- Ennek így semmi értelme. Hagyjuk egymást - mentél el barátod mellett, de ő visszarántott, s megölelt - kérlek, hagyj!
- Nem tehetem. Szeretlek.
- Ezek csak üres szavak. Hagyj elmenni, felejts el.! Mindenkinek jobb lesz - ezzel kibontakoztál öleléséből, majd elindultál a szobába, csomagolni.
- _________, nem teheted ezt. Szeretlek! Nem hagyhatsz el - fogta meg kezed, mikor épp egy szoknyát akartál beledobni a bőröndödbe.
- Hagyj békén - néztél rá szúrósan. Tudtad, hogy ennek a kapcsolatnak már nincs jövője, ezért el kell engedd Őt. Már nincs értelme együtt legyetek, hiszen folyton veszekszetek, és csak az megy mindennap, hogy biztos megcsalt, vagy valami hasonló. Támadt egy ötleted, hiszen már úgy sem lehetsz boldog, úgy érezted ezt kell tenned.
- Rendben, itt maradok - mondtad ki nehezen. Szerelmed megölelt, majd megakart csókolni, de nem engedted neki.
- Most mi a baj?
- Csak ne tedd.... - tetted egyik mancsod ajkaira. Szeretted, de tudtad, hogy ő már nem úgy viszonozza mint régen.
- Rendben, menjünk aludni. Már késő van.
- Oké, de én még elmegyek fürdeni, aludj - mondtad, majd elvonszoltad magad a fürdőbe. Megengedted a meleg vizet, majd beleültél a kádba. Érezted, hogy a meleg körülöleli tested, s nem engedi, hogy bármi bajod essen.
Mikor kellőképp kiáztál bementél a szobába, felöltöztél, - persze halkan, mert Ő már aludt -, majd halkan kimentél a konyhába. Egy adag papírt, s egy tollat vittél az asztalhoz, majd leültél, s elkezdtél írni a papírokra. Minden papírra írtál valamit, majd miután végeztél felálltál, s elindultál ragasztót keresni. Amint megtaláltad ragasztottál egy papír lapot az ajtóra, majd végig a lépcsőházban, kint az utcán, teljesen addig amíg a célodhoz nem értél. Akkor küldtél egy SMS-t barátodnak, majd vártál.
Ő szemszöge.~
Telefonomra riadtam fel. Gyorsan megnéztem a kis üzenetet amiben ez állt; - Öltözz fel, majd kövesd a papírlapokat, amiket írtam neked.~
A feladó _______ volt. Úgy tettem ahogy az SMS-ben írtam. A házban nem találtam egyetlen egy kis üzenetet sem, így gyorsan becsaptam a bejárati ajtót, mikor észrevettem az elsőt. Ez állt rajta; Kövesd a többit.~
Zavarodottan néztem egy kicsit magam elé, majd elindultam. A lépcsőházban találtam még kettőt, amiken egy-egy szavacska volt. Az egyiken; Gyerünk. A másikon; Siess!!
Nem értettem, teljesen össze voltam zavarodva, majd ahogy haladtam a Han folyó felé, egyre hosszabb üzenetek voltak a papíron. Az utolsó papírt fogtam a kezemben, immár kissé könnyezve néztem rá. Féltem, hogy mi lesz ezen a papíron.; Szeretlek, mindig is szeretni foglak, de a mi "játékunk" itt véget ért. Ha nem tetted volna azt, amit. Nem tartanánk itt. Ég veled!♥ Szeretlek Szerelmem!♥
Kész, vége. Eltört a mécses. Hangosan kezdtem el zokogni, de ekkor megláttam ________-t, ahogy épp leakar ugrani.
- ___________! - kiáltottam a nevét, ő rám kapta tekintetét. Arcán a könnyek megállás nélkül folytak, s szomorúan nézett rám - ne mozdulj meg! - szóltam rá. E
Egyre közelebb jöttem, s mikor már egy méter választott el minket rám kiabált.
- NE GYERE KÖZELEBB!
- ________, beszéljük meg, gyere le onnan!
Nem válaszolt, csak lenézett a folyóra, majd megszólalt; - Ég veled... -ezzel leugrott. Hirtelen kaptam utána,s még pont megbírtam fogni a kezét. Mind a ketten zokogtunk, de nem engedtem el a kezét.
- Engedd el a kezem!
- Megvesztél? Dehogy engedem - próbáltam meg felfele húzni ami sikerült is, de ekkor hirtelen megcsúszott a keze.
- Szeretlek! - majd kibontakozott kezemből, s csak annyit láttam, hogy zuhan.
- ____________________!!!!!!!!!!!!!!!!! - kiáltottam torkom szakadtából, majd lefeküdtem a hideg földre, s összegörnyedve idéztem fel magamban a régi emlékeinket.
Elvesztettem, végleg. Soha nem kapom már vissza, és mindezt csak egy hülye cikk miatt, ami nem is volt igaz.
.... ________, Szerelemem, Gyere Vissza! Szeretlek!
****
1 év telt el a ______ halála óta, de azóta is bezárkózva töltöm mindennapjaimat. Még a haverok sem tudnak kiszedni az ágyból, mikor is jött egy postám.
Nem volt kedvem kinyitni, de megtettem. Egy levél volt benne, a feladó nem tudom ki volt, mivel nem volt név rajta. Amit NAGYON furcsálltam.
Óvatosan nyitottam ki a levelet, ami egy kisebb regény volt. Félve kezdtem bele, az olvasásba. A levélben ez állt.;
Szia, ______.
Amikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek az élők között, de még egyszer tudatni szeretném veled, hogy nagyon szeretlek! Tudom ,hogy nem történt semmit közted és az a nő között, viszont, ha nem teszem meg azt a lépést, akkor is csak egy hónapig lettem volna az élők sorában.
Nem mondtam neked, de rákos vagyok/voltam. Tudtam, ha megtudod mindennek vége. Lehet, támogattál volna, lehet nem, de ez így a legjobb.
Kérlek, lépj tovább és legyél boldog. Ha nem is tudod, de én figyellek, s látom , hogy mit csinálsz majd.
Ezer csók, _________.
Ez a levél nem kellett volna, újra feltörtek az érzelmeim, és hangos zokogásba kezdtem.
- Ezt nem hiszem el, nem, nem nem! - dühösen felálltam, de ekkor valami furcsa, bizsergő érzést éreztem meg arcomon, majd ajkaimon.
- Ne csinálj hülyeséget. Egy éve magadba vagy fordulva... Lépj tovább - hallottam meg _____ hangját.
- Remek, már képzelődöm is - vertem fejbe magam.
- Nem képzelődsz, bolond - kuncogott - én vagyok az, mondtam, hogy figyelni foglak.
- ________ - sírtam fel - mért? mért nem mondtad el? - sírtam tovább - szeretlek.!
- Én is, szerelmem - majd a bizsergő érzés eltűnt, s minden olyan volt mint régen. Azzal a különbséggel, hogy úgy éreztem, hogy most még jobban a padlón vagyok. Bevágtam magam az ágyba, majd lehunytam szemeim, de ekkor is _____ mosolygós arca nézett rám, miközben hátra fele megy.
- Szeretlek, te bolond - visszhangzott fejemben, majd a régi kacagása töltötte be az agyam minden zugát.
Categories:
optinal bias~
;~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~;♥
Kitti♥