Munkából szerelem(?)[B2ST/BEAST, HyunSeung] PART 3.

Posted by Ni Tae on -


Szeretnénk sok kritikát, mivel ez a fici inkább az érzelmeinkről szólt. Reméljük mindenkinek tetszett♥ Ezen a ficin több mint egy napig dolgoztunk szóval.. elég durva, de IMÁDOM.. amikor a végét írtuk mind a ketten sírtunk, de nem csodálom.~ Enjoy.~♥
Saranghae-yo.!
Jó olvasást.~♥



-Igen jól áll...-mosolyogva és elégedetten mértem végig majd átöleltem és fenekébe markoltam.-ezt már rég akartam.-nevetve néztem rá mire ő is nevetni kezdett. Imádtam azt a nevetést ahogy a fülembe csilingel mézédes hangja..

 - Ezért még kapsz - kacsintottam,majd megfogtam kezét, s az ágyhoz sétáltam vele. Leültem rá, majd ő az ölembe csüccsent, s úgy kezdtük el egymást ajkát falni.

 -Hmm.. Ha mindig ilyen büntetéseket kapok-mutogattam kezeimmel-akkor mindig csinálok valami rosszat.-nevetve löktem óvatosan az ágyra majd fölé másztam és úgy csókoltam tovább.

 - Csak ésszel, lehet néha durvábbat kapsz - játszottam meglepődést, de nem bírtam sokáig, mert muszáj volt nevetnem, plusz vágytam ajkai kényeztetésére.

 Annyira jól éreztük magunkat egymással. Annyit nevettünk és csak faltuk egymás ajkait amikor csak tudtuk.

 Feneke olyan kerek volt, hogy nem bírtam megállni, hogy ne tegyem rá tenyerem, s kezdjem el simogatni. 
- Még mindig szeretnéd? - néztem mélyen a szemébe. 

 -Akarjam...?-cukkoltam őt nevetve majd lehajoltam és végignyaltam nyakán.-szeretném... Mindennél jobban -suttogtam .

 - Hmm.... Akkor asszem kezdjük az elején.. azaz.. ne.. - nevettem fel - meddig jutottál el egy pasival? - néztem rá komolyan - tudom, ez most hülyén jön le neked.. de.. tudni szeretném, hogy mire figyeljek oda Nagyon - nyomtam meg az utolsó szavacskát. 

  -Hát eddig egy fiúm volt. Vele addig jutottam hogy csók... És... Ah én ezt nem merem kimondani. Legyen annyi elég hogy nem feküdtünk le..-motyogtam vörös arccal.

 - Ez nem ciki, ha arra gondolsz.. mondd... - bátorítottam, de csak még jobban pirult - kérlek, nem szeretnék semmi olyat ami neked nem jó.. és ez csak így fog menni.. na.. - néztem rá komolyan, de a mosoly még is ott bujkált szám szélén.

 -Csak...-hajoltam oda füléhez.-kielégítettük egymást...-suttogtam zavartan a fülébe. Olyan furcsa volt ezt pont vele megbeszélni. Ráadásul ez elég intim dolog is..

 - Oh... és... ott... pontosabban mit csináltatok? Mindent? - néztem rá. Kissé féltékeny voltam, de nem tudom mért, hiszen most velem fekszik az ágyon...

 -Nem mindent... Csak egy kis örömszerzés volt na...-szorítottam össze szemeimet.-de ne légy féltékeny...-mondtam mikor meghallottam egy csendes morranást és megszorította kissé kezem.

 - Hm... elhiszed, hogy én nagyobb örömöt fogok neked szerezni? - mondtam durcásan - és nem is vagyok féltékeny.

 -De az vagy...-kuncogtam fel.-amúgy igen elhiszem. Ez nem kétséges..-mosolyogva simogattam arcát majd megcsókoltam.

 Kezem kicsit feljebb csúszott, majd csípőjénél megakadt a kezem, s óvatosan letoltam róla a pizsama nadrágot.

 Lassan kibújtam a nadrágomból és a földre löktem majd lábaimmal körbekulcsoltam derekát és lábfejemmel óvatosan simogattam fenekét.

 - Félek, hogy fájdalmat okozok neked - bújtattam ki felsőjéből is.

 -Nem fogsz... Tudom hogy vigyázol rám.-vettem le én is a pólóját majd hasát kezdtem simogatni.

 - A boxertől nem akarsz megszabadítani? - ez elég érdekes kérdés volt, de muszáj volt megkérdezzem.

  Erre halkan felnevettem majd lassan lehúztam róla a felesleges darabot. -Hmm.. -Haraptam rá alsó ajkára majd egy puszit nyomtam szájára.

