Nos, újabb "meglepetés" hiszen... TÁDÁ.. :D megint írtunk egy kisebb történetet. Főszerepben : Lee JeongMin. ~♥
Reméljük sokan fogjátok olvasni, mivel ezt is hajnalban kezdtük el... valamiért midig akkor pörgünk a legjobban :D Nos, nem is beszélek tovább.~ csak még ennyit: Eddig ez a Szerepezésünk a legtartalmasabb, azaz a legtöbb szóval írt történetünk.. :D
Enjoy.~♥
Imádtam, ahogy Jeongmin zongorázik. Második éves vagyok egy művészeti iskolában, Jeongmin meg végző. Már az első év eleje óta bejárok minden "különfoglalkozásra" amit ő tart, és meghúztam magam a leghátsó padba. Minden lány a nyálát csorgatta utána velem együtt.~Bárcsak szeretne...-sóhajtottam egy hangosat.
Imádtam zongorázni. Mikor lenyomok egy billentyűt, s az kiadja mondjuk a legmélyebb hangot, vagy a legvékonyabbat. Gyönyörű, főleg mikor egyszerre a kettő, és még a közötte lévő kisebb hangok. Csak egy lánynak zongoráznék úgy,hogy Nagy-Közönség előtt, senki másnak, de ő rám se hederít. Inkább lóg a lányokkal, pedig régen mennyit hülyéskedtünk együtt. Hmm... az is régen volt..~ Most már átment abba a tagozatba, hogy; "Letört a körmöm, mit tegyek?! *visít*" körülbelül. Hiányzik a régi énje. Nagyon..
Megfogtam a táskámat és siettem is a fakultációmra. Kivételesen legelőre ültem, de most is csak azért mert a leghátsókat már elfoglalták. Minden egyes szavát lejegyzeteltem amit mondott, majd mikor beült a zongora mögé megmutatni a gyakorlatban is, hogy miről van szó felkönyököltem a padra és tenyereimbe támasztva az államat csillogó szemekkel néztem ahogy ujjai fel-le járnak a billentyűkön. Egyszerűen elbűvölő volt ahogy játszott.
HeeRae úgy nézett, hogy ezt hittem mindjárt kiesik a saját száján. Nem mondom, aranyos volt, de ... csak aranyos és ennyi. Most nem rá koncentráltam, hanem arra, hogy biztosan jó billentyűt nyomjak le, s , hogy minél változatosabb legyen az "előadás" még egy kicsit rákontráztam.A "tanítványaim" ahhoz képest nagyon jól haladtak, de elég kevesen voltunk. Viszont kaptam ezért is plusz pénzt, ami nekem nagyon jól jön, hiszen elég sok időt szoktam eltökölni a tükör előtt.
Az utolsó hangot is leütöttem a zongorabillentyűn, majd felálltam, s meghajoltam mivel az összes diákom tapsolt.
- Köszönöm - hajoltam meg ismét mosolyogva.
Ahogy abbahagyta mindenki tapsolni kezdett amin nem is csodálkoztam mivel nagyon ügyes volt. Sóhajtottam egyet, majd összecsuktam a füzetem, bevágtam a táskámba és vontatott, lassú léptekkel indultam a többiek után kifelé a teremből.
- HeeRae - kiáltottam utána, mire rám kapta tekintetét - gyere kicsit vissza- dőltem neki a zongorának - kíváncsi vagyok, hogy mennyit fejlődtél, mert azt tudom, hogy folyton engem figyelsz, de azt már nem, hogy tudod is amit tudni kell, vagy csak úgy be jársz órákra. Semmi ellenvetésem sincs, de valamire még is csak jegyet kell adnom, és holnap mindenkit leosztályozok, mivel nemsokára vége az évnek, és a bizonyítványban ez is szerepelni fog - ezzel leültem mellé a zongoraszékre, majd figyeltem, hogy mit,s hogyan csinál.
Ez most komoly, hogy így külön... Csak vele. Itt vagyunk egy teremben, ráadásul itt ül mellettem. El sem tudja szerintem képzelni, hogy jelen helyzetben mit érzek. Ő csak figyelt és fel-le pásztázott tekintetével. Elém rakta a kottát és rábökött az egyik darabra. Elkezdtem játszani. Nem csak miatta jártam ám be... Imádtam zongorázni. Ilyenkor mindent ki tudtam zárni és csak a zenére figyeltem.
