Gyerekek, mikor megláttam ezt a képet, majdnem meghaltam *Q* :D
Nos, itt a második rész.~ Remélem mindenkinek tetszett.^^" Véleményeket még mindig várunk.:'3 1481 szóval rendelkezik.^^"
- Mit képzelsz magadról? Attól, hogy kíváncsi vagy még nem kéne másnak a dolgai között kutakodnod - mérgesen löktem be az ajtót, majd nyomtam neki a falnak.
-állj már le. Nem.küldtem szét a képeket csak.láttam őket. Másnak se mondom el mert nem vagyok olyan mint Te.-böktem őt mellkason.
- Akkor is. Senki nem látta még a képeket! De neked muszáj kíváncsiskodnod csóró-kisasszony - fintorogtam.
-Azt sem tudod ki az apám ugye? -Kérdeztem nevetve majd ellöktem magamtól.-a szüleink elég jóban vannak szóval jobban jársz ha leállsz...-morogva néztem rá..
Lesokkolódtam.- Mi az, hogy a szüleink jóban vannak? Még soha nem láttalak - fintorogtam - de nem is bánom. Tudod, nem szívesen találkoztam volna ilyen lánnyal mint Te! Szörnyen nézel ki - ütögettem meg picit arcát, de azért nem voltam olyan köcsög, hogy nagyot üssek, csak picit, éppen hogy hozzáért tenyerem arcához.
Vettem egy nagy levegőt és arra készültem hogy majd vissza szólok valamit de amint kinyitottam a számat elkezdtem sírni. Sokat bántottak a külsőm miatt de nem tudtam vele mit tenni, ha egyszer ilyen vagyok...
- Most meg mit bőgsz ? -nevettem fel - nincs itt anyuci, apuci, hogy megvédjenek. Mi van? He?! Ne bőgj már! - fintorogtam el - így még csúnyább vagy .... Ekkor egy tenyér ért az arcomhoz, majd ahol eddig tenyere volt ott most égett a bőröm. Azonnal odakaptam kezem, majd szúrósan néztem rá.
-Mekkora egy dög vagy... Nem tanultad meg hogy ilyet nem mondunk senkinek? Látszik hogy buta vagy.-mértem őt végig.-és most jobb lenne ha elhúznál.-nyitottam ki az ajtót.
- Chh.... idióta .. - ezzel kiléptem az ajtón, majd nem hagytam, hogy becsukja. Megfogtam, s magam vágtam be azt.
Nem hiszem el... képes volt megütni. És mi az, hogy elkezd sírni.?! Istenem.... nőőőőőőők .~ Ezért nem akarok soha feleséget, csak a baj van velük!
Elkezdtem csinálni a leckét és el is ment az idő. Könyvekkel a kezemben aludtam el és másnap csak az orvos érkezésére keltem fel. Még rosszabbul voltam mint tegnap, de nem testileg hanem lelkileg. Pedig nem szabadna hogy érdekeljen annak az idiótának a véleménye.
Otthon apámmal megint lerendeztem egy vitát, hogy mit képzelek magamról.. stb.. Aztán lefürödtem, s elmentem aludni.
Reggel apám keltett, hogy ma is kihagyom az iskolát, és megint elmegyek vele Hozzá.~
Nem mondtam neki, hogy hallottam róla és a csaj szüleinek a dolgáról. Viszont mikor mentünk hozzá a kocsiban apám telefonált valakivel, majd mikor letette rám nézett.
- Asszem nem fogsz annak örülni amit mondani fogok - húzta el a száját.
- Ne kímélj - néztem rá.
- Hyorin szülei akkor érnek haza, mikor mi is odaérünk és lesz egy kis megbeszélni valónk.
- MÉG IS MI?! - ijedtem meg.
- Én ennek örülök, de te nem fogsz neki.. szerintem.. csak arra kérlek... ne kelj ki magadból -ennyi volt amit mondott, majd az útra koncentrált. Már csak azt vettem észre, hogy a háznál vagyunk, és épp szállunk ki a járműből.
Apáék bejelentették hogy valami fontos dologról lesz szó.
-csak viseld el aztán nem lesz baj kicsem.-simogatta apa a fejem.
Teljesen megrémültem hogy mit is akarnak...