 - Most én jövök - ezzel lehúztam róla a kis francia bugyit, amin egy panda volt - aranyos bugyi - kuncogtam, majd szabad mellére tapadtam. Néha-néha megszívtam kissé bimbóját, vagy ráharaptam, volt mikor csak nyalogattam, s simogattam.

 Olyan szintű érzéseket váltott ki belőlem már egy kis érintése is erre fel ezt csinálja.. Halkan sóhajtoztam majd néha néha fel is nyögtem kissé halkan. Hajába túrtam és tincseit kezdtem húzogatni.

 Mikor már meguntam melleinél a tevékenykedést elkezdtem csókolgatni, minél lejjebb. Mikor leértem teljesen belső combját kezdtem el puszilgatni, majd egyre beljebb míg nem elértem nemi szervéhez.
- Akarod? - néztem fel rá lábai közül.

 -Csak csináld kérlek!-szorítottam össze szemeimet. Ahogy belekezdett minden egyes nagyobb hullámnál az egész testem megremegett és hangosan nyögdécseltem.

 Nyelvem úgy ficánkolt ott lent, mintha édes ajkát csókoltam volna.

 -HyunSeung...-nyögtem fel hangosan nevét. Már annyira vágytam az ajkaira, de élveztem nagyon amit ott lent művel. Már érezni akartam őt magamban.

 Hirtelen feszült ívbe háta, majd egy kisebb sikoly után számba élvezett. 
- hmm bébi, finom vagy - csuklottam, majd felkúsztam hozzá egy csókra, hogy megízlelhesse saját magát.

 Lassan és kéjesen csókoltuk egymást majd magamhoz öleltem.-érezni akarlak...-szuszogtam fülébe és térdemmel elkezdtem simogatni férfiasságát.

 - Ah - nyögtem fel, ahogy térde kisebbik énemhez ért - kicsit előbb kényeztess - néztem rá kajánul.

 -Jó...-remegő hangon simogattam meg arcát majd csókolni kezdtem mellkasát , hasát majd combjait simogatva kezdtem péniszét a másik kezemmel kényeztetni.

 - uhhm... - nyögtem fel... - nagyon jóóóó..

 Láttam rajta hogy tényleg élvezi... Két mellem közé vettem kisebbik énjét és úgy izgattam tovább.

 Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, JinSil valami elképesztően csinálta. Nem látszik meg rajta, hogy most csinálja körülbelül másodszor.

 Pár perc múlva hangosan morogva élvezett el én meg fentebb másztam hozzásimultam és végignyaltam ajkain.

 - Hmm - mosolyodtam el, majd ő lefeküdt az ágyra. Lábait szét terpesztettem, majd közé feküdtem. 
- Készen állsz? - néztem szemébe.

 -Igen...-tettem kezeimet vállára majd mikor belém hatolt erősen kezdtem kapaszkodni belé. Először fájt aztán egyre jobban élveztem.

 - Mindjhárt - lihegtem.

 Hangosan nyögdécseltem és közben haját húzogattam és ajkait faltam mikor csak tudtam.

 Hirtelen élvezett el, hüvelye összeszűkült tagom körül így engem is át juttatott a csúcsra.

 Hangosan nyögtem fel nevét és úgy élveztem el. Egész testem forrón izzott alatta.-szeretlek.-öleltem magamhoz szorosan.

 ~..szeretlek... ez az egy szó maradt meg bennem. Még senki sem mondta ezt nekem - én is - csókoltam meg.

 Kifújtuk magunkat aztán visszaöltöztünk és egymást ölelve aludtunk el elég hamar mind a ketten. Jól kifáradtunk. Másnap arra keltünk hogy a fiúk ott állnak az ágyam mellett.
~Ezek meg hogy jutottak be?-ez volt az első kérdés amit abban a pillanatban megfogalmazódott bennem.

 - khm - köszörülte meg torkát valaki. Kinyitottam pilláim, majd megugrottam.
- Jesszus. Ti mit kerestek itt? -néztem rájuk. - hogy jutottatok be?

 -Hát JinSil jobban is eldughatná a pótkulcsot mert megtaláltuk a virágtartóban..-nevetve lóbálta a kulcsot Yoseob. Morogva nyomtam fejemre a párnámat.

 - Minek kutakodtok más kulcsa után ? - dörrentem rájuk.

 -Mert meg akartuk kérdezni, hogy nem látott-e téged. De ajtót senki nem nyitott a telefonja meg ki van kapcsolva.-rántotta meg vállát DooJoon.

 - akkor sem kellett volna bejönnötök. Ez illetlenség - morogtam még mindig. Nagyon felidegesítettek.