Meglepődtem, hogy milyen hibátlanul játssza el a darabot, így mikor befejezte még megszólalni sem tudtam, pedig tekintete, ahogy rám nézett. Könyörgő volt, hogy mondják már valamit.
- Huh -fújtam ki magam, mikor már nagyjából észhez tértem - csodálatos volt. Nem hittem volna, hogy ilyen gyönyörűen eltudod játssza ezt a dalt. Mellesleg Hibátlanul... és előre - simogattam meg karját - mehetsz - böktem fejemmel az ajtó felé.
Ahogy abbahagytam csak nézett rám, én meg meg voltam ijedve hogy valamit nagyon elrontottam, de mikor megdicsért nagy kő esett le a szívemről.-köszönöm...-mosolyogva hajoltam meg előtte, és mentem ki a teremből. Olyan szintű boldogság járta át mindenemet amit szavakkal nem is lehet leírni. Úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem tudom szeretni, de tévednem.
Ahogy most játszott. Egy furcsa dolog vésődött agyamba, ami nem hagyott nyugodni. Hogy mi is az?
Az lenne a legjobb, ha én és HeeRae együtt játszanánk, egy iskolai darabban. Asszem beszélek a dirivel, hogy lehetne-e róla szó. Most teljesen fel vagyok pörögve. Még utoljára végig néztem a teremben, majd kiballagtam, s s elindultam haza.
Bevágódtam a koleszszobámba és azonnal mindent elmeséltem a lakótársamnak.-és annyira helyes.. Így közelebbről még szebb az arca.-kipirult arccal dőltem el az ágyban és úgy áradoztam neki tovább. Nagyban beszéltem mikor valaki kopogott.-megyeeek.-kiabálva siettem az ajtóhoz.
A diri beleegyezett, így egyből rohantam is a lány emeletre, hogy megoszthassam vele, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog reagálni. Mikor kinyitotta az ajtót látszott rajta a döbbenet.
- Hogy mit keresek itt? - nevettem fel, mire bólintott - csak szeretném elújságolni a jó hírt. Bemehetek? - néztem rá. Tudom, tilos a lány szobában tartózkodás stb... de most "felhatalmazást" kaptam, így mikor nem nagyon szeretett volna beengedni, elmondtam neki, hogy beszéltem az igazgatóval, szóval 5 percet beengedhet.
Először nem akartam beengedni. Jó, persze szívesen megtettem volna, de tilos. Viszont mikor mondta hogy szabad habozás nélkül beengedtem.-szóval miről van szó?-töltöttem neki egy bögre teát majd letettem az asztalnál ülő srác elé. Ahogy elkezdte a forró teát fújni... Ajkaival kissé becsücsörített és úgy fújta halkan ki a levegőt.
- Szeretném, ha a következő iskolai előadásban fellépnél velem... duóban... mit szólsz hozzá? - néztem rá, majd kortyoltam egyet a meleg folyadékból - finom - ízlelgettem meg, majd tovább szürcsöltem. HeeRae végig nézte a folyamatot, míg megiszom a bögre tartalmát, aztán felálltam, s menni készültem.
- Köszönöm a teát, de választ még nem kaptam, és lassan le jár az engedélyem - néztem meg telefonom kijelzőét. Amint láttam megint sokk hatása alá került. Remek... ügyes vagyok.. szegénykémet tönkre teszem azzal, hogy mindig valami újat közlök vele.
Folyton le tud valamivel sokkolni hát ezt el sem hiszem. Hogy én és ő együtt egy színpadon?
-Én ezt nem érdemlem meg..-motyogva meredtem egy bizonyos pont felé.
-Te sokkal jobb vagy...-mosolyodtam el majd elindultunk a kijárat felé. Még mindig eléggé meg voltam lepődve.
-Holnap még beszélünk róla, jó?
- Rendben, de kérlek, gondold át. És te is jó lehetsz, ha többet gyakorolsz... azaz jobb, hiszen fantasztikusan játszol. Viszont, ha igen, akkor minden este kicsit próbálnánk..... együtt - mosolyogtam - , de azért ... gondold át, ha nekem úgy jobb. Remélem helyesen döntesz - ezzel kiléptem a szobából - én megyek - ezzel ott hagytam az ajtóban álló lányt. Tuti, hogy igent fog mondani, ha mást nem csak azért, hogy velem lehessen. Vagy is reménykedem benne, hogy a válasza pozitív lesz, tényleg szeretnék vele fellépni, és ha hangja van, akkor még jobb, mivel akkor tudunk olyan dalt választani. Aihss.. nem szabad beleéljem magam, hiszen az sem biztos, hogy igen lesz a válasza...