-Sziasztok.-mosolyogva üdvözölték egymást.
- Istenem - sóhajtottam fel. Hyorin még mindig pizsamában volt, és egy bandás mamuszban. Irtó szexi volt.. mondhatom.
- Na, had halljam - néztem a szülőkre. Ekkor apám oldalba bökött, jelezve, hogy viselkedjek rendesebben.
- Uhm.. elnézést.. Jó napot, Kim JongIn vagyok - hajoltam meg illedelmesen.
-Aha persze majd megnézem ezt hogy oldjátok meg ha én elmegyek a francba.-morogva rántottam ki kezemet kezéből majd felsiettem a szobámba. Végül is mikor elmentek akkor anyáékkal leültem higgadtan beszélni. Megbeszéltük, hogy ez csak az üzlet érdekében van és ha akarok akkor majd elválhatok tőle. Másnap reggel felöltöztem és kicsinosítottam magamat ahogy anya kérte.
-Tessék.-tettem elé egy kis salátával együtt majd megmostam és megtöröltem a kezem aztán a szoba felé vettem az irányt. Nem akartam vele egy asztalhoz ülni. Gondolom csak el vettem volna az étvágyát a fejemmel...
- Te nem eszel? - szóltam utána. Nem szeretek egyedül enni, így is minden nap szenvedtem , hogy egyedül kell ennem egy nagy asztalnál, legalább most ne...
-Miért egyek veled? Nem gondolod hogy csak elvenném az étvágyadat?-mutogattam arcomra a konyhaajtóban állva.
- Csak egyél velem - vontam vállat - , ha annyira nem fog menni az evés, majd egy zacskót húzok a fejedre - cukkoltam tovább. Most kivételesen nem akartam köcsög lenni, de tuti, hogy így örökké emlékezni fog rám, mivel ha nyávogok mint egy buzi, akkor rám se hederítene... MI?! MÉRT GONDOLKOZOM ILYENEKEN?! ~
-És még így is egy paraszt vagy...-morogva ültem le az asztalhoz majd enni kezdtem, de pár falatnál több nem is ment le a torkomon. Letettem az evőeszközöket majd arcomat takarva fürkésztem az asztalt.
- Mért nem eszel? - néztem rá, miközben szám tele volt - ne takard az arcod! - szóltam rá, majd kezét megfogtam, és elhúztam onnét - szépek a szemeid - állapítottam meg. Tényleg gyönyörűek voltak, ezt eddig nem is nagyon figyeltem.
-Tudod kivel szórakozzál..-morogva húztam el kezemet és vágtam ölembe azokat.-Tudod leszokhatnál az ilyen hangulatingadozásokról mert csak jobban utállak...Bár ennél már nem tudom hova jobban...-sóhajtottam fel.
- Fejezd már be, és egyél inkább. Ha nem tetszik, hogy kedves vagyok, akkor fulladj meg - ezzel felpattantam és kimentem a konyhából. Kikészít, nem akartam igazat adni neki, pedig tudtam nagyon jól, hogy neki jár a pont..
-Hülye idióta.-néztem utána majd még ettem pár falatot és persze ahogy bekaptam egy falatot hangosan köhögni kezdtem annyira félreszaladt.
-Jongin...-mondtam elfojtott hangon két köhögés között.
Folyt.Köv.~
Nos, itt a második rész.~ Remélem mindenkinek tetszett.^^" Véleményeket még mindig várunk.:'3 1481 szóval rendelkezik.^^"
- Mit képzelsz magadról? Attól, hogy kíváncsi vagy még nem kéne másnak a dolgai között kutakodnod - mérgesen löktem be az ajtót, majd nyomtam neki a falnak.
-állj már le. Nem.küldtem szét a képeket csak.láttam őket. Másnak se mondom el mert nem vagyok olyan mint Te.-böktem őt mellkason.
- Akkor is. Senki nem látta még a képeket! De neked muszáj kíváncsiskodnod csóró-kisasszony - fintorogtam.
-Azt sem tudod ki az apám ugye? -Kérdeztem nevetve majd ellöktem magamtól.-a szüleink elég jóban vannak szóval jobban jársz ha leállsz...-morogva néztem rá..
