Tádáá, második rész..^^" Reméljük ez is tetszeni fog, úgy mint az előző.^^" :) Sokat dolgoztunk vele, de nem bánjuk, mivel mindig van rá vevő, és mindig olvassátok minimum ketten, oké, nem nagy szám, de nekünk igen is az, és lehet csak ennyien szóltok, de körülbelül mindig 50 felett van a bejegyzés megtekintés. :3 Aminek még jobban örülünk :D*-*
Na, de nem pofázok ám tovább.xd :D Véleményeket!! :))
Enjoy.~♥:)




Először nagy szemekkel néztem előre és éreztem hogy arcom felforrósodik. Aztán szélesen elmosolyodtam és erősen megszorítottam kezét.-nincs kedvem bemenni.-hajtottam fejem mellkasára a koleszszobám ajtaja előtt.

- Muszáj lesz... de nekem sincs... Fel vagyok pörögve. Jót tett ez a kis alvás - kuncogtam halkan - Holnap találkozunk - intettem, majd elballagtam a szobámba. Alig volt erőm bármihez is, de azért még elmentem megfürdeni, aztán bevágódtam az ágyba, de mint múlt éjjel nem jött álom a szememre , így nem aludtam szinte semmit egész este...

Ahogy bementem egyből lefeküdtem. Nem volt kedvem fürdeni se. Azon gondolkodtam egész hajnalban hogy vajon ez csak úgy jött neki vagy valamit ő is érez. Istenem de szeretném, ha viszont szeretne.-húztam magamra a takarót.

Reggel kimásztam az ágyból, és szidtam magam amiért egy szemhunyásnyit sem aludtam egész éjjel. Eléggé nyúzott voltam, de megpróbáltam összeszedni magam, s emberi bőrben megjelenni az osztályban. Még így álmosan is alig vártam, hogy délután legyen, és megint együtt próbálhassunk.

 Nagyon fáradtan keltem fel ráadásul az egyik órát végig is aludtam. Ennek így nem lesz jó vége...-nekem most mennem kell Unnie ne haragudj...-intettem a barátnőmnek majd ott is hagytam. A lánymosdóba kisminkeltem magam kicsit majd siettem is a próbára mert nem akartam elkésni.

Most nem együtt mentünk a terembe, mivel én előbb végeztem már ott voltam, és rá vártam. Addig is magam énekeltem, zongoráztam egy kicsit. Furcsa volt most egyedül énekelni, de jó is. Alig vártam, hogy megérkezzen és végleg befejezzük a darabot, majd előadjuk a jövőheti iskolai ünnepségen. Már nagyon várom, hiszen a szüleim is eljönnek, akik eddig csak otthon hallottak zongorázni, és az sem most volt. Azóta sokat fejlődtem.

Mosolyogva támaszkodtam meg az ajtóban és hallgattam ahogy játszik.
-ez gyönyörű volt...-lehunyt szemekkel öleltem át hátulról nyakát.~hát te hülye vagy teljesen.-képzeletben épp lelőttem magam.

Nem mondom, meglepődtem, de nem löktem el magamtól. Jól esett a közelsége, jól esett minden ami vele kapcsolatos. 
- Köszönöm - szólaltam meg utólag is - azt hittem már nem is jössz - tettetem szomorúságot - , de most már itt vagy .. úgyhogy kezdjünk neki - csaptam össze tenyerem - , de először... had közöljem veled, hogy... jövőhéten lépünk fel, hívd el a szüleid is. Ja, és még valami.. ha jól haladunk, akkor már ma betudjuk fejezni - mosolyogtam, de valamiért ő most ezt nem viszonozta - mi a baj? - néztem rá ijedten - valami rosszat mondtam? - kérdeztem félve. Lehet a szüleivel kapcsolatban bántottam meg.... Mekkora egy tuskó vagyok!~

Csak nagy szemekkel hallgattam ahogy mondja sorban a dolgokat majd mikor a szüleim szóba kerültek nem tudtam tovább mosolyogni.-semmi rosszat nem.mondtál..-simogattam mellkasát.-csak a szüleimmel nem vagyok jóba azért is vagyok kollégista.-sóhajtottam majd leültem a zongora elé.

- Akkor itt az ideje, hogy kibéküljetek - magyaráztam - meg van a számuk? - néztem rá, mire bólintott - kérem a telefonod - nyújtottam ki karom, de nem nagyon akarta nekem odaadni a készüléket - kérem! - szóltam rá erőteljesebben, mire a kezembe nyomta a készülőkét, pufogva. 
- Ezért még hálás leszel nekem - vigyorogtam - mindjárt jövök - ezzel kimentem a teremből, és telefonálni kezdtem. Mondjuk az Ő telefonjáról, de remélem azért felveszik... ~

Végül is nagy nehezen de oda adtam neki a telefont mire eltűnt. Addig én elhelyezkedtem a zongora mögött és gyakorolni kezdtem. Addig sem a szüleimen rágódtam plusz gyakoroltam legalább egy kicsit.

- Jó napot - köszöntem a készülékbe amint felvették - Lee Jeongmin vagyok, a lányuk barátja. Szeretném őket meghívni a jövőhéten sorra kerülő iskolai rendezvényre - adtam választ minden kérésre - rendben, viszlát - ezzel letettem, és boldogan mentem vissza a terembe, de inkább csak a távolból figyeltem, ahogy játszik, majd mikor végzett megtapsoltam, és odamentem hozzá - asszem kifogsz velük békülni - ezzel letudtuk a beszélgetést és végleg neki álltunk a gyakorlásnak.

Megint egész éjjel próbáltunk majd elfeküdtem és fejemet ölébe hajtottam.
-mit mondtál nekik? És ők mit.mondtak?-néztem fel rá fél szemmel majd lehunytam pilláimat.

- Legyen titok - kezdtem el simogatni haját - a lényeg, hogy eljönnek - somolyogtam - inkább pihenj, nem akarok még visszamenni a koleszba - motyogtam kissé fáradtan.

-Én sem szeretnék, de csak azért mert ott olyan egyedül vagyok...-fogtam meg hajamat simogató kezét majd éreztem hogy felemel.-mit csinálsz?-már ki sem nyitottam szemeimet úgy le voltak ragadva.