Pár percig ott álltam még az ajtóban és a barátnőm zökkentett ki a gondolkodásból.
-Fogadd el! Ilyen ajánlatot nem kapsz minden nap. A suli egyik legfelkapottabb sráca akár veled duettezni.-fogta kezeimet. Igen igaza van ráadásul mindig is erről álmodtam.
-Elfogadom.-álltam Jeongmin mögött a menzán másnap reggel.
- Tudtam, hogy bele mész. Köszönöm -ezzel megöleltem. Nem érdekelt, hogy mindenki minket néz, ezt most muszáj volt - ma este neki állunk a próbának, mivel nem sok időnk van... minimum egy hónap - motyogtam, ahogy közben elkezdtem számolni - igen, egy hónap - rántottam vállat - este még valamire kíváncsi leszek , de azt majd ott - mondtam, majd elmentem.
Ahogy megölelt azt hittem elolvadok, de aztán ahogy ott hagyott egy csomó kérdőjellel körülöttem, eléggé elkezdtem izgulni. Mi a fenére lehet kíváncsi? Egész nap ez járt a fejemben. Sok minden felmerült bennem, de végül is mindet elvetettem, majd inkább megvártam míg elkezdjük a próbát.
- Jó, most halljam az ének tudásod - mondtam neki, miközben helyet foglaltam a széken - na, ne legyél ilyen.... csak tudni szeretném, hogy milyen darabot válasszak, mert ha mást nem, akkor közben énekelhetnénk is, az olyan... megható lenne - magyaráztam - és ez volt az amit az ebédlőben mondtam, szóval hajrá. Hallgatlak - mosolyogtam.
-De... Én még soha nem énekeltem senki előtt és őszintén nem is sejtettem hogy ma kell elkezdenem...-nyeltem egy nagyot és ültem le mellette mint aki karót nyelt.-nincs jó hangom..-motyogva néztem fel rá. Még tényleg senki előtt nem énekeltem még viccből sem. Ráadásul ha nem tetszik neki a hangom akkor a legkisebb esélyem is elszúrom nála ami bár tényleg apró, de azért remény az mindig van nem?!
- Majd én megmondom, hogy milyen hangod van, csak állj fel, és énekelj... én nem senki vagyok, hanem Lee Jeongmin, a tanárod, egyben egy ismerősöd... szóval.. hajrá - felhúztam a székről, majd magammal szembe állítottam - hallgatlak - vigyorogtam rá. Tényleg furdalt a kíváncsiság, hogy mégis milyen hangja van. Biztos gyönyörű, nem tudom mért mondja azt ,hogy nem ... Bolond ez a lány.~
- Naaa - szóltam rá, mire neki kezdett.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit énekeljek aztán eszembe jutott a kedvenc számom szövege. Kissé elvont volt a szám és szerelmes, de ilyen volt a hangulatom mostanában. Ráadásul miatta. Gondolom nem is sejti, hogy mi is van...
A szám.. annyira ismerős volt, de nem jutott eszembe, hogy még is melyik ez, de nem is érdekelt. Tudtam, hogy miről szól; szerelem.. ~ De azt nem, hogy mért pont ezt a számot választotta. Biztos ez jutott eszébe először..
Mikor befejezte én tátott szájjal bámultam rá.
- MI AZ, HOGY NEM TUDSZ ÉNEKELNI? - néztem rá döbbenten - nagyon szép hangod van.. véletlenül valami mást nem tudsz? dob? gitár? bendzsó? vagy valami? - néztem rá - , csak mert basszus, rohadt tehetséges vagy... nem tudom, hogy eddig mért nem figyeltek fel rád, na, de majd én - húztam ki magam büszkén, mosolyogva.
-Régen úgy 2évig gitároztam, de azt hamar abbahagytam.-néztem fel rá majd az utolsó kijelentésére én is elmosolyodtam. Felcsillantak szemeim majd kissé pirospozsgás arccal ültem vissza a székre. Olyan fura volt vele beszélni ráadásul együtt is énekeltünk és szerintem rohadtul összeillett a hangunk. Közben azért a zongora részt is elkezdtük próbálni.
