Kiért dobog a szívem? [Teen Top, Chunji, Changjo] PART 4.






A hétvége unalmasan telt, semmi érdekeset nem csináltunk, kitakarítottam a fél házat, másik felét pedig Nicole-ra hagytam. Ne csak én szenvedjek egész végig, nemde?!
Hétfőn egy csésze kávéval kezdtem a napot a munkahelyemen, majd vártam, hogy megérkezzen a kis hölgy.
Miután megérkezett gyorsan megcsinálták a sminkjét, majd ráadták az első szettet. Borzalmas volt, egyszerűen alig tudtam haladni a munkámmal. Folyamatosan nyafogott, ha valami nem úgy volt, ahogy ő szerette volna.
Pedig azt mondták, hogy jó vele együtt dolgozni. Hahh, meg sem lepődök, mindig ezt mondják, aztán itt megmutatják, hogy milyenek is valójában.
A vége felé már a hajamat téptem, a negyedik szünetet tartottuk, nem győztem elszámolni tízig, hogy ne osszam ki. Viszont néha-néha volt pár jó megjegyzése is; tetszik a ruha, tetszik a smink.
Legalább ezekkel elégedett volt.

 - Köszönöm, nagyon jó munkát végeztek - hajolt meg, majd elindult az öltözőbe. Viszonoztam a meghajlást, de nem szólaltam meg. Féltem, hogy más csúszna ki a számon, mint aminek kéne. Miután eltűnt a látókörömből örömtáncot járva mentem el a kisboltba, hogy vegyek valami harapnivalót.
Lassan megjön az a pár srác, akiről beszélt az öreg a telefonba.
Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek. Ennél a lánynál csak jobbak lehetnek, de komolyan! Ha nem, én esküszöm fejbe lövöm magam, amint hazaérek.

 Visszabaktattam, majd vártam, s vártam. Már fél órája itt kéne lenniük. Ha felültettek, nem tudom mit csinálok.
Hétfő van, és fáradt is vagyok, kikészítettek mára, pedig csak egy személlyel dolgoztam eddig. Pedig napi négy-öt emberrel minimum szoktam.
Elfeküdtem a kanapén, ami bent volt a kis helységben, majd behunytam a szemem, s persze, hogy ekkor nyílt az ajtó, s hangoskodó férfi hangok csapták meg a fülemet.
- És még pihenni sem tudok - nyöszörögve ültem fel, majd felálltam, s a hangirányába indultam. Hat fiú állt nekem háttal.
- Hol a fotós? - kérdezi az egyik.
- Most komolyan elment, mert késtünk? - így a másik.
- Nyugi srácok, biztosan mindjárt itt lesz - hallottam meg egy ismerős hangot, de meg nem tudom mondani, hogy honnan volt ennyire ismerős.
- Na persze, chhh - fújtatott.
- Khmmm - köszörültem meg a torkomat, mire mindannyian megfordultak. Mindenkit egyesével végig mértem, majd az egymás mellett álló két srácra bámultam - jé.zu.som. Ti ketten  - mutattam Chunjira és Changjora - mi a fenét kerestek itt? - léptem egyet hátra, mire ők szélesen elmosolyodtak, miután felébredtek az enyhe sokkból.
- Áááá, tudtam én! - kiáltott fel Changjo - vagy is csak sejtettem, hogy veled lesz ma dolgunk - kacsintott. Sokkal másabb volt, mint mikor találkoztunk, nem tetszett ez az énje.
Nem foglalkozva vele a lényegre tértem; - Késtetek! - mormogtam - tudjátok, hogy több, mint fél órát? Merre járatok? Waaahh, nem hiszem el - fogtam meg a fejemet - na mindegy, lássunk neki - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Katy, kérlek ne légy dühös. Eltévedtünk idefelé - szólalt meg Chunji.Bólintottam, majd bocsánatot kértem a mogorvaságom miatt, megmagyaráztam, hogy mért voltam ilyen, majd mindenki bemutatkozott, én szintúgy. 