- Mért érzed magad egyedül? Hiszen a barátnőddel vagy egy szobában ... - inkább úgy döntöttem, hogy a színpad mögötti kis "öltözőbe"' viszem, ahol van egy kanapé, amit kilehet húzni.. Erre is körülbelül 2 hete jöttem rá, pedig már mióta ide járok.. 
Bent gyorsan kihúztam azt, majd lefektettem rá, s mellébújtam.

-Mert ő vagy a fiúja szobájában alszik vagy pedig olyan fáradt hogy mire visszaérek már nagyban alszik.-kuporodtam össze és hajtottam homlokom homlokának. Annyira jó volt érezni, de nem voltam biztos abban hogy szeret-e...

- De a lányoknak is tilos a fiúknál lenni, nem? - lepődtem meg - amúgy megértem.... - öleltem ár derekát. 
Mikor homloka enyémnek ért, s szinte már egymás szájába lihegtünk... olyan érzés fogott el , ami az Ő közelében már nem az első alkalom; a vágy, a kényszer, hogy megcsókoljam.

-De tilos viszont ők mindig meg tudták oldani. Ügyesek...-mosolyogva vezettem kezemet tarkójára és kezdtem el bőrét simogatni.

- Hát, akkor tényleg ügyesek .... - ahogy ujjai tarkómon játszottak kirázott a hideg, s még közelebb vontam magamhoz - ugye tudod, hogy ez csikiz, egyben jól esik?

-Hát most már tudom..-mosolyogva folytattam tovább majd lassan lehunytam szemeim.- szép álmokat Oppa...-ez volt azt hiszem az első hogy így szorítottam.

- Neked is - simítottam végig arcán, majd egy puszit leheltem arcára. Meglepett, hogy Oppa-nak hívott, de nem tettem szóvá. Minek? Ennek én csak örültem. Legalább kimondja, amit gondol. 
Még néztem kicsit nyugodt arcát, majd egy furcsa ötlettől vezérelve egy kisebb csókot leheltem ajkaira. Ha alszik úgy sem fog rá emlékezni, vagy majd inkább álomnak hiszi. Örülök, hogy végre megtettem... remélem egyszer majd, ha ébren lesz, akkor is megtehetem.~ Ezzel én is álomba merültem.

Ahogy becsuktam szemeim szinte azonnal elaludtam. Olyan jót álmodtam. Ott álltunk és csak csókolóztunk miközben a kellemesen langyos nyári eső zuhogott és bőrünket mosta.
Másnap hamarabb keltem mint Ő és csak néztem arcát és mosolyogva hallgattam ahogy halkan szuszog. Olyan volt mint egy angyal.

Reggel ijedten ültem fel, majd nyújtóztam egyet. 
- Jó reggelt - mondtam álmos hangon, majd visszavetődtem mellé - mennyi az idő? - kérdeztem félve. Mondjuk már péntek volt, de nem szeretnék elkésni, viszont mikor óvatosan a kijelzőre néztünk ijedten kaptunk a tekintetünket egymásra - elkéstünk - suttogtam, mire ő csak bólintott - akkor most már nem kell bemennünk, tudod milyenek a tanárok - morogtam.

-Tudom tudom...-sóhajtottam egyet majd lassan felültem.-ma is muszáj gyakorolni?-pillantottam rá hátra reménykedő tekintettel. Hátha nem és akkor elmehetnénk vacsorázni, vagy csak egyszerűen sétálni.

- Igen, de nem olyan sokat... este elmehetnénk valamerre - ajánlottam fel, miközben visszahúztam fekvő pozícióba - nem fáztál este? Még takaró sem volt rajtunk - motyogtam.

-Ah de jó. Én is pont erre gondoltam...-csillantak fel szemeim majd átöleltem.-nem fáztam hisz itt voltál.-kuncogva dörgöltem arcomat mellkasába.

-Oh, tényleg? - kuncogtam - az jó... - öleltem át - de... tulajdonképpen most mi van velünk? - tettem fel azt a bizonyos kérdést, ami miatt nem nagyon tudtam mostanában aludni.

-Nem tudom...-erre én is kíváncsi voltam, de így hirtelen nem voltam rá felkészülve hogy ezt így szolidan felteszi.-én... Már rég szerelmes vagyok...-hajtottam le vörös arcomat majd már csak azt vártam hogy kiakadjon.

- Még is kibe? - ijedtem meg - oh, akkor menj nyugodtan - engedtem el derekát, majd vártam, hogy elinduljon, de nem tette - mért nem mész? - kérdeztem. Szíven ütött, hogy azt mondta régóta szerelmes.

-Mert itt van az akire már lassan 2éve várok...-néztem fel rá egy halvány mosollyal ajkaimon.-és nem tudom.ő mit érez, de kíváncsi vagyok..

- Oh - illetődtem meg - az a személy se tudja pontosan, de azt igen, hogy ellopták a szívét, és nem most akarják neki visszaadni - magyaráztam, mintha nem rólam lenne szó.

-Hát ha rajtam múlik nem is fogja visszakapni.-mosolyogva simogattam meg arcát majd csak mélyen szemeibe néztem és teljesen el is vesztem azokban.

- Megcsókolhatlak? - néztem rá pajkosan. Nem tudom, hogy.. hogy voltam képes erre, de megtettem. Kimondtam azt amit már napok óta kiszerettem volna.

-Ezt kérdezni sem kellett volna..-mosolyogva néztem telt ajkait. Már én is annyira vágytam arra hogy megcsókoljon.

Kissé feljebb csúszott hozzám, majd mikor úgy éreztem, hogy most.. akkor közel hajoltam hozzá, s ajkaimat övére helyeztem, majd óvatosan falni kezdtem őket. Elmondani nem tudom, hogy milyen jó érzés volt. Hasamban pillangók repkedtek, és meg is remegtem.. még soha nem remegtem meg egy csóktól sem.

Pár nap alatt annyira összeszoktunk, hogy valóra vált amiről eddig csak álmodtam. A szeretett fiú viszont szeret. Csodásan csókolt. Jó volt végre érezni is nem csak elképzelni milyen lehet ajkai érintése.

- Mondhatok neked valamit? - kérdeztem , mikor elváltunk egymástól. Elmondom neki, amit tegnap este tettem.

-Persze nekem bármit.-
Arcát simogatva néztem őszintén íriszeit.

- Tegnap este... izé... én... adtam.. egy.. kisebb... csókocskát... oda, ni - mutattam szájára.