- Ez csodálatos lesz - sétáltunk vissza a kollégiumba, olyan este 10 fele - holnap - intettem, majd beléptem a szobába. Szobatársam már aludt úgyhogy kissé halkan elmentem lefürdeni, majd én is bebújtam az ágyba. Nem voltam álmos, fel voltam pörögve. Minden bajom volt. Újra, és újra lejátszódott bennem, ahogy éneklünk, zongorázunk, és ahogy Ő énekel.. Csodaszép volt... Ez a lány teljesen megbabonázott.~
Egész végig csak ő járt a fejemben. Ahogy énekel zongorázik ahogy bele éli magát az egészbe. És az a mosoly... A világ egyik legcsodálatosabb és legszebb látványa. Egy zuhany után bedőltem az ágyba. A mosolyt le sem tudtam vakarni az arcomról. Egyszerűen tökéletes volt.
Reggel elég nyúzott állapotban voltam, mivel este későn bírtam elaludni. Elkészültem,majd siettem órára.
Órák utána találkozom HeeRae-val, alig várom, hogy vége legyen a délelőttnek, és tudjunk próbálni. Már a fele készen van... HeeRae-val nagyon gyorsan haladunk,aminek örülök.
Egész nap csak ő járt a fejemben. Nem is tudtam figyelni az órákon... A dalt dúdolgattam amit gyakoroltunk-sziaa!-vidáman ugrándozva mentem oda hozzá.-mehetünk?
- Mehetünk - bólintottam,majd elindultunk a terem felé. ~~ Bent először lepakoltuk a cuccainkat, majd elkezdtünk próbálni. Az éneklésnél előbb csak szolmizáltunk, majd miután éreztük, hogy már a dal is mehet, nekiláttunk.
Annyira gyönyörű hangja van. Ahogy ott énekeltünk tekintetem folyton ajkait lesték. Néha néha egy egy szünetnél végignyalt azokon mire én gyengéden ráharaptam az enyémre.-mindjárt jövök...-dadogva siettem el a mosdóba hogy kicsit megmossam az arcomat.
Nem tettem szóvá, de láttam, hogy miket csinál.Aranyos volt, legszívesebben letámadtam volna.Mikor magamra hagyott nagyot sóhajtottam, majd vártam, hogy mikor toppan be újra.
-Itt vagyok ne haragudj...-léptem be már kissé nyugodtabban a terembe.-folytathatjuk.-ültem le mellé. Több órás gyakorlás után egyszer csak fejem vállára borult és elaludtam. A gondolkodás miatt éjszaka alig aludtam így most fáradt voltam.
Megilletődtem. Mikor rám dőlt, azt hittem az elején, hogy csak viccelődik, de mikor a harmadik szólongatásra sem nyitotta ki pilláit fejemet az övére hajtottam.Szinte egyből leragadtak szemeim.
Mikor egyszer csak lassan kinyíltak szemeim fejemre hajtotta a fejét és aludt. Elővettem a telefonom és már hajnali 3volt.-Jeongmin...-rázogattam finoman a vállát. Nem hittem volna hogy így elalszunk mind a ketten.
- Hm?-kérdeztem még félálomban.Hallottam és éreztem is, hogy HeeRae felkelt, de egyszerűen képtelen voltam felülni.
- Mondd....-nyammogtam.
-Hajnali 3 elmúlt...-suttogtam elfojtott hangon. Annyira édes volt ahogy aludt. Ha nem kellett volna akkor biztos nem keltem fel csak csendben nézem ahogy alszik...
- Hogy mennyi? - pattantam fel egyből. Nem szerettem volna, de már elég késő volt - basszus.. - sziszegtem - jól elment az idő.. azaz.. jól elaludtuk az időt - vakartam zavartan tarkóm - szerintem induljunk - pattantam fel, kicsit megszédültem , mivel hirtelen álltam fel, de pár másodperc múlva jobban voltam - na, gyere .. - mosolyogtam.
-Jól vagy?-halkan kuncogva álltam fel én is és kérdeztem mikor láttam, hogy kicsit megszédül.-megyek, megyek...-siettem utána majd lekapcsoltuk a villanyokat és a kollégium felé indultunk.
Már majdnem a kollégiumhoz értünk, mikor olyat tettem amin én magam is meglepődtem; ujjainkat összekulcsoltam, s úgy mentünk tovább. Mi a fene ütött belém?