Read More ...

0 megjegyzés

Kiért dobog a szívem? [Teen Top, Chunji, Changjo] PART 3.



teen top | Tumblr





 - Csak kíváncsi voltam - vont vállat. 
- Igen, én is kíváncsi szoktam lenni, de ez nagyon érdeklődő volt. Na, bökd ki - mutattam felé villámmal. Kicsit bebandzsított, ráfókuszált a villámra, olyan tekintetet vágott, mint aki azt hiszi, hogy most kiszúróm a látószervét, s így örökre megfosztom a világ látványáról. 
Erre csak egy bugyuta vigyort villantottam, majd vállat vontam; - Hagyjuk - sóhajtottam fel. Úgy voltam vele, hogyha nem mondja el önszántából, akkor nem kell nyaggatni. Nem akarja, ez van. Tulajdonképpen nem is érdekelt.........annyira. 

 - Srácok, - szólalt meg Nicole, mind a két srác felé kapta a tekintetét - a haverjaitok is ilyen helyesek, mint ti? - ekkor jött el az a pillanat, hogy nem Changjo, hanem az én szememet szúrnám ki legszívesebben. Tegyük hozzá, majdnem sikerült a körmömmel, mire felszisszentem, de az asztaltársaságom le se kakkantotta. Na szép. 
- Tulajdonképpen, csak "helyes" haverjaink vannak - a mondat végén egy űberszexi mosolyt láthattunk Changjo-tól, amitől Nic kis híján felsikoltott.
Ennél rosszabb már nem lehet ez a nap, komolyan. A bal szememet fogva néztem végig a társaságon, Chunji elpirult egy picit, gondolom drága barátnőm kérdése miatt. Changjo még mindig vigyorgott, mint a tejbe tök. Nicole pedig csak pislogott rájuk, szeméből boldogság áradt, nem csodálom. 
- Be is mutattok nekik? - most komolyan egy olyan találkozón kérdezi ezt meg, ahol mind a kettőnknek lehetne partnere. Mármint gondolom, akik bejönnek és ránk néznek, úgy sejtik, hogy dupla-randin vagyunk. 
Látszott mind a kettő hímneműn, hogy meglepődtek, tuti szarul esett nekik ez a kérdés. Kifejezetten bunkó volt most Nicole. Bocsánatkérőn néztem a srácokra, majd barátnőmre, akit a tekintetemmel legszívesebben felnyársaltam volna, és megsütöttem volna egy szalonna mellett.
Bocsánatot kért, mire a társaság ellenkező neme csak a fejét rázta, majd egy "szívesen bemutatunk a többieknek is titeket"-et mormogtak. 

 Ez a kis nézeteltérésnek nem nevezhető dolog után, még vagy egy fél órát beszélgettünk, elnevettük néha magunkat, mikor elmeséltünk néhány viccesebb sztorit. Élveztem, és hál' istennek több ciki helyzetbe nem kerültünk a nagyszájú Nicole-nak köszönhetően, amiért rettentően hálás voltam.
Elköszöntünk tőlük, majd -kikönyörögtem, hogy én vezethessek-, hazaindultunk. Nem voltam fáradt, de nem is voltam már olyan hiper-energikusan feldobódva sem. 

 - Nézünk valami filmet? - kérdezte Nic, mikor beléptünk a lakás ajtaján. 
- Ahj, nincs kedvem semmihez, de berakhatunk valamit, nem ígérem, hogy nézni is fogom, valahogy most nem megy. Nem tudom, hogy miért nem - ráztam a fejem, majd ledobtam a cuccaimat a kanapéra. 
- Elmegyek fürdeni, utána mehet, rendben? - mentem be a fürdőszobába. Választ nem kaptam, de tuti, hogy bólintott. 
Gyorsan lekapkodtam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá.