-De édes vagy...-csillantak fel szemeim.-kár hogy hamar beájultam...-nevettem el magam majd felültem és nyújtózkodni kezdtem.

- Épp ellenkezőleg - kuncogtam - így legalább bátran megtehettem - öleltem magamhoz.


THE END.!!!~♥ 

Nos, újabb "meglepetés" hiszen... TÁDÁ.. :D megint írtunk egy kisebb történetet. Főszerepben : Lee JeongMin. ~♥
Reméljük sokan fogjátok olvasni, mivel ezt is hajnalban kezdtük el... valamiért midig akkor pörgünk a legjobban :D Nos, nem is beszélek tovább.~ csak még ennyit: Eddig ez a Szerepezésünk a legtartalmasabb, azaz a legtöbb szóval írt történetünk.. :D
Enjoy.~♥



Imádtam, ahogy Jeongmin zongorázik. Második éves vagyok egy művészeti iskolában, Jeongmin meg végző. Már az első év eleje óta bejárok minden "különfoglalkozásra" amit ő tart, és meghúztam magam a leghátsó padba. Minden lány a nyálát csorgatta utána velem együtt.~Bárcsak szeretne...-sóhajtottam egy hangosat.

Imádtam zongorázni. Mikor lenyomok egy billentyűt, s az kiadja mondjuk a legmélyebb hangot, vagy a legvékonyabbat. Gyönyörű, főleg mikor egyszerre a kettő, és még a közötte lévő kisebb hangok. Csak egy lánynak zongoráznék úgy,hogy Nagy-Közönség előtt, senki másnak, de ő rám se hederít. Inkább lóg a lányokkal, pedig régen mennyit hülyéskedtünk együtt. Hmm... az is régen volt..~ Most már átment abba a tagozatba, hogy; "Letört a körmöm, mit tegyek?! *visít*" körülbelül. Hiányzik a régi énje. Nagyon..

Megfogtam a táskámat és siettem is a fakultációmra. Kivételesen legelőre ültem, de most is csak azért mert a leghátsókat már elfoglalták. Minden egyes szavát lejegyzeteltem amit mondott, majd mikor beült a zongora mögé megmutatni a gyakorlatban is, hogy miről van szó felkönyököltem a padra és tenyereimbe támasztva az államat csillogó szemekkel néztem ahogy ujjai fel-le járnak a billentyűkön. Egyszerűen elbűvölő volt ahogy játszott.

HeeRae úgy nézett, hogy ezt hittem mindjárt kiesik a saját száján. Nem mondom, aranyos volt, de ... csak aranyos és ennyi. Most nem rá koncentráltam, hanem arra, hogy biztosan jó billentyűt nyomjak le, s , hogy minél változatosabb legyen az "előadás" még egy kicsit rákontráztam.A "tanítványaim" ahhoz képest nagyon jól haladtak, de elég kevesen voltunk. Viszont kaptam ezért is plusz pénzt, ami nekem nagyon jól jön, hiszen elég sok időt szoktam eltökölni a tükör előtt. 
Az utolsó hangot is leütöttem a zongorabillentyűn, majd felálltam, s meghajoltam mivel az összes diákom tapsolt.
- Köszönöm - hajoltam meg ismét mosolyogva. 

Ahogy abbahagyta mindenki tapsolni kezdett amin nem is csodálkoztam mivel nagyon ügyes volt. Sóhajtottam egyet, majd összecsuktam a füzetem, bevágtam a táskámba és vontatott, lassú léptekkel indultam a többiek után kifelé a teremből.

- HeeRae - kiáltottam utána, mire rám kapta tekintetét - gyere kicsit vissza- dőltem neki a zongorának - kíváncsi vagyok, hogy mennyit fejlődtél, mert azt tudom, hogy folyton engem figyelsz, de azt már nem, hogy tudod is amit tudni kell, vagy csak úgy be jársz órákra. Semmi ellenvetésem sincs, de valamire még is csak jegyet kell adnom, és holnap mindenkit leosztályozok, mivel nemsokára vége az évnek, és a bizonyítványban ez is szerepelni fog - ezzel leültem mellé a zongoraszékre, majd figyeltem, hogy mit,s hogyan csinál.

Ez most komoly, hogy így külön... Csak vele. Itt vagyunk egy teremben, ráadásul itt ül mellettem. El sem tudja szerintem képzelni, hogy jelen helyzetben mit érzek. Ő csak figyelt és fel-le pásztázott tekintetével. Elém rakta a kottát és rábökött az egyik darabra. Elkezdtem játszani. Nem csak miatta jártam ám be... Imádtam zongorázni. Ilyenkor mindent ki tudtam zárni és csak a zenére figyeltem.

Meglepődtem, hogy milyen hibátlanul játssza el a darabot, így mikor befejezte még megszólalni sem tudtam, pedig tekintete, ahogy rám nézett. Könyörgő volt, hogy mondják már valamit.
- Huh -fújtam ki magam, mikor már nagyjából észhez tértem - csodálatos volt. Nem hittem volna, hogy ilyen gyönyörűen eltudod játssza ezt a dalt. Mellesleg Hibátlanul... és előre - simogattam meg karját - mehetsz - böktem fejemmel az ajtó felé. 

Ahogy abbahagytam csak nézett rám, én meg meg voltam ijedve hogy valamit nagyon elrontottam, de mikor megdicsért nagy kő esett le a szívemről.-köszönöm...-mosolyogva hajoltam meg előtte, és mentem ki a teremből. Olyan szintű boldogság járta át mindenemet amit szavakkal nem is lehet leírni. Úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem tudom szeretni, de tévednem.

Ahogy most játszott. Egy furcsa dolog vésődött agyamba, ami nem hagyott nyugodni. Hogy mi is az? 
Az lenne a legjobb, ha én és HeeRae együtt játszanánk, egy iskolai darabban. Asszem beszélek a dirivel, hogy lehetne-e róla szó. Most teljesen fel vagyok pörögve. Még utoljára végig néztem a teremben, majd kiballagtam, s s elindultam haza.

Bevágódtam a koleszszobámba és azonnal mindent elmeséltem a lakótársamnak.-és annyira helyes.. Így közelebbről még szebb az arca.-kipirult arccal dőltem el az ágyban és úgy áradoztam neki tovább. Nagyban beszéltem mikor valaki kopogott.-megyeeek.-kiabálva siettem az ajtóhoz.