Eddig még más lány után áradoztam,de most.. teljesen elcsavarta a fejem ez a nőszemély.~
FOLYT.KÖV.! ~
Reméljük sokan fogjátok olvasni, mivel ezt is hajnalban kezdtük el... valamiért midig akkor pörgünk a legjobban :D Nos, nem is beszélek tovább.~ csak még ennyit: Eddig ez a Szerepezésünk a legtartalmasabb, azaz a legtöbb szóval írt történetünk.. :D
Enjoy.~♥
Imádtam, ahogy Jeongmin zongorázik. Második éves vagyok egy művészeti iskolában, Jeongmin meg végző. Már az első év eleje óta bejárok minden "különfoglalkozásra" amit ő tart, és meghúztam magam a leghátsó padba. Minden lány a nyálát csorgatta utána velem együtt.~Bárcsak szeretne...-sóhajtottam egy hangosat.
Imádtam zongorázni. Mikor lenyomok egy billentyűt, s az kiadja mondjuk a legmélyebb hangot, vagy a legvékonyabbat. Gyönyörű, főleg mikor egyszerre a kettő, és még a közötte lévő kisebb hangok. Csak egy lánynak zongoráznék úgy,hogy Nagy-Közönség előtt, senki másnak, de ő rám se hederít. Inkább lóg a lányokkal, pedig régen mennyit hülyéskedtünk együtt. Hmm... az is régen volt..~ Most már átment abba a tagozatba, hogy; "Letört a körmöm, mit tegyek?! *visít*" körülbelül. Hiányzik a régi énje. Nagyon..
Megfogtam a táskámat és siettem is a fakultációmra. Kivételesen legelőre ültem, de most is csak azért mert a leghátsókat már elfoglalták. Minden egyes szavát lejegyzeteltem amit mondott, majd mikor beült a zongora mögé megmutatni a gyakorlatban is, hogy miről van szó felkönyököltem a padra és tenyereimbe támasztva az államat csillogó szemekkel néztem ahogy ujjai fel-le járnak a billentyűkön. Egyszerűen elbűvölő volt ahogy játszott.
HeeRae úgy nézett, hogy ezt hittem mindjárt kiesik a saját száján. Nem mondom, aranyos volt, de ... csak aranyos és ennyi. Most nem rá koncentráltam, hanem arra, hogy biztosan jó billentyűt nyomjak le, s , hogy minél változatosabb legyen az "előadás" még egy kicsit rákontráztam.A "tanítványaim" ahhoz képest nagyon jól haladtak, de elég kevesen voltunk. Viszont kaptam ezért is plusz pénzt, ami nekem nagyon jól jön, hiszen elég sok időt szoktam eltökölni a tükör előtt.
Az utolsó hangot is leütöttem a zongorabillentyűn, majd felálltam, s meghajoltam mivel az összes diákom tapsolt.
- Köszönöm - hajoltam meg ismét mosolyogva.
Ahogy abbahagyta mindenki tapsolni kezdett amin nem is csodálkoztam mivel nagyon ügyes volt. Sóhajtottam egyet, majd összecsuktam a füzetem, bevágtam a táskámba és vontatott, lassú léptekkel indultam a többiek után kifelé a teremből.
- HeeRae - kiáltottam utána, mire rám kapta tekintetét - gyere kicsit vissza- dőltem neki a zongorának - kíváncsi vagyok, hogy mennyit fejlődtél, mert azt tudom, hogy folyton engem figyelsz, de azt már nem, hogy tudod is amit tudni kell, vagy csak úgy be jársz órákra. Semmi ellenvetésem sincs, de valamire még is csak jegyet kell adnom, és holnap mindenkit leosztályozok, mivel nemsokára vége az évnek, és a bizonyítványban ez is szerepelni fog - ezzel leültem mellé a zongoraszékre, majd figyeltem, hogy mit,s hogyan csinál.
Ez most komoly, hogy így külön... Csak vele. Itt vagyunk egy teremben, ráadásul itt ül mellettem. El sem tudja szerintem képzelni, hogy jelen helyzetben mit érzek. Ő csak figyelt és fel-le pásztázott tekintetével. Elém rakta a kottát és rábökött az egyik darabra. Elkezdtem játszani. Nem csak miatta jártam ám be... Imádtam zongorázni. Ilyenkor mindent ki tudtam zárni és csak a zenére figyeltem.
Meglepődtem, hogy milyen hibátlanul játssza el a darabot, így mikor befejezte még megszólalni sem tudtam, pedig tekintete, ahogy rám nézett. Könyörgő volt, hogy mondják már valamit.