 Egész végig azon gondolkoztam, hogy milyen volt a ma délután. Chunji mosolya, Changjo tekintete. Egyszerűen akármelyikre gondoltam, bizseregni kezdett a pocakom. Azt mondogattam magamban, hogy ez lehetetlen, de ki tudja. Mind a kettőben megfogott valami? Nem tudom, erre még rossz gondolni is. Nem szeretnék semmi viszonyba kerülni egyik fiúval sem. 
Changjon is gondolkoztam, a fotós dolog miatt. Miért kérdezősködött ennyit? Annyira furcsa volt minden.

 Kikászálódtam a zuhany alól, rendbe szedtem magam, majd kitrappoltam a nappaliba. Nicole a kanapén feküdt, nem láttam, hogy a szeme nyitva van vagy nincs, ezért közelebb mentem hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem. 
Oké, a barátnőmnél benyomódott a "szundi" gomb.Nem lett volna szívem felkelteni, rátettem egy plédet, majd elvonultam a privát szférámba, ahol nekiálltam átnézni a következő hét rendeléseit, legfőképpen a hétfőit. Hogy kiket kell fotózni, hánykor és persze, hogy hányan lesznek. 
Nem nagyon tartottam fejben, hogy kikkel telefonáltam, a mobil hívások után beírtam egyből a kis noteszembe a vendégeket, aztán törlődtek is a memóriámból, annyi mindent kellett csinálnom, nem tudtam pontosan fejben tartani, hogy éppen xy időben kiket kell fényképeznem. 
Először egy huszonöt éves lány fog jönni hozzám, akinek éppen egy reklámhoz kellenek képek. Hát azok eltartanak egy három órába, mire meglesznek azok a pózok, azok a ruhák, amik majd kelleni fognak, plusz persze a kép beállítások. Nem kis munkába fog telni, de jobb szakmát nem választhattam volna. Imádok fotózni.
Aztán a lány után, valami idősebb emberke telefonált, hogy el a tudnám vállalni pár alkalmazottját, mert valamit ők képviselnek, kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesznek szétcsúszva és mennyi időmbe fog telni, mire lefotózom  őket, és kiválasztanak pár képet, amire szükségük van.Mivel az emberke nem mondta, hogy pontosan hányan lesznek, de azt mondta készüljek úgy, hogy nem ketten és nem is hárman jönnek. Előre félek. Úgy érzem, hogy több embert nagyon nem is kéne vállalnom, és mindenkit arrébb kéne tolnom egy nappal, de az nagyon sok macera lenne. 
Fejem az asztalra bukott, s ennek köszönhetően megrepedt. Az üvegasztal hatalma. Komolyan, csak én lehetek ennyire szerencsétlen?!
Read More ...

0 megjegyzés

Kiért dobog a szívem? [Teen Top, Chunji, Changjo] PART 2.







Másnap reggel finom illatokra keltem, ami a konyha felől jött. Imádtam, mikor Nicole főzött. Isteniek voltak az ételei, habár nem nagyon van ideje rá, mivel folyamatosan dolgoznia kell, így hét közben nagyon ritka, ha finomat tudunk enni. Nekem nem a tehetségem a főzés, de néha tényleg jól sikerülnek dolgok, aminek nagyon örülök. Olyankor büszkeség tölt el.
Amikor nagy nehezen kitápászkodtam az ágyamból, belebújtam kis nyuszis mamuszomba, majd a konyhába vettem az irányt. Egy kis folyosó vezetett az én kis kuckómtól a főzőhelységig. A falon ezernyi kép volt, amin én és Nic vagyunk, meg persze a családról is vannak képek. 
A házat együtt vettük négy évvel ezelőtt, mivel régebben megfogadtuk, hogy együtt fogunk lakni, egymás nélkül nem tudtunk meglenni, ez volt a legjobb választás. Mind a kettőnk munkája jól keres, így egyből összedobtuk a pénzünket és megvettük ezt a házat. Első látásra szerelmesek lettünk minden szegletébe, viszont valahogy engem a kis átjáró fogott meg. Azt én díszítettem fel, Nicole az elején nem is tudott róla, de mikor meglátta az "emlékfalat", sírva ölelt át. Ezekért a pillanatokért jó élni. 
Barátnőm háttal állt nekem, mikor leültem a konyhában lévő pult mögé egy bárszékre. 
- Jó reggelt - köszöntem oda. 
- Ohh, szia. Lassan kész van a reggeli - mosolygott.
- Khm - fészkelődtem a székemben - figyelj csak Nic - rám kapta a tekintetét, amiben aggodalom csillogott bennük - a tegnap estéről.. ne haragudj, nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet, csak te is tudod, hogy az ilyenekre allergiás vagyok - húztam el a számat - tudom, hogy te csak jót akarsz nekem - ekkor lehajtottam a fejem, ám három másodperc múlva azt éreztem, hogy mindjárt leesek a székről, ahogy barátnőm nekem rohan és átölel, miközben azt mondogatja; tudom, tudom, sajnálom, köszönöm!