A diri beleegyezett, így egyből rohantam is a lány emeletre, hogy megoszthassam vele, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog reagálni. Mikor kinyitotta az ajtót látszott rajta a döbbenet.
- Hogy mit keresek itt? - nevettem fel, mire bólintott - csak szeretném elújságolni a jó hírt. Bemehetek? - néztem rá. Tudom, tilos a lány szobában tartózkodás stb... de most "felhatalmazást" kaptam, így mikor nem nagyon szeretett volna beengedni, elmondtam neki, hogy beszéltem az igazgatóval, szóval 5 percet beengedhet.

Először nem akartam beengedni. Jó, persze szívesen megtettem volna, de tilos. Viszont mikor mondta hogy szabad habozás nélkül beengedtem.-szóval miről van szó?-töltöttem neki egy bögre teát majd letettem az asztalnál ülő srác elé. Ahogy elkezdte a forró teát fújni... Ajkaival kissé becsücsörített és úgy fújta halkan ki a levegőt.

- Szeretném, ha a következő iskolai előadásban fellépnél velem... duóban... mit szólsz hozzá? - néztem rá, majd kortyoltam egyet a meleg folyadékból - finom - ízlelgettem meg, majd tovább szürcsöltem. HeeRae végig nézte a folyamatot, míg megiszom a bögre tartalmát, aztán felálltam, s menni készültem. 
- Köszönöm a teát, de választ még nem kaptam, és lassan le jár az engedélyem - néztem meg telefonom kijelzőét. Amint láttam megint sokk hatása alá került. Remek... ügyes vagyok.. szegénykémet tönkre teszem azzal, hogy mindig valami újat közlök vele.

Folyton le tud valamivel sokkolni hát ezt el sem hiszem. Hogy én és ő együtt egy színpadon?
-Én ezt nem érdemlem meg..-motyogva meredtem egy bizonyos pont felé.
-Te sokkal jobb vagy...-mosolyodtam el majd elindultunk a kijárat felé. Még mindig eléggé meg voltam lepődve.
-Holnap még beszélünk róla, jó?

- Rendben, de kérlek, gondold át. És te is jó lehetsz, ha többet gyakorolsz... azaz jobb, hiszen fantasztikusan játszol. Viszont, ha igen, akkor minden este kicsit próbálnánk..... együtt - mosolyogtam - , de azért ... gondold át, ha nekem úgy jobb. Remélem helyesen döntesz - ezzel kiléptem a szobából - én megyek - ezzel ott hagytam az ajtóban álló lányt. Tuti, hogy igent fog mondani, ha mást nem csak azért, hogy velem lehessen. Vagy is reménykedem benne, hogy a válasza pozitív lesz, tényleg szeretnék vele fellépni, és ha hangja van, akkor még jobb, mivel akkor tudunk olyan dalt választani. Aihss.. nem szabad beleéljem magam, hiszen az sem biztos, hogy igen lesz a válasza...

Pár percig ott álltam még az ajtóban és a barátnőm zökkentett ki a gondolkodásból.
-Fogadd el! Ilyen ajánlatot nem kapsz minden nap. A suli egyik legfelkapottabb sráca akár veled duettezni.-fogta kezeimet. Igen igaza van ráadásul mindig is erről álmodtam.
-Elfogadom.-álltam Jeongmin mögött a menzán másnap reggel.

- Tudtam, hogy bele mész. Köszönöm -ezzel megöleltem. Nem érdekelt, hogy mindenki minket néz, ezt most muszáj volt - ma este neki állunk a próbának, mivel nem sok időnk van... minimum egy hónap - motyogtam, ahogy közben elkezdtem számolni - igen, egy hónap - rántottam vállat - este még valamire kíváncsi leszek , de azt majd ott - mondtam, majd elmentem.

Ahogy megölelt azt hittem elolvadok, de aztán ahogy ott hagyott egy csomó kérdőjellel körülöttem, eléggé elkezdtem izgulni. Mi a fenére lehet kíváncsi? Egész nap ez járt a fejemben. Sok minden felmerült bennem, de végül is mindet elvetettem, majd inkább megvártam míg elkezdjük a próbát.

- Jó, most halljam az ének tudásod - mondtam neki, miközben helyet foglaltam a széken - na, ne legyél ilyen.... csak tudni szeretném, hogy milyen darabot válasszak, mert ha mást nem, akkor közben énekelhetnénk is, az olyan... megható lenne - magyaráztam - és ez volt az amit az ebédlőben mondtam, szóval hajrá. Hallgatlak - mosolyogtam.

-De... Én még soha nem énekeltem senki előtt és őszintén nem is sejtettem hogy ma kell elkezdenem...-nyeltem egy nagyot és ültem le mellette mint aki karót nyelt.-nincs jó hangom..-motyogva néztem fel rá. Még tényleg senki előtt nem énekeltem még viccből sem. Ráadásul ha nem tetszik neki a hangom akkor a legkisebb esélyem is elszúrom nála ami bár tényleg apró, de azért remény az mindig van nem?!

- Majd én megmondom, hogy milyen hangod van, csak állj fel, és énekelj... én nem senki vagyok, hanem Lee Jeongmin, a tanárod, egyben egy ismerősöd... szóval.. hajrá - felhúztam a székről, majd magammal szembe állítottam - hallgatlak - vigyorogtam rá. Tényleg furdalt a kíváncsiság, hogy mégis milyen hangja van. Biztos gyönyörű, nem tudom mért mondja azt ,hogy nem ... Bolond ez a lány.~ 
- Naaa - szóltam rá, mire neki kezdett.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit énekeljek aztán eszembe jutott a kedvenc számom szövege. Kissé elvont volt a szám és szerelmes, de ilyen volt a hangulatom mostanában. Ráadásul miatta. Gondolom nem is sejti, hogy mi is van...

A szám.. annyira ismerős volt, de nem jutott eszembe, hogy még is melyik ez, de nem is érdekelt. Tudtam, hogy miről szól; szerelem.. ~ De azt nem, hogy mért pont ezt a számot választotta. Biztos ez jutott eszébe először.. 
Mikor befejezte én tátott szájjal bámultam rá. 
- MI AZ, HOGY NEM TUDSZ ÉNEKELNI? - néztem rá döbbenten - nagyon szép hangod van.. véletlenül valami mást nem tudsz? dob? gitár? bendzsó? vagy valami? - néztem rá - , csak mert basszus, rohadt tehetséges vagy... nem tudom, hogy eddig mért nem figyeltek fel rád, na, de majd én - húztam ki magam büszkén, mosolyogva.