- Huh -fújtam ki magam, mikor már nagyjából észhez tértem - csodálatos volt. Nem hittem volna, hogy ilyen gyönyörűen eltudod játssza ezt a dalt. Mellesleg Hibátlanul... és előre - simogattam meg karját - mehetsz - böktem fejemmel az ajtó felé.
Ahogy abbahagytam csak nézett rám, én meg meg voltam ijedve hogy valamit nagyon elrontottam, de mikor megdicsért nagy kő esett le a szívemről.-köszönöm...-mosolyogva hajoltam meg előtte, és mentem ki a teremből. Olyan szintű boldogság járta át mindenemet amit szavakkal nem is lehet leírni. Úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem tudom szeretni, de tévednem.
Ahogy most játszott. Egy furcsa dolog vésődött agyamba, ami nem hagyott nyugodni. Hogy mi is az?
Az lenne a legjobb, ha én és HeeRae együtt játszanánk, egy iskolai darabban. Asszem beszélek a dirivel, hogy lehetne-e róla szó. Most teljesen fel vagyok pörögve. Még utoljára végig néztem a teremben, majd kiballagtam, s s elindultam haza.
Bevágódtam a koleszszobámba és azonnal mindent elmeséltem a lakótársamnak.-és annyira helyes.. Így közelebbről még szebb az arca.-kipirult arccal dőltem el az ágyban és úgy áradoztam neki tovább. Nagyban beszéltem mikor valaki kopogott.-megyeeek.-kiabálva siettem az ajtóhoz.
A diri beleegyezett, így egyből rohantam is a lány emeletre, hogy megoszthassam vele, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog reagálni. Mikor kinyitotta az ajtót látszott rajta a döbbenet.
- Hogy mit keresek itt? - nevettem fel, mire bólintott - csak szeretném elújságolni a jó hírt. Bemehetek? - néztem rá. Tudom, tilos a lány szobában tartózkodás stb... de most "felhatalmazást" kaptam, így mikor nem nagyon szeretett volna beengedni, elmondtam neki, hogy beszéltem az igazgatóval, szóval 5 percet beengedhet.
Először nem akartam beengedni. Jó, persze szívesen megtettem volna, de tilos. Viszont mikor mondta hogy szabad habozás nélkül beengedtem.-szóval miről van szó?-töltöttem neki egy bögre teát majd letettem az asztalnál ülő srác elé. Ahogy elkezdte a forró teát fújni... Ajkaival kissé becsücsörített és úgy fújta halkan ki a levegőt.
- Szeretném, ha a következő iskolai előadásban fellépnél velem... duóban... mit szólsz hozzá? - néztem rá, majd kortyoltam egyet a meleg folyadékból - finom - ízlelgettem meg, majd tovább szürcsöltem. HeeRae végig nézte a folyamatot, míg megiszom a bögre tartalmát, aztán felálltam, s menni készültem.
- Köszönöm a teát, de választ még nem kaptam, és lassan le jár az engedélyem - néztem meg telefonom kijelzőét. Amint láttam megint sokk hatása alá került. Remek... ügyes vagyok.. szegénykémet tönkre teszem azzal, hogy mindig valami újat közlök vele.
Folyton le tud valamivel sokkolni hát ezt el sem hiszem. Hogy én és ő együtt egy színpadon?
-Én ezt nem érdemlem meg..-motyogva meredtem egy bizonyos pont felé.
-Te sokkal jobb vagy...-mosolyodtam el majd elindultunk a kijárat felé. Még mindig eléggé meg voltam lepődve.
-Holnap még beszélünk róla, jó?
- Rendben, de kérlek, gondold át. És te is jó lehetsz, ha többet gyakorolsz... azaz jobb, hiszen fantasztikusan játszol. Viszont, ha igen, akkor minden este kicsit próbálnánk..... együtt - mosolyogtam - , de azért ... gondold át, ha nekem úgy jobb. Remélem helyesen döntesz - ezzel kiléptem a szobából - én megyek - ezzel ott hagytam az ajtóban álló lányt. Tuti, hogy igent fog mondani, ha mást nem csak azért, hogy velem lehessen. Vagy is reménykedem benne, hogy a válasza pozitív lesz, tényleg szeretnék vele fellépni, és ha hangja van, akkor még jobb, mivel akkor tudunk olyan dalt választani. Aihss.. nem szabad beleéljem magam, hiszen az sem biztos, hogy igen lesz a válasza...