A hétvégén semmi érdekeset nem csináltunk. Mind a két napot végig lustálkodással töltöttük, de valahogy ez nem is zavart. 
A következő héten éjjel-nappal dolgoztunk,alig futottunk össze Nicole-lal, pedig egy házban laktunk. Vagy ő, vagy én értem haza későn. Nic megemlítette, hogy Changjo felhívta és megbeszélték, hogy hol találkozzunk, plusz az időt. A helyet nem akarta elmondani, de azt már megtudtam, hogy délután ötre megyünk. 
Gondolom azért szervezték így, mivel barátosném nagyon is jól tudta, hogy pénteken csak délig vagyok, ő pedig tizenegyig.

 - Katy, fél öt van, mikor leszel már kész? - kopogott be Nic a szobámba. Tulajdonképpen még el sem kezdtem készülődni, túlságosan lusta voltam. Plusz valahogy nem is volt kedvem, de mikor már a negyedik kopogást hallottam az ajtómon, feltápászkodtam, s a szekrényhez sietve majdnem pofára estem.
Egy csőnadrágot és egy egyszerű felsőt vettem fel, hozzá pedig egy szandált. Hajamat kifésültem, majd a tükörben kiigazítottam a sminkemet. Nem akartam kicsípni magam. Átlagosan akartam kinézni.
Ez negyed órát vett igénybe.
- Azt hittem már soha nem fogsz elkészülni - dőlt a bejárati ajtónak lakótársam.
- Sajnálom, nem volt erőm semmihez eddig - fintorogtam - mehetünk?
- Igen - bólintott, majd kiléptünk az ajtón.

 - Mondtam már, hogy utálok az anyós ülésen ülni? - az első kérdésem, mikor beléptünk a kis kávézóba.
- Katy, ezt már vagy negyedjére mondod el, amióta eljöttünk otthonról, s beszálltunk az autóba - forgatta szemeit Nicole. Én csak vállat vontam, majd körbenéztem.
Egy hátrébb eső kis asztalnál ültek már, s vártak minket. Éppen felénk néztek, majd intettek. Én csak biccentettem, de persze Nic, - mint ahogy mindig - most is konkrétan feldöntötte az asztalokat, s engem magával húzva sietett oda hozzájuk.
- Bocs a késésért Katy kissé elszuttyogta a dolgokat - bökött oldalba.
- Tulajdonképpen mi jöttünk előbb - szólalt meg Chunji, majd elmosolyodott. Szent. Ég.Az.A.Mosoly.! Ha eddig azt mondtam, hogy nem szeretnék pasit, tagadom(!) Gyönyörű mosolya volt ennek a fiúnak.
Valahogy megfogott, viszont Changjo is elég helyeske.
- Ah, rendben - ült le Nicole, majd maga mellé rántott, úgy,hogy bevertem a térdem az asztalba. Fogaimat összeszorítva néztem barátnőmre egy "te komolyan mekkora bunkó" vagy tekintettel. Ő erre csak vicsorgott egyet. Szép barátnő... chh.