-Régen úgy 2évig gitároztam, de azt hamar abbahagytam.-néztem fel rá majd az utolsó kijelentésére én is elmosolyodtam. Felcsillantak szemeim majd kissé pirospozsgás arccal ültem vissza a székre. Olyan fura volt vele beszélni ráadásul együtt is énekeltünk és szerintem rohadtul összeillett a hangunk. Közben azért a zongora részt is elkezdtük próbálni.

- Ez csodálatos lesz - sétáltunk vissza a kollégiumba, olyan este 10 fele - holnap - intettem, majd beléptem a szobába. Szobatársam már aludt úgyhogy kissé halkan elmentem lefürdeni, majd én is bebújtam az ágyba. Nem voltam álmos, fel voltam pörögve. Minden bajom volt. Újra, és újra lejátszódott bennem, ahogy éneklünk, zongorázunk, és ahogy Ő énekel.. Csodaszép volt... Ez a lány teljesen megbabonázott.~


Egész végig csak ő járt a fejemben. Ahogy énekel zongorázik ahogy bele éli magát az egészbe. És az a mosoly... A világ egyik legcsodálatosabb és legszebb látványa. Egy zuhany után bedőltem az ágyba. A mosolyt le sem tudtam vakarni az arcomról. Egyszerűen tökéletes volt.

Reggel elég nyúzott állapotban voltam, mivel este későn bírtam elaludni. Elkészültem,majd siettem órára.
Órák utána találkozom HeeRae-val, alig várom, hogy vége legyen a délelőttnek, és tudjunk próbálni. Már a fele készen van... HeeRae-val nagyon gyorsan haladunk,aminek örülök.

Egész nap csak ő járt a fejemben. Nem is tudtam figyelni az órákon... A dalt dúdolgattam amit gyakoroltunk-sziaa!-vidáman ugrándozva mentem oda hozzá.-mehetünk?

- Mehetünk - bólintottam,majd elindultunk a terem felé. ~~ Bent először lepakoltuk a cuccainkat, majd elkezdtünk próbálni. Az éneklésnél előbb csak szolmizáltunk, majd miután éreztük, hogy már a dal is mehet, nekiláttunk.

Annyira gyönyörű hangja van. Ahogy ott énekeltünk tekintetem folyton ajkait lesték. Néha néha egy egy szünetnél végignyalt azokon mire én gyengéden ráharaptam az enyémre.-mindjárt jövök...-dadogva siettem el a mosdóba hogy kicsit megmossam az arcomat.

Nem tettem szóvá, de láttam, hogy miket csinál.Aranyos volt, legszívesebben letámadtam volna.Mikor magamra hagyott nagyot sóhajtottam, majd vártam, hogy mikor toppan be újra.

-Itt vagyok ne haragudj...-léptem be már kissé nyugodtabban a terembe.-folytathatjuk.-ültem le mellé. Több órás gyakorlás után egyszer csak fejem vállára borult és elaludtam. A gondolkodás miatt éjszaka alig aludtam így most fáradt voltam.

Megilletődtem. Mikor rám dőlt, azt hittem az elején, hogy csak viccelődik, de mikor a harmadik szólongatásra sem nyitotta ki pilláit fejemet az övére hajtottam.Szinte egyből leragadtak szemeim.

Mikor egyszer csak lassan kinyíltak szemeim fejemre hajtotta a fejét és aludt. Elővettem a telefonom és már hajnali 3volt.-Jeongmin...-rázogattam finoman a vállát. Nem hittem volna hogy így elalszunk mind a ketten.

- Hm?-kérdeztem még félálomban.Hallottam és éreztem is, hogy HeeRae felkelt, de egyszerűen képtelen voltam felülni. 
- Mondd....-nyammogtam.

-Hajnali 3 elmúlt...-suttogtam elfojtott hangon. Annyira édes volt ahogy aludt. Ha nem kellett volna akkor biztos nem keltem fel csak csendben nézem ahogy alszik...

- Hogy mennyi? - pattantam fel egyből. Nem szerettem volna, de már elég késő volt - basszus.. - sziszegtem - jól elment az idő.. azaz.. jól elaludtuk az időt - vakartam zavartan tarkóm - szerintem induljunk - pattantam fel, kicsit megszédültem , mivel hirtelen álltam fel, de pár másodperc múlva jobban voltam - na, gyere .. - mosolyogtam.

-Jól vagy?-halkan kuncogva álltam fel én is és kérdeztem mikor láttam, hogy kicsit megszédül.-megyek, megyek...-siettem utána majd lekapcsoltuk a villanyokat és a kollégium felé indultunk.

Már majdnem a kollégiumhoz értünk, mikor olyat tettem amin én magam is meglepődtem; ujjainkat összekulcsoltam, s úgy mentünk tovább. Mi a fene ütött belém? 
Eddig még más lány után áradoztam,de most.. teljesen elcsavarta a fejem ez a nőszemély.~


FOLYT.KÖV.! ~

Nos, elékeztünk a zárórészhez.^^ Köszönjük mindenkinek aki kommentelt, és olvasta.^^ VÉLEMÉNYEKET erre a részre is nagyon szeretnénk! :DD Főleg olyanokat amiket eddig kaptunk:D♥
Öröm volt írni ezt a ficit.~ De tényleg.^^





-Hát bocsi de nekem nyomósabb ok kell.-mosolyogva hajtottam hátra fejemet mellkasára.

-Feleségem leszel, vedd le - mormoltam fülébe. Haja csiklandozta nyakam, de tetszett.

Nem tudtam hogy mit is kéne tennem. Nem szerettem volna levenni. Ráadásul olyan követelőző volt..

- Kérlek - simogattam hasát.

-De ronda vagyok...-suttogtam magam elé.

- Majd én azt eldöntöm, csak vedd le.. kérlek... - suttogtam fülébe, majd megharaptam egy picit fülcimpáját.

Felsóhajtottam majd óvatosan szétszedtem a törölközőt magam körül és elengedtem így a földön landolt a textildarab.

