itt? - néztem rá.
-Én is ezt kérdezem...-rántottam magam elé a takarómat és néztem megdöbbentem az ugyancsak meglepődött srácra.
-U..Ugye mi.. nem.. ? - néztem rá elkerekedett szemekkel - ah, biztos nem - vontam vállat, majd megnéztem a telefonom, hogy mennyi ez idő.
De ekkor a készülék kiesett a kezemből.
-Várj...Add ide a telefonodat...-nyujtottam ki kezemet.Beugrott pár képkocka a tegnap estéből..
Nem tudtam, hogy pontosan mit néz, így felmásztam hozzá, s együtt néztük a képeket amiket alkottunk. Volt egy videó is.
-Isteneeeem...-nevetve csaptam a fejemre. -Ez ciki nem gondolod...-vörös fejjel néztem rá. Nem is értettem mitől jöttem ennyire zavarba.
- Add ide - kaptam ki a kezéből a mobilom, majd elkezdtem kitörölni a képeket, de kezét enyémre tette, s félve rám pillantott.
- Most mi van? - néztem rá.
-Szóval nem akarsz rá emlékezni?-néztem fel rá és tettem kezeimet kezére.
- É..Én... - kezdtem volna magyarázkodni, de helyette olyat tett amitől szemeim kitágultak.
Hirtelen ötelttől vezérelve odamásztam ölébe és hosszan megcsókoltam.
Jól esett a csókja, így még közelebb vontam magamhoz, s új öleltem át derekát.
-Szeretlek!-suttogtam ajkai közé .Nem is értettem miért támadom le ilyenekkel.
Ez az a szó... ami teljesen lesokkolt. Miután elváltak ajkaink szemébe néztem, majd megszólaltam; - Nem tudom azt mondani, hogy szeretlek, de nagyon kedvellek - mosolyogtam rá. Ez nem tudom, hogy honnan jött.
The end.~♥
Categories:
Lay.
Jó lett!! Nagyon tetszik!! <3 :)
Köszönjük.!! Örülünk, hogy tetszett! :D♥