 Én egy sütit rendeltem, a többiekre nem figyeltem, hogy mit kérnek, teljesen elvoltam a gondolataimmal. Nicole óvatosan megböködött, mire rákaptam a tekintetem.
- Mi az? - kérdeztem ijedten.
- Éppenséggel már öt perce téged szólongatunk, min töröd a fejed? - nézett mélyen a szemembe.
- Jaj, semmi különös. Bocsánat - sóhajtottam - mi volt a kérdés? - fordultam a két hímnemű felé.
- Mivel foglalkozol, csak mert a rendezvényeken soha nem láttalak , azaz láttunk még eddig - Chunji olyan mosolyt villantott felém, amitől úgy éreztem, hogy mindjárt lefejelem a félig megevett sütimet.
- Van egy cégem, azon belül pedig fotózok - mosolyogtam. Picit meglepődtem, hogy érdeklődnek a munkám iránt. Amikor ezt kimondtam a két fiú egymásra nézett, majd kissé meglepetten nézett rám. Nem értettem, hogy miért.
- Valami rosszat mondtam? - vontam fel szemöldökömet. 
- Nem, nem - rázták a fejüket - mostanában nem kaptál felkérést, hogy fotózz pár embert? - kérdezte Changjo. 
- Khm.. Changjo, minden nap kapok felkéréseket - kuncogtam - ezt nem értem. 
- Akkor úgy értem, hogy fotózz hat fiút. 
Na, ez már egy kicsit konkrétabb volt, elgondolkoztam, majd bólintottam: - De, de kaptam. Miért érdekel ez téged ennyire? - kezdett érdekessé válni ez az egész. Kíváncsivá tett ezzel a sok kérdezősködéssel. 
Read More ...

0 megjegyzés

Kiért dobog a szívem? [Teen Top, Chunji, Changjo] PART 1.








Nagyon utáltam Nicole-t, hogy elrángatott erre a bugyuta partyra.
- Katy, legalább csinálj úgy, mint, aki élvezi - sóhajtott fel barátnőm.
- Mért színleljek? Utálom az ilyen helyeket, te is nagyon jól tudod! - mormogtam. A munkahelyen mindenki lenézett, amiért
nem jártam el bulizni, nem ismerkedtem, nem voltam párkapcsolatban. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok változtatni az életemen.
Első lépés: Elmegyek olyan rendezvényekre, amiket más cégek szerveztek, persze, csak Nicole-lal karöltve. Nélküle nem
szívesen mentem sehová.
Második lépés: Megpróbálom jól érezni magam, próbálok jó benyomást kelteni. Viszont nekem ez eléggé nehezen ment.
- Tudom, hogy miért vagy mindig így befordulva! - kiáltott fel fülig érő szájjal barátnőm.
- Na neee . Még én sem tudom - forgattam szemeim.
- Pasi kell neked - bokszolt vállamba.  Igen, biztosan egy pasira van szükségem, azok után, ami történt köztem és Jaehyun között történt. Szépen lelépett a húgommal, aki persze sokkal szebb volt, mint én, de akkor is.
Egy pasi, aki állítólag szeret téged, hogy képes ilyenre? Egy testvér, aki a véred, akivel felnőttél, hogy a fenébe vetemedik erre?
Ha rájuk gondolok egyszerűen felfordul a gyomrom, gusztustalan. Még mindig nagyon fáj, amit tettek velem. Soha nem fogom megbocsájtani nekik.

 - Szerintem ezt a pasis dolgot hagyjuk - ráztam a fejem.
- Katy, még mindig miatta van?
Erre nem válaszoltam, csak elfordítottam a tekintetem. Nagyon is jól tudta, hogy nem megy egy könnyen a felejtés, de mivel csak jót akart nekem, díjaztam valamilyen szinten. Tudom, hogy csak azt szeretné, hogy boldog legyek.
- Nenenenenene. Édesem, az már lassan két éve volt - szomorkodott -, de megértelek, viszont ideje tovább lépni! Szóval, gyere
bemutatlak neki - mutatott egy barna hajú férfira, nem tudnám másképp jellemezni; gomba alakú volt a haja. Nagyon jól állt neki, mi tagadás.