 -Ahj csend már...-morogtam a párnámba majd mikor közölték hogy Hyuna keresi egyből felkaptam a fejemet.

 - Mit akar tőlem? - néztem rájuk unottan.

 -Ha mi azt tudnánk..-rántotta meg vállát Yoseob majd folytatta-de hogy nagyon keres az is tuti.

 - Nem érdekel - vontam vállat.
- Mellesleg mit keresel te itt? és... JinSil mellett? - szólalt meg a háttérből Dongwoon. 
- Legyen mindegy. Mondjátok meg neki, hogy nem érdekel! Hagyjon békén - húztam fejemre a takarót.

 -Miért nem mondjuk el nekik...?-bújtam be én is a takaró alá és suttogtam fülébe.-Már úgyis egyértelmű nem? -tettem kezemet mellkasára.

 - Jó,de akkor te mondod el - vigyorogtam rá, majd adtam egy kisebb csókot neki.

 -De miért én? Nem az én barátaim.-morgolódva néztem rá mire le lett húzva a takaró rólunk.

 - Mert te.. - mondtam ki hangosan. 
- Miről beszélgettek? 
- Arról, hogy nem ilyen reggelre számítottam - még mindig haragudtam rájuk.

 -Én seeeem...-nyöszörögve hajtottam fejemet mellkasára és öleltem át derekát erősen.

 - Szerintem levágták - kuncogtam, mivel elég érdekes arcokat kaptunk erre a reakcióra.
- már értem, hogy mért nem akarsz találkozni Hyunával - nevetett fel JunHyung. 
- Eddig se nagyon akart, te balfék - nézett rá unottan DooJoon.

 -Akkor nem kell fáradnom a magyarázkodással.-mosolyodtam el.
-Kapunk kávét ?-mosolyogva simogatta meg oldalamat Seung.
-Persze..-mosolyogva keltem fel majd húztam egy köntöst és lecsoszogtam a konyhába.

 - Seung... ez mire volt jó? eddig még utáltad - szólított meg YoSeob amint eltűnt a szobából JinSil.
- Te vad barom.. ki mondta ezt?! attól, hogy nektek nem mondtam még szerethettem és szeretem is.. ÉS(!!!) boldog vagyok! - morogtam. 
- Inkább menjünk le mi is.
- Oké - keltem ki az ágyból.
- Húú, de jó boxered van, apáááám - kuncogott mindenki. 
- Kuss, nekem tetszik!

 Ásítozva csináltam meg a kávét majd kitettem az asztalra a bögrékkel és a cukorral együtt. 
-Nem tudom ki hogy issza de itt van minden ...-ültem le az egyik székre és kezdtem el inni a kávémat.Mégis mit akarhat tőle ennyire Hyuna hogy még a fiúk is csak őt keresték már kora reggel .. Semmi bajom nem volt a lánnyal sőt aranyos is és szeretem, de a féltékenységem erősebb..

 - Szeretlek - öleltem meg hátulról - ugye nem Hyuna-n gondolkozol? - néztem rá.

 -De...-nyöszörögve simogattam karját szabad kezemmel.-Ne haragudj de akárhogy próbálkozok nem megy nem rá gondolni..-kuncogtam kínomban.

 - Jaj, felejtsd el... - csaptam rá fenekére.

 -Auhh teee...-nevettem el magam majd megfordultam és szorosan átöleltem.

 - Kérem a kávém - szólalt meg Gikwang.
- Szeretleeek - csókoltam meg, de a csókot DooJoon mobilja zavarta meg.

 -Ott van.-mutattam az asztalra majd visszacsókoltam. 
-Hyuna az..-sóhajtott fel DooJoon és vette fel a telefont.

 - Ezt nem hiszem el - idegeskedtem. 
- Veled akar beszélni. 
- NEM VAGYOK ITT!- kiabáltam bele a telefonba, majd visszabújtam szerelmem karjaiba.

 -Naa vedd fel lehet hogy valami fontosat szeretne mondani.-mosolyogva simogattam hátát majd elvettem a telefont DooJoon kezéből és odanyomtam Seung füléhez.

 - Mi van? - szóltam bele unottan. 
- Végre HyunSeung! - sipított bele a telefonba. 
- Mi van? - ismételtem meg magam. 
- Gyere az ügynökséghez, most! 
- Dehogy megyek. 
- Jó, akkor hol vagy.
- JinSil-nél, na hello - ezzel kinyomtam a telefont.

 -Naaaa most ide fog jönni?-néztem rá meglepődötten.
-Hát ha nagyon akar valamit akkor biztosan...-rántotta meg vállát.

