- Mit keresel itt? - kérdezted megvetően, miközben a testedet eltakaró puha anyagot szorosabbra fogtad.
- Beszélnünk kell!
- Nekünk nincs miről beszélnünk - mondatod végére tüsszentettél egyet.
- Te beteg vagy? - nézett rád, majd kezét a homlokodra emelte.
- Neked legyen mindegy - szúrtad oda, majd beakartad csukni az ajtót, de lábával, és kezével megakadályozta azt - vedd félre a kezed, és a lábad, vagy oda csukom! - fenyegetőztél.
- _________, beszéljük már meg.
- Ide figyelj, mondok neked valamit. Egy, miattad megbetegedtem, mivel úgy volt, hogy MA VÉGRE TALÁLKOZUNK - a mondatod végére már üvöltöttél - Kettő, átvertél. Milyen régen találkoztunk erre NEM JELENSZ MEG! A BARÁTNŐD VAGYOK!..... azaz..... voltam - halkultál el a mondatod végére.
- V..Voltál? - dadogott.
- Igen, végeztünk! - motyogtad. Fájt kimondani ezt a szót. Nem tudtad, hogy most mihez kezdj, így becsaptad az ajtót, mielőtt még megint oda nem tesz valamit/ valamijét. Könnyeid elkezdtek folyni, miközben bementél szobádba, s felvettél egy tiszta ruhát, majd leültél a Tv elé, s csak nézted a műsort ami vicces volt, de neked egyáltalán nem.
Hirtelen kopogásra lettél figyelmes. Már nem volt semmihez kedved, de nem akartál másokkal undok lenni. Feltápászkodtál a kanapéról, s kicsoszogtál a pandás kis mamuszodban az ajtóig, majd kinyitottad. Meg sem lepődtél, hogy kiáll veled szembe.
- Tao - sóhajtottál, majd letörölted könnyeidet - felejtsük el egymást, mind a kettőnknek jobb lesz! - motyogtad szomorúan.
- ______, had menjek be, és beszéljük meg, kérlek - nézett rád.
- Rendben, kapsz 10 percet - tártad ki az ajtót, s beengedted Őt.
Bementetek a nappaliba, ahol helyet foglalt vendéged a kanapén, te pedig a fotelben.
- Nos, hallgatlak - néztél rá.
- Tudod, azért nem mentem el, mert Luhan feltartott - magyarázta.
- Tao, nem hiszem, hogy Luhan fél óránál tovább feltartott volna. Mert Én nem fél órát vártam. Sokkal többet, de ez már nem számít - oktattad ki - szóval, ne kertelj. Mondd el Szóról szóra, hogy mért nem jelentél meg!
- Azért mert.... nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neked.
- Még is mit? - néztél rá ferdén.
- Tudtam, hogy neked fájni fog, és nekem is. Így inkább úgy döntöttem nem megyek el, és majd megbeszéljük, ha átgondoltam, hogy pontosan mit szeretnék mondani, de mikor az előbb az ajtóban veszekedtünk rájöttem, hogy szeretlek, és nem szeretnélek elveszteni - nézett mélyen a szemedbe.
- Még is mit nem bírtál elmondani? - te még mindig le voltál ragadva az elején. Igen, elég hülye szokás, hogy te minden kis apróságot kiszúrsz és leragadsz mint a rágógumi.
- H..Hogy szak..szakítani szeretnék..v..veled - mondta ki félve. Szemeid teljesen elkerekedtek. Nem tudtál mit mondani. Érezted, hogy szemeid könnybe lábadnak, majd Tao-ra néztél.
- Tényleg? Szakítani akartál? Hm? - kérdezted elfojtott hangon - Rendben, akkor legyen amit szeretnél. Legyen vége. DE(!) ÖRÖKRE!!!!! - mondtad az utolsó szót úgy, hogy biztosan megértse.
- Nem figyeltél a mondatom végére.?! MONDOM, SZERETLEK! - kelt ki ő is magából.
- Nem érdekel, hogy mit csinálsz. Felejtsük el egymást örökre - álltál fel a fotelból, amit ő is követett elé sétáltál és úgy folytattad mondani valódat.
- Remélem világos voltam! UTÁLOM MAGAM AMIÉRT ÍGY HAGYTAM MAGAM, hogy átverjenek - suttogtad magad elé az utolsó szót.
- Fejezd be! - szólt rád, higgadtnak nem mondható hangján.
- Nem fejezem, mert igazam van! - folytattad tovább a vitát.
- ______, fejezd be! - szólt rád megint.
- Nem! Elegem .... - Tao ajkait a tiédre tapasztotta, de te még így is beszélni akartál, de nem nagyon ment ; - hmgfggfgm.
