Nagyon utáltam Nicole-t, hogy elrángatott erre a bugyuta partyra.
- Katy, legalább csinálj úgy, mint, aki élvezi - sóhajtott fel barátnőm.
- Mért színleljek? Utálom az ilyen helyeket, te is nagyon jól tudod! - mormogtam. A munkahelyen mindenki lenézett, amiért
nem jártam el bulizni, nem ismerkedtem, nem voltam párkapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok változtatni az életemen.
Első lépés: Elmegyek olyan rendezvényekre, amiket más cégek szerveztek, persze, csak Nicole-lal karöltve. Nélküle nem
szívesen mentem sehová.
Második lépés: Megpróbálom jól érezni magam, próbálok jó benyomást kelteni. Viszont nekem ez eléggé nehezen ment.
- Tudom, hogy miért vagy mindig így befordulva! - kiáltott fel fülig érő szájjal barátnőm.
- Na neee . Még én sem tudom - forgattam szemeim.
- Pasi kell neked - bokszolt vállamba. Igen, biztosan egy pasira van szükségem, azok után, ami történt köztem és Jaehyun között történt. Szépen lelépett a húgommal, aki persze sokkal szebb volt, mint én, de akkor is.
Egy pasi, aki állítólag szeret téged, hogy képes ilyenre? Egy testvér, aki a véred, akivel felnőttél, hogy a fenébe vetemedik erre?
Ha rájuk gondolok egyszerűen felfordul a gyomrom, gusztustalan. Még mindig nagyon fáj, amit tettek velem. Soha nem fogom megbocsájtani nekik.
- Szerintem ezt a pasis dolgot hagyjuk - ráztam a fejem.
- Katy, még mindig miatta van?
Erre nem válaszoltam, csak elfordítottam a tekintetem. Nagyon is jól tudta, hogy nem megy egy könnyen a felejtés, de mivel csak jót akart nekem, díjaztam valamilyen szinten. Tudom, hogy csak azt szeretné, hogy boldog legyek.
- Nenenenenene. Édesem, az már lassan két éve volt - szomorkodott -, de megértelek, viszont ideje tovább lépni! Szóval, gyere
bemutatlak neki - mutatott egy barna hajú férfira, nem tudnám másképp jellemezni; gomba alakú volt a haja. Nagyon jól állt neki, mi tagadás.
- Elnézést - szólította meg a férfit, aki háttal állt nekünk. Nem fordult meg, így megkocogtatta a vállát, mire ránk nézett.
- Oh, elnézést - mosolygott - éppen a barátommal, ChanHee-vel társalogtam - bökött a szöszi felé. Hűűűű, ez igen apám! Jó féle, jó féle. Játszódott le barátnőm arcán, amint meglátta az eddig takarásban lévő férfit. Majdnem elnevettem magam, mivel csak én ismertem azt a tekintetét. Habár tényleg nem rossz. Egyik sem! Sőt... kifejezetten jól festenek.
- Én Nicole vagyok, ő pedig a barátnőm Katy - mutogatott barátnőm.
- Örvendek. Choi JongHyun, de szólítsatok csak Changjo-nak.
- Amúgy engem meg Chunji-nak. Nem értem, hogy miért ChanHee-ként "mutattál be" - fordult barátjához - komolyan?! Te is tudod, hogy nem nagyon használom azt a nevemet - morgott az orra alatt.
- Úgy érzem, nagyon hasonlítotok - bökött oldalba Nic.
- Jól mulatsz rajtam mindig - vontam vállat - , de amint látom Changjo is el van.
Ahogy elnéztem a két férfit az ugrott be, hogy én is ilyen szoktam lenni, mikor éppen nem tetszik valami, és Nicole-lal vitázok. Vagy csak szimplán dörmögök valamit az orrom alatt, amit ő persze meghall, ennek köszönhetően pedig piszkálódunk. Komolyan, mint a gyerekek!
- Azt hiszem elrontottuk a meghitt beszélgetéseteket, sajnáljuk - motyogtam - örültem - meg mi egymás, de ezt már nem mondtam, csak elfordultam, hogy induljak. Már későre járt és kezdtem fáradni, plusz nem nagyon volt értelme maradnom.
- Katy - ragadta meg barátnőm az alkaromat, majd mikor visszafordultunk a két fiú enyhe mosollyal ajkukon, bánattal szemükben tekintettek ránk - mit szólnátok, ha összeülnénk jövőhét pénteken egy kávézóban? - na ne, már csak ez hiányzott. Ennyire azt akarja, hogy pasim legyen?! De mért?! Teljes mértékben meg vagyok egyedül.
- Benne vagyok - bólintottak egyszerre - hánykor és hol?
- Tessék itt a számom - adott át egy névjegykártyát Nicole - valamelyikőtök majd csörgessen meg, én pedig visszahívom és megbeszéljük. Katy-t pedig majd értesítem, hiszen úgy is együtt lakunk - kacsintott rám, mire én csak keserűen elhúztam szám sarkát.
- Rendben, akkor pénteken - intettek, én csak biccentettem, majd meg sem várva barátnőmet kitrappoltam a teremből egyenesen a kocsinkig. Hál' istennek nálam volt a slusszkulcs, beültem, s vártam, hogy lakótársam is megérkezzen.
Amint beült az autóba, meg sem vártam, hogy becsukja a jármű ajtaját, már indítottam is a motort. Hazáig egy szót sem szóltam, otthon is csak egy jóéjt-et mormogtam, majd elmentem aludni.
Lehet, hogy csak az álmosság tette velem, hogy így reagáltam, de Ő is nagyon jól tudta, hogy nem szeretem, ha beleszólnak az életembe. Nicole most pedig azt tette. Mérges voltam, s alig vártam, hogy végre álomra hajtsam a fejem. Holnap szombat, legalább lazíthatok egy kicsit, s átgondolhatom, hogy helyes-e , amit csináltunk. Vadidegenek. Nem is beszéltem velük három szónál többet, erre Nicole, - mint mindig - elintézi, hogy hülyén érezzem magam.
Esélyem sem volt megismerkedni velük, hiszen magukkal voltak elfoglalva. Akkor egy hét után másabb lesz bármi is? Kétlem.
Szerintem ez az egész úgy el van cseszve, ahogy van!