Lesokkolódtam.- Mi az, hogy a szüleink jóban vannak? Még soha nem láttalak - fintorogtam - de nem is bánom. Tudod, nem szívesen találkoztam volna ilyen lánnyal mint Te! Szörnyen nézel ki - ütögettem meg picit arcát, de azért nem voltam olyan köcsög, hogy nagyot üssek, csak picit, éppen hogy hozzáért tenyerem arcához.
Vettem egy nagy levegőt és arra készültem hogy majd vissza szólok valamit de amint kinyitottam a számat elkezdtem sírni. Sokat bántottak a külsőm miatt de nem tudtam vele mit tenni, ha egyszer ilyen vagyok...
- Most meg mit bőgsz ? -nevettem fel - nincs itt anyuci, apuci, hogy megvédjenek. Mi van? He?! Ne bőgj már! - fintorogtam el - így még csúnyább vagy .... Ekkor egy tenyér ért az arcomhoz, majd ahol eddig tenyere volt ott most égett a bőröm. Azonnal odakaptam kezem, majd szúrósan néztem rá.
-Mekkora egy dög vagy... Nem tanultad meg hogy ilyet nem mondunk senkinek? Látszik hogy buta vagy.-mértem őt végig.-és most jobb lenne ha elhúznál.-nyitottam ki az ajtót.
- Chh.... idióta .. - ezzel kiléptem az ajtón, majd nem hagytam, hogy becsukja. Megfogtam, s magam vágtam be azt.
Nem hiszem el... képes volt megütni. És mi az, hogy elkezd sírni.?! Istenem.... nőőőőőőők .~ Ezért nem akarok soha feleséget, csak a baj van velük!
Elkezdtem csinálni a leckét és el is ment az idő. Könyvekkel a kezemben aludtam el és másnap csak az orvos érkezésére keltem fel. Még rosszabbul voltam mint tegnap, de nem testileg hanem lelkileg. Pedig nem szabadna hogy érdekeljen annak az idiótának a véleménye.
Otthon apámmal megint lerendeztem egy vitát, hogy mit képzelek magamról.. stb.. Aztán lefürödtem, s elmentem aludni.
Reggel apám keltett, hogy ma is kihagyom az iskolát, és megint elmegyek vele Hozzá.~
Nem mondtam neki, hogy hallottam róla és a csaj szüleinek a dolgáról. Viszont mikor mentünk hozzá a kocsiban apám telefonált valakivel, majd mikor letette rám nézett.
- Asszem nem fogsz annak örülni amit mondani fogok - húzta el a száját.
- Ne kímélj - néztem rá.
- Hyorin szülei akkor érnek haza, mikor mi is odaérünk és lesz egy kis megbeszélni valónk.
- MÉG IS MI?! - ijedtem meg.
- Én ennek örülök, de te nem fogsz neki.. szerintem.. csak arra kérlek... ne kelj ki magadból -ennyi volt amit mondott, majd az útra koncentrált. Már csak azt vettem észre, hogy a háznál vagyunk, és épp szállunk ki a járműből.
Apáék bejelentették hogy valami fontos dologról lesz szó.
-csak viseld el aztán nem lesz baj kicsem.-simogatta apa a fejem.
Teljesen megrémültem hogy mit is akarnak...
-Sziasztok.-mosolyogva üdvözölték egymást.
- Istenem - sóhajtottam fel. Hyorin még mindig pizsamában volt, és egy bandás mamuszban. Irtó szexi volt.. mondhatom.
- Na, had halljam - néztem a szülőkre. Ekkor apám oldalba bökött, jelezve, hogy viselkedjek rendesebben.
- Uhm.. elnézést.. Jó napot, Kim JongIn vagyok - hajoltam meg illedelmesen.
~Szóval JongIn...Végre már a nevét is tudom. Leültünk az ebédlő asztalhoz majd anyáék belefogtak a mondandóba.
-Szóval...Szeretnénk létrehozni egy közös céget.-kezdett bele az apám.
-És ehhez nekünk mi közünk van?-kérdeztem unottan.
-Szóval...Szeretnénk létrehozni egy közös céget.-kezdett bele az apám.
-És ehhez nekünk mi közünk van?-kérdeztem unottan.
- Ugye nem az amire gondolok - néztem rá szúrósan apámra , mire ő csak összébb húzta magát, majd félve ránk nézett.