 JinSil csak puffogott egyet, majd vállon csapott.
- Ez most mire volt jó? Nem szeretnék vele találkozni - duzzogott.
- Nyugi cica, én se - morogtam fájdalmasan. 

 -De ahj...-morgolódva nyomtam egy puszit szájára majd gyorsan elszaladtam wc-re. Alig értem vissza a konyhába máris jött Hyuna.

 - Helloka - intett mindenkinek, majd megölelt engem.
- Hyuna, akadj már le rólam - löktem el magamtól.
- Csak egy puszit -csücsörített.- Menj már - ezzel odamentem JinSil-hez, átöleltem a derekát, s megcsókoltam.-Miért csinálja ezt...?-susogtam fülébe ahogy erősen megöleltem egy csók kíséretében.
-Nem tudom de ne idegeskedj kérlek..-simogatta meg hátamat.
- Hyuna... mondd mért jöttél, aztán menj - néztem rá szigorúan.
- Te ezzel vagy együtt - mérte végig - vigyázz a szádra! - szóltam rá.

-Figyelj...Igaza van oppa..Tényleg semmi vagyok hozzá képest...-mosolyogva simogattam arcát.

- De nekem tökéletes vagy ! Ezt ne feledd!! - cirógattam oldalát.

-Nem akarod elküldeni ...?-suttogtam halkan ajkai közé alig hallhatóan.

- De - kuncogtam - van egy tervem.
- Srácok... mi most szeretnénk együtt.. lenni KHM...nem szeretnétek távozni? Nem rosszból, csak tudjátok.. elég hangosak vagyunk - fintorodtam el mosolyogva.

-Nem így gondoltam teeee...-nevetve hajtottam vörös arcomat vállára és kezeimet lentebb csúsztattam fenekére. -De ne feledd a próbákra majd ugyanúgy be kell járnod...-sóhajtottam fel.

- De ott is velem vagy, vagy is elkísérsz majd - kacsintottam - amúgy nem tetszett? - lepődtem mag - , ha gondolod... visszahívom őket - mutogattam az ajtó felé.

-Neeee!-nevetve fogtam meg kezét amivel az ajtó felé mutogatott. -Na gyere készülődjünk össze...-indultam el a lépcső felé.

- aaa.. - nyöszörögtem, majd felvonszoltam magam a lépcsőn.

-Tudom hogy nem akarod-bólintott egy aprót erre.-de muszáj lesz.-mosolyogva húztam be a szobába majd levetkőztettem és mosolyogva, elégedetten mértem őt végig.

- Tudod... megint kívánlak -mutattam a boxeremre.

 -De sietnünk kell...-kuncogva nyomtam egy nagy cuppanós puszit fülébe.

- Tudom - mondtam unottan, majd gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat, s vártam, hogy Ő is elkészüljön.

Levettem a pizsamámat majd felvettem egy szoknyát és egy inget aztán a táskámba pakoltam az edzőruhám és elmentünk a céghez.

A cégnél egyből neki álltunk próbálni, majd csak azt vettük észre,hogy már ebéd idő van. Gyorsan lerohantunk a büfébe bekapni valamit, aztán indultunk vissza a ráncterembe, hogy az egész napot ott tölthessük. 

Ahogy visszaérve újból próbálni kezdtünk épp belemerültünk volna mikor meg lettünk zavarva. Hát persze neked is most kell jönnöd. Tökéletes időzítés. Képzeletemben épp megtéptem a csajt.

- Hyuna . Menj ki - néztem rá.
- Már este 6 óra van - szólt ránk.
- És neked az baj? - néztem rá unottan. 

-Mindjárt jövök addig tüntesd el valahogy...-mosolyogva váltam el tőle majd a wc felé vettem az irányt.

- Hyuna, kérlek. Akadj le rólam - néztem rá.
- Csak egy csókot - csücsörített.
- Nem! Hagyj - ezzel közelebb jött, s rátapad ajkaimra, én meg csak ott álltam, s leblokkoltan néztem az arcát. Ekkor nyílt az ajtó, s észrevettem JinSil-t. Egyből ellöktem magamtól az előző személyt, majd JinSil itán futottam, aki már kint volt az épületből , s csak messziről tudtam követni.
A Han folyónál megállt, s felzokogott.
- JinSil - szólítottam meg.

Ahogy megláttam hogy ott falja Hyuna az állítólagos barátomat szívem összeszorult. Először csak céltalanul futottam majd eldöntöttem hogy elmegyek a Han folyóhoz. Megálltam és térdeimre támaszkodva kezdtem el zokogni majd leguggoltam.-Ide ne merj jönni mert esküszöm megverlek...-kiabáltam vele miközben könnyeim csak úgy folytak mint a zápor. Ha nem élvezte volna akkor ellökte volna nem igaz...?