Kezem elkezdett kalandozni testén, majd melleit kissé megmarkoltam. 
- Hmm... jó cicik - dicsértem meg.
Ilyenkor szeretek egy szál boxerben lenni, de tényleg.

-Jongin...-morgolódva fordultam felé és öleltem át szorosan.-Én ezt nem akarom...-húztam kissé számat. 

- Mit? - néztem rá értetlenül. 

-Ezt...-mutattam a földön heverő törölközőre.

- Még mindig nem értem - néztem rá zavarodottan.

-Csúnya vagyok én ezt tudom...-sóhajtva guggoltam le és vettem fel a földről a rózsaszín törölközőt..

- Ne mondd ezt... - nyúltam karja után.

-De ha egyszer igaz?-emeltem fel kissé hangomat.

- Nem , nem igaz! - szóltam rá .

-Köszönöm hogy így gondolod.-mosolyogva tekertem magam köré a törölközőt majd nyomtam egy puszit arcára.

Ledöbbentem. Nem tudom, hogy mi lett velem, de mikor kiakart lépni az ajtón csuklójánál fogva visszarántottam, és megcsókoltam.

Ahogy elkezdte falni az ajkaimat előbb megilletődtem aztán közelebb vontam magamhoz és már csak az ajkaimon megjelenő mosoly szakított el minket egymástól.

- Jól csókolsz- jegyeztem meg huncutul.

-Hát te is..-mosolyogva mentem be a szobába és vettem fel egy toppot meg egy francia bugyit.

- nem kéne így aludj. Még csak most gyógyultál meg - magyaráztam.

-De meleg van idebent.-mosolyogva dőltem be az ágyba.

- Akkor sem kéne így lenned, még a végén letámadlak az este folyamán.

Erre elnevettem magam majd derekamig húztam a takarót.-Meg tudom magam védeni.-kacsintottam rá

- Nem hiszem - kuncogtam, majd én is bemásztam mellé az ágyba.

-Hidd el. Eddig is megvédtem magam.-mosolyogva fordultam oldalamra és néztem az arcát. Közelebbről még szebb volt. Vöröslő és duzzadt ajkai annyira szépek voltak szemei pedig egyszerűen elbűvölőek.

- Csak mert mindig valami, vagy valaki megzavart minket - kezdtem el kifogásokat keresni.

-Aha persze...Ki zavart meg minket?-nevettem el magam.

- nem tudom - vakartam a meg tarkómat.

-Na ugye?-húztam fel szemöldököm majd belemarkoltam pólójába és odahúztam magamhoz.

- Hmm... - hümmögtem - tudod, most nincs rajtad szoknya - állapítottam meg.

-és ?-dörgöltem arcomat mellkasához.

- most ... bármit megtudok fogni - nevettem fel.

-De nem fogsz mert rácsapok a kezedre..-mosolyogva simítottam végig ajkain.

- nem mersz - ezzel kezemet bevezettem lábához, míg ő ajkaimat piszkálta.

-Hogyne mernék?-mosolyogva dugtam be kezemet a takaró alá és kezdtem el karmolgatni a kezét.

- Neeee.. ez fáj - néztem rá - csak egy kicsit, na.. élvezni fogod - mosolyogtam.

-De miért akarod te ezt annyira?-mosolyogva pusziltam meg ajkait.

- Mert a feleségem leszel.

-Nem szeretnél valami jobb magyarázatot kitalálni?-simogattam arca vonalait.

- öm.. nem - ráztam meg a fejem - na, szabad?

-Jó ...Csak hogy lásd kivel van dolgod.-kezdtem el ajkait falni.

- Ejha.. -váltam el tőle kuncogva - te már csináltad? - néztem rá komolyan.

-Aha.-rántottam meg vállamat.

- Ilyen fél vállról veszed az egészet? - néztem rá.

-Nem veszem félvállról!-csattantam ki.-Csak válaszoltam a kérdésedre. Miért...Te csináltad már?

- Még szép - morogtam - még 14 évesen... először.... - nevettem ki magam.

-Hát persze..Egy ilyen fiúnak ez hülye kérdés volt mi?

- Nem.... mért... ?

-Hát mert minden lány oda meg vissza van érted. Gondoltam már volt sok partnered..-közben egymás testét barangoltuk be.

- üüü... nem... eddig csak.. - kezdtem el számolni - négy lánnyal voltam együtt.

-hmm az nem is olyan sok. Többre tippeltem volna.-csókoltam meg.

- Na, kössssssssz.. - motyogtam szájába, majd ráharaptam alsó ajkára.

-Naaa...Ez most olyan nagy baj?-motyogtam miközben ajkamat rágta.

- Nem - csaptam rá fenekére. 

-Naaa..-nevetve túrtam bele hajába és dugtam mutatóujjamat szájába. 

Ujját kezdtem el rágcsálni mint egy csontot, majd mikor kicsit jobban ráharaptam felszisszent.

-Auh azért nem azt mondtam edd is meg.-nevettem fel kissé hangosan. 

- De finom.. - néztem rá kiskutya szemekkel. 

-de nekem meg fááj teee.-mosolyogva hajoltam nyakára és kezdtem el a vékony bőrét szívogatni, harapdálni.

- Hmm.. ez jól esik... - morogtam, majd közelebb vontam magamhoz.

-Az a léééényeg.-motyogtam halkan majd végignyaltam bőrén.

- Hm.. finom... nagyon... - morogtam.

Miközben ajkaimmal és nyelvemmel nyakánál időztem kezeimmel hasát simogattam majd egyre lentebb és lentebb haladtam.

Nem tudtam mit kezdeni, csak alatta feküdtem, s hagytam, hogy had kényeztessen, de mikor boxeremhez ért, s végig simított félig merev tagomon egy kisebb nyögés szakadt fel torkomból.

A halk kis nyögésre szélesen elmosolyodtam majd egy gyors csókra ajkaira tapadtam. Kibújtattam őt a felsőjéből majd felforrósodott bőrét kezdtem el egyre lentebb és lentebb csókolgatni.

 Na, jó.. most én jövök - vettem le róla a kis toppot, majd melleire tapadtam.

-De most én akartam...-sóhajtoztam majd térdemet két lába közé nyomtam és óvatosan simogatni kezdtem azzal érzékeny pontját.

- Akkor hagyom - dőltem hátra az ágyon,s vártam, hogy mi lesz a következő lépése.