 - Elnézést - szólította meg a férfit, aki háttal állt nekünk. Nem fordult meg, így megkocogtatta a vállát, mire ránk nézett.
- Oh, elnézést - mosolygott - éppen a barátommal, ChanHee-vel társalogtam - bökött a szöszi felé. Hűűűű, ez igen apám! Jó féle, jó féle. Játszódott le barátnőm arcán, amint meglátta az eddig takarásban lévő férfit. Majdnem elnevettem magam, mivel csak én ismertem azt a tekintetét. Habár tényleg nem rossz. Egyik sem! Sőt... kifejezetten jól festenek.
 - Én Nicole vagyok, ő pedig a barátnőm Katy - mutogatott barátnőm.
- Örvendek. Choi JongHyun, de szólítsatok csak Changjo-nak.
- Amúgy engem meg Chunji-nak. Nem értem, hogy miért ChanHee-ként "mutattál be" - fordult barátjához - komolyan?! Te is tudod, hogy nem nagyon használom azt a nevemet - morgott az orra alatt.
- Úgy érzem, nagyon hasonlítotok - bökött oldalba Nic.
- Jól mulatsz rajtam mindig - vontam vállat - , de amint látom Changjo is el van.

 Ahogy elnéztem a két férfit az ugrott be, hogy én is ilyen szoktam lenni, mikor éppen nem tetszik valami, és Nicole-lal vitázok. Vagy csak szimplán dörmögök valamit az orrom alatt, amit ő persze meghall, ennek köszönhetően pedig piszkálódunk. Komolyan, mint a gyerekek!
- Azt hiszem elrontottuk a meghitt beszélgetéseteket, sajnáljuk - motyogtam - örültem - meg mi egymás, de ezt már nem mondtam, csak elfordultam, hogy induljak. Már későre járt és kezdtem fáradni, plusz nem nagyon volt értelme maradnom.
- Katy - ragadta meg barátnőm az alkaromat, majd mikor visszafordultunk a két fiú enyhe mosollyal ajkukon, bánattal szemükben tekintettek ránk - mit szólnátok, ha összeülnénk jövőhét pénteken egy kávézóban? - na ne, már csak ez hiányzott. Ennyire azt akarja, hogy pasim legyen?! De mért?! Teljes mértékben meg vagyok egyedül.
- Benne vagyok - bólintottak egyszerre - hánykor és hol?
- Tessék itt a számom - adott át egy névjegykártyát Nicole - valamelyikőtök majd csörgessen meg, én pedig visszahívom és megbeszéljük. Katy-t pedig majd értesítem, hiszen úgy is együtt lakunk - kacsintott rám, mire én csak keserűen elhúztam szám sarkát.
- Rendben, akkor pénteken - intettek, én csak biccentettem, majd meg sem várva barátnőmet kitrappoltam a teremből egyenesen a kocsinkig. Hál' istennek nálam volt a slusszkulcs, beültem, s vártam, hogy lakótársam is megérkezzen.
Amint beült az autóba, meg sem vártam, hogy becsukja a jármű ajtaját, már indítottam is a motort. Hazáig egy szót sem szóltam, otthon is csak egy jóéjt-et mormogtam, majd elmentem aludni.
Lehet, hogy csak az álmosság tette velem, hogy így reagáltam, de Ő is nagyon jól tudta, hogy nem szeretem, ha beleszólnak az életembe. Nicole most pedig azt tette. Mérges voltam, s alig vártam, hogy végre álomra hajtsam a fejem. Holnap szombat, legalább lazíthatok egy kicsit, s átgondolhatom, hogy helyes-e , amit csináltunk. Vadidegenek. Nem is beszéltem velük három szónál többet, erre Nicole, - mint mindig - elintézi, hogy hülyén érezzem magam.
Esélyem sem volt megismerkedni velük, hiszen magukkal voltak elfoglalva. Akkor egy hét után másabb lesz bármi is?  Kétlem.
Szerintem ez az egész úgy el van cseszve, ahogy van!