- Hyuna mászott rám. Egyből ellöktem. Hallgass meg - lépdeltem közelebb. Féltem, hogy mi lesz ezek után, egy könnycsepp legördült arcomon- állj fel - segítettem fel.

-Ne érj hozzám.-löktem el magamtól kezeit akkora lendülettel hogy visszaestem a földre. Csak ott ültem és a földet bámultam. Annyi gondolat keringett a fejemben. Egyik hülye ötlet jött a másik után majd felálltam és lassan elindultam a folyó pereme felé.

- Mit csinálsz.? Állj meg!! Hallod!! - kiáltottam rá, de rám se hederített.

Csak sétáltam tovább mit sem foglalkozva azzal amit mond. Már nem érdekelt. Vagyis..De igen érdekelt. Épp ez hozta rám a bajt, hogy túlságosan is szerettem.

- JinSil - kaptam a karja után. Mind a ketten sírtunk, nem érdekelt, hogy látja milyen érzékeny vagyok. Szerettem, nem tudom elmondani mennyire - Szeretlek. Nagyon. Esküszöm - mondtam el neki szavanként.

-Akkor miért engedted ...?-kiabáltam.-miért engedted neki hogy rád másszon?-ezt a mondatot már halkan elmotyogtam. Már kiabálni sem volt erőm..Meg kedvem 

- Nem engedtem, csak lekapott, én meg sokkot kaptam, kérlek JinSil. Szeretlek.. értsd már meg! - ezzel közel vontam magamhoz, csak megcsókoltam. A könnyek mind kettőnk szeméből folytak, mint a folyó. Elég romantikus volt.~ DE MOST EZ NEM A ROMANTIKA IDEJE!

-Utállak...Hallod...Gyűlölöm azt a nőt is. És azt is hogy most mindent összehazudok..ami csak eszembe jut..-ütögettem erőtlenül a mellkasát.

- Fejezd be - fogtam le mind két kezét - tudom, hogy nagyon rosszul esett, de értsd meg, hogy nem én csókoltam meg, csak téged szeretlek!!

-Ő úgyis sokkal jobb nálam. Csinosabb szebb jobban táncol. Egyszerűen tökéletes az a lány...-rángattam kezeimet hogy hátha sikerül kiszabadulnom szorításából.

- FEJEZD BE! - kiáltottam rá - nekem így vagy tökéletes. A hibáiddal együtt, és mindeneddel!

-Valld be hogy ő szerinted is jobb.-mosolyodtam el halványan. Igen megint előjött a régi hülyeségem. A suliban folyton mindenki baszogatott és valaki mindig jobb volt nálam akármilyen keményen dolgoztam és már kezdtem feladni a dolgokat azért reagáltam minden ennyire túl.

- Ez badarság. Térj már észhez! - szóltam rá, de akkor már kitépte magát a szorításomból, és három másodperc alatt felmászott a híd peremére.
- Mit csinálsz? - néztem rá ijedten.

-Véget vetek mindennek. Meguntam hogy folyton küzdök mindenért és még a lelkemet is kidolgozom de nincs semmi eredménye. Na meg aztán mindenkinek jobb lesz így.-mosolyogva pillantottam rá hátra majd egy kicsit előrébb csúsztattam lábaimat.

- MEGŐRÜLTÉL?! AZONNAL GYERE LE ONNAN. Ha te leugrasz megyek feled! - kiáltottam sírva.

-Úgysem teszed meg...-motyogva néztem le a vízbe ahová pár törmelékdarab hullott le.

- Ne mondj ilyet!

-Miért ne? Ha így gondolom akkor ez van.-sóhajtottam fel.

- Rosszul gondolkodsz - ezzel én is fel álltam a peremre- mondd, hogy szeretsz - néztem könnyes szemeibe.

-Nem...-szorítottam össze szemeimet és hevesen kezdtem ingatni fejemet mire éreztem hogy pár könnycsepp a kezemen landol.


- MONDD KI!- sírtam fel.

-Szeretlek te barom...-zokogva néztem rá még egyszer utoljára majd elkezdtem lassan előre dőlni...

 - JINSIL! - kaptam el karját éppen hogy, de már mind a ketten zuhantunk lefelé - én is szeretlek - ezzel egy utolsó csókot adtam ajkaira, majd elmerültünk a vízben.... örökre.
~ Szeretlek JinSil.!♥


THE END!~


Categories:

Leave a Reply