Lehúztam róla a boxerét és belsőcombjait simogatva vettem a számba férfiasságát. Először csak hegyét nyalogattam majd erősen szívni kezdtem.

- Uhmm - markoltam hajába, hogy jobban rábírjam nyomi férfiasságomra.

Fogaimmal lágyan harapdálni kezdtem tagját majd még mielőtt elélvezhetett volna fentebb kúsztam és megcsókoltam miközben lerugdostam magamról a fehérneműt.

- Oh, szóval azt szeretnéd, hogy beléd élvezzek - kuncogtam.

-Hát még jó...-suttogtam ajkai közé majd óvatosan elkezdtem ráülni.

- Akkor akarsz gyereket? - csillant fel szemem.

-Majd meglátjuk...-nyögve engedtem magamba teljes hosszát majd lassan mozogni kezdtem rajta.

Kezemmel megfogtam derekát, hogy jobban rátudjam nyomni tagomra, és így segítve kissé neki is.

Egy idő után eléggé elfáradtam így mellkasára dőltem és úgy hagytam hogy tovább mozgasson. Közben füleit cirógattam.

Éreztem, hogy hüvelye kezd össze-össze húzódni, így tudtam, hogy nemsokára eléri a csúcsot. Ennek örömére még jobban begyorsítottam, minél közelebb hajtva magunkat a csúcsig.

Egyre hangosabban és gyakrabban nyögtem fel. Pár lökés után mind ketten egyszerre élveztünk el.

- Hmm....... ez jó volt - morogtam nyakába.

-maradjunk annyiban hogy nem volt rossz..-nevetve cukkoltam agyát.

- chhh ... ez most fájt - néztem rá.

-Jól van na tudod hogy csak vicceltem.-mosolyogva simogattam arcát.

- Nem érdekel, hagyjál ... - duzzogtam.

-hát jó akkor ne hidd el.-játszottam én a sértődöttet.

- Na, jó. Bocsii - bújtam oda hozzá, hátulról megöleltem, majd magunkra húztam a takarót, s mély álomba merültünk.



THE END!

Harmadik rész.~:D Véleményeket kérünk.~ a negyedik részen már dolgozunk. :3 





- Ne hazudj.. tudom, hogy csak megjátszod magad ... - vontam vállat, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet, hogy szinte egyből lehúzzam, de ekkor Hyorin a pohárra mutatott - ezt akarod? - nevettem fel - nem - ezzel beleittam.

Gyorsan elővettem egy poharat, és töltöttem magamnak egy kis vizet. Elkezdtem inni, majd annyira dühös lettem rá, hogy a poharat a földhöz vágtam - Majdnem meghaltam, MEGINT MIATTAD.!-böködtem mellkasát dühösen.

- Tudom, hogy csak színleltél - vontam vállat - ezt takarítsd fel - morogtam, majd indulni készültem.

-Ezt te fogod feltakarítani, és közlöm veled, hogy nem mehetsz ma sehová.-nevettem fel.
-Miért ne mehetnék? nem te döntöd el..
-Hát nem is én hanem a szüleink. Ma velük vacsorázunk egy étteremben.-rántottam meg vállamat.

- Aha, és én el is megyek azt hiszed? - néztem rá - találkám van - mondtam lekezelően, majd meglöktem kissé vállammal, s kiléptem a helységből.

-Állj már le ezzel.-mentem utána majd nekilöktem a falnak és adtam neki egy pofont.-nem viselem el hogy így viselkedj velem...-néztem rajta végig.

- Akkor ne viseld, de ne merj még egyszer megütni, mert... tegyük hozzá, hogy még soha nem ütöttem meg .. khm.. nőt .. vagy mit... de ha még egyszer megütsz, isten bizony visszaadom! - néztem rá szúrósan.

Ismét megütöttem.-tessék lehet kezdeni hajrá!-néztem rá nagy szemekkel és kezdtem vele kiabálni. Ha megver hátha anyáék is belátják hogy ez így nem lesz oké.

- IDEFIGYELJ! ÉSSZEL - kiáltottam rá - nem hiszem, hogy azt akarod, hogy én hozzád érjek - húztam perverz mosolyra ajkaimat - lehet nagyon fájna neked... oda lent.. - kuncogtam.

-Persze majd szerinted engedem hogy bármit is tegyél?-nevettem fel hangosan majd rámarkoltam férfiasságára -nem gondolod hogy neked kéne ésszel?

- Drágám, kikötlek és addig duglak míg el nem ájulsz! - kacsintottam - engedd el - néztem le a kezére.

-Soha nem teszel ilyet...-szorítottam még erősebben.

- Nem-e? - néztem rá - tuti, hogy még szűz vagy, de ha nem akkor zacskóval a fejeden feküdtek le veled - fintorogtam.

-Hagyd ezt abba!-kiabáltam majd megint csak a könnyek gyűltek össze a szememben. Régen volt egy barátom aki szeretett de pont egy ilyen srác beszélte le rólam mint JongIn így elhagyott.

- Csak nem fáj? - néztem rá - legalább ne bőgj ... - löktem el magam a faltól - ne merj még egyszer megütni - ezzel bevánszorogtam a szobába, s ledőltem az ágyra. Hiába alig 2 órája keltem fel, de elálmosodtam újra, így megint elrepültem álom-világba. 
- Szeretlek - csókolt meg. 
- Jobban - ezzel magunkra húztuk a takarót, s ölelkezve aludtunk el Hyorin-al. 
- JESSZUSOM -pattantak ki pilláim egyből. Ez meg mi volt? Jézusom...

Ott ültem a földön még mindig ahol veszekedtünk. Hátamat a falnak döntöttem és pityeregve nézegettem a földet, de ahogy hangosan felkiáltott én is felkaptam a tekintetemet.

- HYORIN! - kiáltottam ki, de nem mondott semmit, és még be sem jött - Hyorin! - kiáltottam ki újra.

-Mit akarsz?-álltam a csukott szobaajtó előtt.

- Hoznál be egy pohár vizet? 

Töltöttem egy pohár vizet majd letettem az éjjeli szekrényre.-szívesen...

- Várj ... - kaptam a karja után - mért vagy velem ilyen kedves, hogyha én ilyen köcösg vagyok? - ezt muszáj volt.

-Mert idősebb vagy és engem a szüleim tiszteletre neveltek.-vontam vállat.

- Mennyivel? Körülbelül 2 hónappal - vontam vállat - értem...