- De... - suttogta vissza.- Oh istenem... - sóhajtottam fel, persze, ebből senki nem látott.
-Én ezt most nem értem valaki beszélhetne egyértelműbben is...-néztem mindenkin végig. Én voltam az egyetlen aki körülbelül semmit nem tudott abban a pillanatban, de egyre jobban érdekelt , hogy mi ez az egész.
- De... - suttogta vissza.- Oh istenem... - sóhajtottam fel, persze, ebből senki nem látott.
-Én ezt most nem értem valaki beszélhetne egyértelműbben is...-néztem mindenkin végig. Én voltam az egyetlen aki körülbelül semmit nem tudott abban a pillanatban, de egyre jobban érdekelt , hogy mi ez az egész.
- Tudod kicsim, szeretnénk... ha... ti.. ketten... egybekelnétek - magyarázta az apja.
- Remek - dünnyögtem - és nem is tiltakozhatunk? - vontam fel a szemöldököm, mire kaptam mindenkitől egy fejrázást - remek - sóhajtottam fel - most érzem, hogy gyönyörű házasság lesz - a "gyönyörűt" ironikusan mondtam.
- Remek - dünnyögtem - és nem is tiltakozhatunk? - vontam fel a szemöldököm, mire kaptam mindenkitől egy fejrázást - remek - sóhajtottam fel - most érzem, hogy gyönyörű házasság lesz - a "gyönyörűt" ironikusan mondtam.
-Ne röhögtessetek jó? Én ezzel egy szobában is alig bírok ki 5percet nemhogy majd a felesége is leszek. Nem adom meg neki ezt az örömöt..-keltem fel teljesen higgadtan és indultam el a lépcső felé de anyám elkapta a kezemet.
- Kicsim,ez nem ilyen egyszerű - szólalt meg az anyja - hozzá KELL menned.. nincs ellen vetés.. holnap már a költözést is megrendezzük. Egy szobában, egy ágyban fogtok aludni.! - jelentette ki, mire az én állam és a lányának az álla is a padlón volt.
- Biztos, hogy nem - álltam fel - habár... - gondolkoztam el - nekem oké, de csak mert apa - néztem rá édesapámra. Holott nem volt benne semmi igazság. Legalább kipróbálhatom az ágyban.~
- Biztos, hogy nem - álltam fel - habár... - gondolkoztam el - nekem oké, de csak mert apa - néztem rá édesapámra. Holott nem volt benne semmi igazság. Legalább kipróbálhatom az ágyban.~
-Aha persze majd megnézem ezt hogy oldjátok meg ha én elmegyek a francba.-morogva rántottam ki kezemet kezéből majd felsiettem a szobámba. Végül is mikor elmentek akkor anyáékkal leültem higgadtan beszélni. Megbeszéltük, hogy ez csak az üzlet érdekében van és ha akarok akkor majd elválhatok tőle. Másnap reggel felöltöztem és kicsinosítottam magamat ahogy anya kérte.
- És meddig kell ezt csinálnunk? - néztem apámra, mikor már a cuccaimat pakoltuk.
- Körülbelül 4 évet kell kibírjatok egymás mellett, aztán, ha nem bírjátok elválhattok, de 4 évig NEM! - erősítette meg, hogy az én agyam is felfogja a dolgokat.
- Körülbelül 4 évet kell kibírjatok egymás mellett, aztán, ha nem bírjátok elválhattok, de 4 évig NEM! - erősítette meg, hogy az én agyam is felfogja a dolgokat.
4év...Egy öröké valóság lesz ebben már biztos vagyok. Bepakoltuk a bőröndjeimet a kocsiba és átmentünk abba a házba amit külön csak ezért vettek...
-Csáá...-intettem JongInnak majd bedobáltam a cuccaim a hálóba és leültem az ebédlőben.
-Csáá...-intettem JongInnak majd bedobáltam a cuccaim a hálóba és leültem az ebédlőben.
- Beteg vagy.. inkább feküdj le aludni, malacka - szóltam rá, miközben pakoltam ki a csomagjaimat. A ház be volt bútorozva így ezzel sem volt gondunk. Rohadt jól nézett ki amúgy ez az egész, csak nem épp ezzel a csajszival képzeltem el, hogy majd egy házban fogok vele élni. Brr.. a hideg is kiráz. Mi van, ha este engem is megfertőz a bacijaival? Akkor lelököm az ágyról!
