- Látod? Mehetünk is- ugrott le a vizsgáló asztalról NiTae.
- Kuss!- nézett rá mérgesen HaYeon.
- Szóval... Elég erősen megütötte, szóval egy kicsit megrepedt...
- Na látod?- tette csípőre a kezét HaYeon.
- Szóval, tessék az orvosság receptje és egy hét múlva jöjjenek vissza- nyújtott át egy cetlit az orvos az idősebbik lánynak.
- Mondtam én...- morogta kifelé menet.
- ugye tudod, hogy az a recept engem nem érdekel? - nézett rá NiTae unottan.
- Ugye tudod, hogy mindjárt fejbe váglak? - kérdezte ugyan olyan hanglejtéssel barátnőjét mint ő az előbb.
- Héé! nem is így beszélek - nézett rá furán.
- Nem érdekelsz! - morogta - kiváltjuk a receptet és használni fogod ezt az izéz amit kapsz az orrodra különben...
- Különben felhívom... Krist ... - morogta.
- Egy, nincs meg a száma. Kettő, nem mered - nézett rá szúrósan.
- Ha meglenne simán felhívnám, de este elfelejtettem elkérni Ta...- harapta el a mondat végét.
- Nem vagy te olyan bátor- nevetett NiTae.
- Dehogynem!- sziszegte HaYeon.
- Persze-persze... Tudod, te inkább a visszahúzódó lányka vagy, aki nem mer semmi újat kipróbálni- mosolygott gonoszul.
- De igen!- ütötte meg a vállát.
- Bizonyítsd!
- Hogy?
- Hívd fel Tao-t és kérd el Kris számát! Vagy akárkiét... - mosolygott NiTae.
- Jó, de nem fiúét!
- De igen! Vagy kis nyuszi vagy és félsz, hogy Tao megharagszik? - nézett rá mérgesen.
- IGEN! FÉLEK! - üvöltött barátnője, mire páran megnézték őket, de nem érdekelte őket.
- Még mindig szereted! Beszéljétek már meg az isten szerelméért. Vagy majd én! Úgy is miattam van minden! - magyarázta NiTae. Ő is teljesen ki volt bukva, hiszen barátnője miatta van padlón, s miatta szomorú.
- Elég legyen, NiTae - morogta - egy időre elköltözöm - jelentette be HaYeon.
- Hogy mi?! - meredt maga elé, üres tekintettel barátnője.
- HaYeon! Ha most vissza mész Luhan-hoz, és elmész tőlem... akk..akkor ... -dadogott NiTae - akkor a barátságunknak vége! - motyogta, majd könnyes szemekkel végignézett barátnőjén , aztán elfutott. Nem figyelte az utat, csak akkor vette észre, hogy hol van mikor meg állt. Egyből az ajtóhoz ment, s dörömbölni kezdett míg az a bizonyos személy ki nem nyitotta az ajtót. Haja kócos volt, így gondolhatta, hogy most keltette fel.
- NiTae? - lepődött meg a fiú.
- T..Tao.. kérlek.. segíts - borult térdre előtte a lány.
- Ya! Állj fel.. - de a lány nem kelt fel - hallod.. állj már fel - segített neki felállni, de véletlen orrához ért, így ő felszisszentett - mi van az orroddal?- nézett rá kíváncsian a fiú.
- Beütöttem, de nem ez a lényeg...- szipogott.
- Gyere beljebb..- nyitotta ki az ajtót. A lakás maga volt a káosz. Ruhák a földön, a mosatlan edények halmaza ott tornyosult a mosogatóban...
- Bocs a rendetlenségért. Nem vártam ma senkit- mondta Tao.
- Semmi baj...- törölte le a könnyeit.
- Szóval, mi a baj?- kérdezte a fiú zsebre vágott kézzel.
- HaYeon...- motyogta.
- Valami baja esett?- ijedt meg Tao.
- Nem... Nem...
- Akkor?
- Elköltözik otthonról.- kezdett el keservesen sírni.
- MI?! - döbbent meg - é..és hová fog menni? - NiTae tudtad, hogy ez a kérdés elő fog bukkanni, de még is félt, így nem válaszolt.
- VÁLASZOLJ NITAE! VÁLASZOLJ! - hiába kiabált, a lány tudta, hogy mért van ez. Mert félti HaYeon-t.
- Luhan ... - a lány csak ennyit bírt kinyögni, majd mutatott az ajtó fele - kérlek, gyere velem haza és állítsd meg! - nézett kérlelően a fiú szemeibe. A srác csak bólintott, majd elindultak a lakásukra. HaYeon épp akkor ment ki a konyhába mikor meglátta a két személyt, majdnem elesett saját papucsában úgy megijedt.
- HaYeon - szólalt meg egyszerre két "pajtás".
- Mi... mi van?- nézett rájuk bambán.
- Szeretnék... szeretnénk beszélni veled...- motyogta.
- Ööö... Most nem alkalmas-vakarta meg a tarkóját.
- Miért?
- Mert csomagolok.
- Nem akarom, hogy elköltözz...-mondta a fiú.
- Hidd el... Leszarom, hogy mit akarsz- mondta és bement a konyhába. NiTae kétségbeesetten pillantott újdonsült barátjára.
- De... NiTaenak nem tenne jót, ha itt hagynád...- ment be utánna.
- Inkább csak jót tenne neki. Tanulna egy kis felelősséget.
- ELÉG LEGYEN! - kiáltott NiTae - SENKI NEM MEGY SEHOVÁ, ÉS MOST - mutatott Tao-ra, hogy menjen be barátnője szobájába - ÉS TE IS MÉSZ! - lökte be az ajtón barátnőjét, majd bezárta az ajtót.
HaYeon dörömbölt, s kiabált, de NiTae csak vissza kiáltott.
- Addig nem jöttök ki innen, amíg ki nem békültök, és felhagysz azzal az ötlettel, hogy elmész. Világos volt csillámpóni hercegnő? - kiáltott NiTae dühösen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
kövi rész.~
Reméljük ez is tetszett .^^
Véleményeket:$♥
Nemsokára jön a kövi.^^
Bye♥
Categories:
Tao.