Pár percig ott álltam még az ajtóban és a barátnőm zökkentett ki a gondolkodásból.
-Fogadd el! Ilyen ajánlatot nem kapsz minden nap. A suli egyik legfelkapottabb sráca akár veled duettezni.-fogta kezeimet. Igen igaza van ráadásul mindig is erről álmodtam.
-Elfogadom.-álltam Jeongmin mögött a menzán másnap reggel.
- Tudtam, hogy bele mész. Köszönöm -ezzel megöleltem. Nem érdekelt, hogy mindenki minket néz, ezt most muszáj volt - ma este neki állunk a próbának, mivel nem sok időnk van... minimum egy hónap - motyogtam, ahogy közben elkezdtem számolni - igen, egy hónap - rántottam vállat - este még valamire kíváncsi leszek , de azt majd ott - mondtam, majd elmentem.
Ahogy megölelt azt hittem elolvadok, de aztán ahogy ott hagyott egy csomó kérdőjellel körülöttem, eléggé elkezdtem izgulni. Mi a fenére lehet kíváncsi? Egész nap ez járt a fejemben. Sok minden felmerült bennem, de végül is mindet elvetettem, majd inkább megvártam míg elkezdjük a próbát.
- Jó, most halljam az ének tudásod - mondtam neki, miközben helyet foglaltam a széken - na, ne legyél ilyen.... csak tudni szeretném, hogy milyen darabot válasszak, mert ha mást nem, akkor közben énekelhetnénk is, az olyan... megható lenne - magyaráztam - és ez volt az amit az ebédlőben mondtam, szóval hajrá. Hallgatlak - mosolyogtam.
-De... Én még soha nem énekeltem senki előtt és őszintén nem is sejtettem hogy ma kell elkezdenem...-nyeltem egy nagyot és ültem le mellette mint aki karót nyelt.-nincs jó hangom..-motyogva néztem fel rá. Még tényleg senki előtt nem énekeltem még viccből sem. Ráadásul ha nem tetszik neki a hangom akkor a legkisebb esélyem is elszúrom nála ami bár tényleg apró, de azért remény az mindig van nem?!
- Majd én megmondom, hogy milyen hangod van, csak állj fel, és énekelj... én nem senki vagyok, hanem Lee Jeongmin, a tanárod, egyben egy ismerősöd... szóval.. hajrá - felhúztam a székről, majd magammal szembe állítottam - hallgatlak - vigyorogtam rá. Tényleg furdalt a kíváncsiság, hogy mégis milyen hangja van. Biztos gyönyörű, nem tudom mért mondja azt ,hogy nem ... Bolond ez a lány.~
- Naaa - szóltam rá, mire neki kezdett.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit énekeljek aztán eszembe jutott a kedvenc számom szövege. Kissé elvont volt a szám és szerelmes, de ilyen volt a hangulatom mostanában. Ráadásul miatta. Gondolom nem is sejti, hogy mi is van...
A szám.. annyira ismerős volt, de nem jutott eszembe, hogy még is melyik ez, de nem is érdekelt. Tudtam, hogy miről szól; szerelem.. ~ De azt nem, hogy mért pont ezt a számot választotta. Biztos ez jutott eszébe először..
Mikor befejezte én tátott szájjal bámultam rá.
- MI AZ, HOGY NEM TUDSZ ÉNEKELNI? - néztem rá döbbenten - nagyon szép hangod van.. véletlenül valami mást nem tudsz? dob? gitár? bendzsó? vagy valami? - néztem rá - , csak mert basszus, rohadt tehetséges vagy... nem tudom, hogy eddig mért nem figyeltek fel rád, na, de majd én - húztam ki magam büszkén, mosolyogva.
-Régen úgy 2évig gitároztam, de azt hamar abbahagytam.-néztem fel rá majd az utolsó kijelentésére én is elmosolyodtam. Felcsillantak szemeim majd kissé pirospozsgás arccal ültem vissza a székre. Olyan fura volt vele beszélni ráadásul együtt is énekeltünk és szerintem rohadtul összeillett a hangunk. Közben azért a zongora részt is elkezdtük próbálni.