Mivel tudtad, hogy nem tudsz mást tenni beadtad a derekad, s visszacsókoltál, közben könnyeid folyamatosan folytak. Egy pillanatra kinyitottad pilláid, hogy megnézd Tao arcát, s ekkor láttad, hogy ő is könnyezik.
Visszahunytad szemeid, majd élvezted tovább a csókot. Tao engedélyt kért, hogy bejusson szádba amit te meg is adtál neki.
Ebben a csókban benne volt minden ; szerelem, fájdalom, gyengédség, szomorúság, hiány ... és még sok-sok érzelem amit akkor éreztetek.
Ki voltatok éhezve már a másik csókjára, s ekkor jöttél rá, hogy Tao tényleg szeret téged. Teljes szívéből. Te is így éreztél.
- Csak miattad akartam véget vetni ennek az egésznek, de rájöttem, hogy Se Én, Se TE nem bírnánk egymás nélkül - vált el tőled, majd megölelt.
- Kérlek, ne csinálj többet ilyet - tüsszentettél megint, majd köhögtél.
- Miattam megbetegedtél. Na, gyere a doktor bácsi meggyógyít - ültetett le a kanapéra, s mosolyogva ment a konyhába, majd neki állt teát készíteni.
*****
- Annyira szeretlek - adott egy puszit a homlokodra.
- Én is - bújtál mellkasához, miután letetted az üres bögrét az üvegasztalra.
- Felejtsük el az előbb történeteket, rendben? - nézett rád. Te csak bólintottál, majd lehunytad pilláid, s egyből elaludtál. ~
*****
1 Évvel később.~
Ez alatt az egy év alatt összeköltöztetek, összeházasodtatok, és már megfogant első gyereket is. Kislány lesz, aminek mind a ketten nagyon örültetek. Tao amikor csak tud veled van - amikor nem hívja a kötelessége - az egyik koncerten kérte meg a kezed, mint az álmodban is.
Most is épp egy EXO koncerten vagy, de most nem VIP jeggyel, hanem az első sorban tombolsz szerelmednek. Vigyázol a kicsire, de nem bírod ki, hogy ne állj fel és sikíts egy nagyot. Az utolsó előtti számnak is vége van, mikor is el kezdenek beszélgetni a színpadon. Hirtelen meghallod a neved, s felkapod a fejed, hogy megnézd most épp mi is van, mert eddig a fényképezőn lévő képeket nézegetted, hogy megnézd milyen képeket csináltál.
- Igen, ______________, hozzád beszélünk - nevetett Kris.
- Én?! - mutattál magadra - kicsit meglepődtél, mikor mutatták, hogy menj fel a színpadra. Félve, de ki vergődted magad a tömegen, majd felmentél a színpadhoz vezető lépcsőn, persze biztonsági őrökkel együtt.
- Nos, most hogy itt vagy, drágám - ölelt át Tao, aminek a rajongók megint nem örültek - szeretném bejelenteni, hogy nemsokára gyerekem születik ettől a csodálatos nőtől - nézett mélyen a szemedbe Tao. Szemei csillogtak mint még soha.
Az EXO tagok is meglepődtek, de nem annyira mint a fanok. Teljesen meg voltak döbbenve, majd füttyentettek, mosolyogtak, és tapsoltak.
Teljesen ledöbbentél. A fanok nem utáltak, nem néztek le ez miatt, hanem veletek együtt örültek. Nagyon boldog voltál, s mint láttad mindenki aki a színpadon állt. Úgy érezted, hogy akkor senki, s semmi nem tudja elrontani a kedved. Tao szeret, te is őt. A fanok elfogadnak, aminek még jobban örülsz, és még az EXO-sok is.! Kell ennél több? Nem hiszem.
Tao hirtelen hátradöntött, majd megcsókolt. Mindenki ujjongott, s tapsolt. Eszméletlenül boldog voltál.
- Szeretlek - suttogta szádba.
- Én is, te bolond - mosolyogtál, majd átölelted nyakát, s egy újabb csókban forrtatok össze, de nem sokáig, hiszen ez még is csak egy koncert.
A koncert után otthon kicsit ünnepeltetek, majd mind a ketten ágyba bújtatok, s ölelkezve aludtatok el.~
THE END! ~
~~~~~~~~~~~~~~
Remélem mindenkinek tetszett.^^
Vélemények ne maradjanak el :D
Alexa, na? :DD :PP remélem, így már kárpótoltalak is. Köszönöm, hogy segítettél nekem fordítani, imádlak! ♥ És .. remélem, hogy ez a fici örökre meg marad neked, mint emlék.~ :$
Bye♥
Vélemények ne maradjanak el :D
Alexa, na? :DD :PP remélem, így már kárpótoltalak is. Köszönöm, hogy segítettél nekem fordítani, imádlak! ♥ És .. remélem, hogy ez a fici örökre meg marad neked, mint emlék.~ :$
Bye♥
Categories:
Tao.
*-*
:D