-Seggfej...-morogva álltam fel majd levettem a bőrdzsekimet és a kezébe nyomtam.
-tedd fel a vállfára.-rántottam meg vállamat majd a hálóba sétáltam és befeküdtem az ágyba. Hallottam ahogy morgolódik majd el is aludtam. Fáradt voltam, de igazából a betegség már nagyjából kivándorolt belőlem.
-tedd fel a vállfára.-rántottam meg vállamat majd a hálóba sétáltam és befeküdtem az ágyba. Hallottam ahogy morgolódik majd el is aludtam. Fáradt voltam, de igazából a betegség már nagyjából kivándorolt belőlem.
- Nem a csicskása vagyok... - de inkább feldobtam a vállfára, majd leültem a kanapéra, s bekapcsoltam a Tv-t. Nem volt benne semmi érdekes, így körülbelül 10 perc után el is nyomott az álom.
Ahogy felkeltem ott aludt a kanapén. Kedves voltam és fogtam egy pokrócot majd betakartam vele. Nem is tudom miért vagyok vele ilyen kedves mikor én ezt nem kaptam meg tőle...
Mikor kinyitottam a szemem egy barna, meleg pokróc volt rajtam. Körbe néztem a nappaliban, de senki nem volt itt. Remélem nem mászkáltam álmomban. Kimentem a konyhába, de épp megzavartam Hyorin-t a főzésben.
-Remélem szereted a mézes csirkét...-sóhajtottam fel majd egy mp-re ránéztem és vissza a kajára.
Mézes csirke... anyu mikor kicsi voltam mindig azt csinált nekem, kedvencem.
- Ja - vágtam oda, majd leültem az asztalhoz.
- Ja - vágtam oda, majd leültem az asztalhoz.
-Tessék.-tettem elé egy kis salátával együtt majd megmostam és megtöröltem a kezem aztán a szoba felé vettem az irányt. Nem akartam vele egy asztalhoz ülni. Gondolom csak el vettem volna az étvágyát a fejemmel...
- Te nem eszel? - szóltam utána. Nem szeretek egyedül enni, így is minden nap szenvedtem , hogy egyedül kell ennem egy nagy asztalnál, legalább most ne...
-Miért egyek veled? Nem gondolod hogy csak elvenném az étvágyadat?-mutogattam arcomra a konyhaajtóban állva.
- Csak egyél velem - vontam vállat - , ha annyira nem fog menni az evés, majd egy zacskót húzok a fejedre - cukkoltam tovább. Most kivételesen nem akartam köcsög lenni, de tuti, hogy így örökké emlékezni fog rám, mivel ha nyávogok mint egy buzi, akkor rám se hederítene... MI?! MÉRT GONDOLKOZOM ILYENEKEN?! ~
-És még így is egy paraszt vagy...-morogva ültem le az asztalhoz majd enni kezdtem, de pár falatnál több nem is ment le a torkomon. Letettem az evőeszközöket majd arcomat takarva fürkésztem az asztalt.
- Mért nem eszel? - néztem rá, miközben szám tele volt - ne takard az arcod! - szóltam rá, majd kezét megfogtam, és elhúztam onnét - szépek a szemeid - állapítottam meg. Tényleg gyönyörűek voltak, ezt eddig nem is nagyon figyeltem.
-Tudod kivel szórakozzál..-morogva húztam el kezemet és vágtam ölembe azokat.-Tudod leszokhatnál az ilyen hangulatingadozásokról mert csak jobban utállak...Bár ennél már nem tudom hova jobban...-sóhajtottam fel.
- Fejezd már be, és egyél inkább. Ha nem tetszik, hogy kedves vagyok, akkor fulladj meg - ezzel felpattantam és kimentem a konyhából. Kikészít, nem akartam igazat adni neki, pedig tudtam nagyon jól, hogy neki jár a pont..
-Hülye idióta.-néztem utána majd még ettem pár falatot és persze ahogy bekaptam egy falatot hangosan köhögni kezdtem annyira félreszaladt.
-Jongin...-mondtam elfojtott hangon két köhögés között.
Folyt.Köv.~
Categories:
Kai