- Ez csodálatos lesz - sétáltunk vissza a kollégiumba, olyan este 10 fele - holnap - intettem, majd beléptem a szobába. Szobatársam már aludt úgyhogy kissé halkan elmentem lefürdeni, majd én is bebújtam az ágyba. Nem voltam álmos, fel voltam pörögve. Minden bajom volt. Újra, és újra lejátszódott bennem, ahogy éneklünk, zongorázunk, és ahogy Ő énekel.. Csodaszép volt... Ez a lány teljesen megbabonázott.~
Egész végig csak ő járt a fejemben. Ahogy énekel zongorázik ahogy bele éli magát az egészbe. És az a mosoly... A világ egyik legcsodálatosabb és legszebb látványa. Egy zuhany után bedőltem az ágyba. A mosolyt le sem tudtam vakarni az arcomról. Egyszerűen tökéletes volt.
Reggel elég nyúzott állapotban voltam, mivel este későn bírtam elaludni. Elkészültem,majd siettem órára.
Órák utána találkozom HeeRae-val, alig várom, hogy vége legyen a délelőttnek, és tudjunk próbálni. Már a fele készen van... HeeRae-val nagyon gyorsan haladunk,aminek örülök.
Egész nap csak ő járt a fejemben. Nem is tudtam figyelni az órákon... A dalt dúdolgattam amit gyakoroltunk-sziaa!-vidáman ugrándozva mentem oda hozzá.-mehetünk?
- Mehetünk - bólintottam,majd elindultunk a terem felé. ~~ Bent először lepakoltuk a cuccainkat, majd elkezdtünk próbálni. Az éneklésnél előbb csak szolmizáltunk, majd miután éreztük, hogy már a dal is mehet, nekiláttunk.
Annyira gyönyörű hangja van. Ahogy ott énekeltünk tekintetem folyton ajkait lesték. Néha néha egy egy szünetnél végignyalt azokon mire én gyengéden ráharaptam az enyémre.-mindjárt jövök...-dadogva siettem el a mosdóba hogy kicsit megmossam az arcomat.
Nem tettem szóvá, de láttam, hogy miket csinál.Aranyos volt, legszívesebben letámadtam volna.Mikor magamra hagyott nagyot sóhajtottam, majd vártam, hogy mikor toppan be újra.
-Itt vagyok ne haragudj...-léptem be már kissé nyugodtabban a terembe.-folytathatjuk.-ültem le mellé. Több órás gyakorlás után egyszer csak fejem vállára borult és elaludtam. A gondolkodás miatt éjszaka alig aludtam így most fáradt voltam.
Megilletődtem. Mikor rám dőlt, azt hittem az elején, hogy csak viccelődik, de mikor a harmadik szólongatásra sem nyitotta ki pilláit fejemet az övére hajtottam.Szinte egyből leragadtak szemeim.
Mikor egyszer csak lassan kinyíltak szemeim fejemre hajtotta a fejét és aludt. Elővettem a telefonom és már hajnali 3volt.-Jeongmin...-rázogattam finoman a vállát. Nem hittem volna hogy így elalszunk mind a ketten.
- Hm?-kérdeztem még félálomban.Hallottam és éreztem is, hogy HeeRae felkelt, de egyszerűen képtelen voltam felülni.
- Mondd....-nyammogtam.
-Hajnali 3 elmúlt...-suttogtam elfojtott hangon. Annyira édes volt ahogy aludt. Ha nem kellett volna akkor biztos nem keltem fel csak csendben nézem ahogy alszik...
- Hogy mennyi? - pattantam fel egyből. Nem szerettem volna, de már elég késő volt - basszus.. - sziszegtem - jól elment az idő.. azaz.. jól elaludtuk az időt - vakartam zavartan tarkóm - szerintem induljunk - pattantam fel, kicsit megszédültem , mivel hirtelen álltam fel, de pár másodperc múlva jobban voltam - na, gyere .. - mosolyogtam.
-Jól vagy?-halkan kuncogva álltam fel én is és kérdeztem mikor láttam, hogy kicsit megszédül.-megyek, megyek...-siettem utána majd lekapcsoltuk a villanyokat és a kollégium felé indultunk.
Már majdnem a kollégiumhoz értünk, mikor olyat tettem amin én magam is meglepődtem; ujjainkat összekulcsoltam, s úgy mentünk tovább. Mi a fene ütött belém?
Eddig még más lány után áradoztam,de most.. teljesen elcsavarta a fejem ez a nőszemély.~
FOLYT.KÖV.! ~
Categories:
Jeongmin.