-De attól még normális vagyok. Örüljél...-húztam el kezemet majd az egyik táskámhoz léptem és elővettem egy estélyit.-ha jössz ha nem én megyek vacsorázni.

- Megyek - álltam fel - öltözz fel előttem - mosolyodtam el.

-Miért is adnám meg ezt az örömöt?-fordultam hátra és néztem rá.

- Mert a feleségem leszel, és gyerekeket fogsz nekem szülni. Így már legalább a tested láthatom - mosolyodtam el

-Nem fogok neked gyereket szülni. Szegénynek milyen apja lenne. Tuti elvinném tőled jó messzire .-bújtam ki a pólómból.

- Úgy se... Képzeld.. jól bánok a gyerekekkel - magyaráztam, majd leültem az ágyra, s néztem, ahogy levetkőzik.

-Persze el tudom képzelni...-mondtam unottan majd lehúztam a farmert a lábaimról.

- Mondom... kérdezd csak meg apám ... - morogtam.

-Igazából leszarom...-hátat fordítottam neki és levettem a melltartómat majd belebújtam a ruhámba.-húzd fel a cipzárt kérlek.-néztem hátra.

Ez most kissé szíven ütött. - Persze - ezzel odasétáltam hozzá, majd mielőtt felhúztam volna a cipzárt előre nyúltam, s megmarkoltam mellét.

-Te teljesen hülye vagy?-löktem el kezét magamtól.-annyira kértelek hogy húzd fel a cipzárt. Nem arra hogy tapizz le!-húztam kezeimet mellemhez.

- Feleségem leszel, megfoghatom! - mondtam, majd felhúztam a ruhán lévő kis fémet, majd én is elakartam kezdeni öltözni, de megállított.

-Szóval ez így megy....? Akkor..-markoltam bele fenekébe.-a férjem leszel, megfoghatom!-nevetve néztem meglepődött arckifejezését.

- Ya! - nevettem el én is magam, jó volt nevetni látni.

-Na jól van, öltözz, de gyorsan.-fenyegettem majd sminkelni kezdtem.

- Jó volt nevetni látni - jegyeztem meg, majd gyorsan felöltöztem.

Erre halványan elmosolyodtam, majd megcsináltam a hajamat is.
-Megcsinálod a hajam?-nézett rám, és nyújtotta felém a zselés dobozt.

Láttam rajta, hogy nem nagyon akar hozzám nyúlni, de végül leültetett a székre, a tükörrel szembe, majd nyomott egy kicsit a kezébe, aztán elkezdte rendezgetni tincseimet.

-Nem tudod magadnak megcsinálni?-túrtam bele a hajába és néztem rá arcára.

- Nem - pislogtam rá nagy szemekkel.

-Ennyire béna embert...-fújtam egyet .-kész van mehetsz..

- Héé.. nem vagyok béna, ok? - néztem rá - hogy festek? - néztem rá.

-Hát emberibb a fejed.-tettem le a tubust a mosdókagyló szélére majd ott hagytam. Felvettem egy magassarkút és ott vártam a nappaliba hogy kész legyen.-jössz már?-kiabáltam fel.

- Megyek - duzzogtam. Megsértett, megint, de jogosan - mehetünk - fogtam meg kezét, majd ujjainkat összekulcsoltam, s úgy léptünk ki a házból.

-Ez így nem oké..-néztem le kezeinkre. Tényleg nem tetszett de muszáj volt.
-sziasztok...-köszöntek nekünk a szüleink majd leültünk.

Hyorin ült mellettem, így simán tudtam simogatni a combját, míg vártunk, hogy kihozzák az ételt. 
A szülők beszélgettek az üzletről, mi pedig csak figyeltünk, azaz .. én most másra figyeltem.

Hallgattam ahogy anyáék beszélgetnek és közben folyton folyvást Jongin kezét tologattam le a combomról de mindig visszatette.-állj már le..-sziszegve fordultam felé.

- Nem... - ezzel beljebb csúsztattam kezem, mire megugrott kicsit.

-Mi a baj kicsim?-nézett rám kissé furán anya...
-semmi csak kicsit bevertem a lábam.-Mosolyodtam el halványan majd belemélyesztettem körmeimet Jongin csuklójába.

- áááá - szisszentem fel, mire mindenki rám nézett. 
- Jól vagy fiam? - nézett rám apám.
- Persze, csak... Hyorin-al nagyon összeszoktunk, és poénból karmolgat.. - morogtam.

-Állj már le...-néztem rá dühösen és próbáltam takarni vörös arcomat.-ne beszélj már marhaságokat..

- Ez nem marhaság - öleltem át, mire a szülők csak mosolyogtak - épp azt beszéltük, hogy majd szeretnénk gyerekeket is. Igen, még korai, de nem baj - kuncogtam.

Már nem szóltam egy szót se csak szúrósan méregettem őt egész este.-ez mire volt jó?-támadtam le ahogy hazá értünk.

- Mondtam, hogy jó apa vagyok - vontam vállat, majd elmentem fürdeni.

-De én nem akarok szülni. Ráadásul úgy csináltál mintha annyira jóban lennénk közben ma is meg ríkattál..

- Sajnálom - kértem tőle bocsánatot - megváltozok. ÉS AKARJ SZÜLNI! - morogtam.

-Miért? Négy évet kihúzok melletted aztán megyek amerre látok.-mosolyogva mentem fel a fenti fürdőbe és vetkőztem le majd beálltam a zuhany alá.

- Úgy sem... - morogtam, az ajtóba. Tudom, hogy hallotta.

Nem tudom meddig lehettem bent de egyszer csak kinyílt a fürdő ajtaja.-menj innen Jongin.. -Szóltam ki a zuhanyfülkéből.

- Nem...

Kinyúltam a törülközőért és magam köre csavartam majd kiléptem a zuhanyzóból.

- Vedd le - morgolódtam. 

-Hülye vagy te...-nevetve bújtam a mamuszomba.

- Komolyan beszéltem - néztem rá teljesen komolyan.

-De miért? Nem akarom!-vágtam rá határozottan.

- Vedd le- öleltem át hátulról.

-Ha elmondod miért, én leveszem..-tettem kezemet kezére.

- Mert azt mondtam - meglepődtem, hogy kedvesen válaszol, s még kezét is az enyémre helyezte, de jól esett.



Folyt.Köv.~