Read More ...

0 megjegyzés

Nem szabad! [Jiyong] PART 1.





Mikor az ember szerelmes, folyamatosan mosolyog, mindenkivel kedves, szorgos, jól végzi a dolgait és még sorolhatnám. 

 Nos, ez történt a mi kis Hyeri is, aki egy hétköznapi lány. Viszont múltkor mikor sétált haza, az egyik parkban meglátott egy fiút, aztán másnap is, harmadnap, negyed nap,. Az ötödik napon mellette sétált el a parkban, mert már egyszerűen nem bírta ki, hogy ne menjen el mellette. Erősen be volt parfümözve, így a lány is érezhette csábító illatát. Fekete nadrágban, cipőben és egy szövetkabátban ült a padon. Egyszóval minden gönce sötét volt.Túl sötét. De hát manapság az emberek mindenféle divatot követnek, a színestől a színtelenig.  Kissé fújt a szél, borús volt az idő, szóval érthető, hogy nem strandnadrágban mászkált kint. 
Hyeri-n egy vékonyabb széldzseki szerűség volt, ami mondhatni teljesen felfogta a szelet, nem fázott. 
A fiú mormogott valamit, amikor elment mellette, így hátra fordult; - Elnézést - szólította meg a fiút, aki lehajtott fejjel üldögélt - nekem szándékozta a mondani valóját? Vagy csak hangosan gondolkozott? - pislogott a lány. 
- Igen, hozzád beszéltem - emelte fel a fejét, hogy a lány szemeibe nézzen - minden délután ilyen tájban erre sétálsz. Mért? - tette fel a kérdést, mire Hyeri teljesen meglepődött a kérdés hallatán. Mért faggatja ez az ember?! Mit akar tőle?
Egy csomó hasonló kérdés futott át az agyán, de ő volt a buta, mivel ha nem akar ennyire a fiú közelébe menni, nem lett volna ez. Erre a kérdések után nem sokkal rá is jött, de már nem tudja visszaforgatni az időt, nemde?!
- Mivel iskolába járok. Ez az út a legrövidebb, hogy hazajussak - válaszolt nagy nehezen, mikor észbe kapott, hogy még mindig a válaszára várnak. 
- Még egy kérdés. Most mért jöttél el erre, mikor mindig egyenesen mész? - húzta fel a szemöldökét a srác. Látszott ajka sarkában egy halovány mosoly, de Hyeri most nem tudott erre koncentrálni. Mivel ez a kérdés még jobban ledöbbentette, mint az előző. 
- Ö..Ö.. izé.. - kezdett el dadogni - fogalmam sincs, hogy mért jöttem erre - kicsit füllentett, de mit is tartozik egy idegenre, hogy éppen megakarta csodálni, hogy ki is ül azon a nyamvadt fapadon?!
- Jól van, Jól van - kezdett el kacagni a fiú, akinek még mindig nem tudta a nevét szerencsétlen "kislány" - nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél, csak furcsállottam . Amúgy Jiyong vagyok. Kwon Jiyong - nyújtott kezet a lánynak. 
Hyeri kissé félve, de elfogadta azt, majd kezet ráztak: - Hyeri vagyok - többet nem mondott, ennyi legyen elég a srácnak, akit még amúgy sem ismer nagyon - megtudhatom, hogy mit csinálsz mindig egyedül ezen a padon? - tette fel a kérdést. 
- Khm .. - köszörülte meg a torkát - mivel még nem ismerlek, nem tudom, hogy megbízhatok-e benned, úgyhogy ha nem bánod, ezt nem mondanám még el neked - hajtotta le fejét.
- Ne haragudj, nem akartam - kezdett el egyből szabadkozni  Hyeri, mire Jiyong -, mint megtudtuk a nevét - elcsitította. 

Read More ...

2 megjegyzés