Vivi Pov.~
Unottan feküdtem az ágyamon, mikor megcsörrent a telefonom. Baekhyun hívott. Boldogan nyomtam meg a zöld gombot, majd szóltam bele a készülékbe.
- Ah, Oppa - köszöntem neki boldogan. Az eddigi unalmamnak már semmi jele nem volt.
- Vivi - köszönt vissza ő is vidáman - otthon vagy?
- Igen, mért? - pattantam fel egyből fekvőhelyzetemből, s a szekrényhez mentem, hogy valami normális ruhát vegyek fel magamra. Tudtam, azért kérdezi, mert megszeretne látogatni.
- Csak gondoltam átnézek... körülbelül 10 perc és ott vagyok - tette le a telefont.
Kapkodva öltöztem fel, majd egy kis sminket tettem fel, hajamat kiengedtem, s futottam le a lépcsőn, mivel már csengettek is.
- Ah, Baekhyun-ah - köszöntettem egy nagy vigyorral.
- Ezt neked hoztam - nyújtott át nekem egy nagy csokor virágot.
- Köszönöm - vettem el tőle, majd megszagoltam. Finom illata volt - gyere beljebb - ezzel bejött, becsuktam az ajtót, majd bementem a konyhába egy vázáért. Engedtem bele vizet, s beletettem a gyönyörű csokrot.
- Tetszik? - kérdezte mosolyogva.
- Hm.. nagyon - bólogattam, miközben beharaptam alsó ajkam.
Nagyon szerettem Baekhyun-t, ő volt a mindenem! Nem tudnám elképzelni, hogy nem ismerjük egymást. Mindig törődik velem, s soha nem mondja azt, hogy zavarom. Szinte mindig nála sírom ki magam, amit már én érzek kellemetlennek, de ő mindig csak egy nagy mosollyal az arcán próbál vigasztalni. Ma nem a szomorúságról szól a napom, hanem arról, hogy bearanyozta a napomat!
Baekhyun Pov.~
Baekhyun Pov.~
Alig vártam már, hogy elmehessek Vivi-hez. Majdnem kicsattantam az örömtől. Annyira szeretem. Mindig mellettem van, de én is mellette. A mai nap pedig nagyon különleges. A születésnapján, csak nem hagyhatom magára, ha már a szülei üzleti úton vannak, s egyedül kéne ünnepelje ezt a napot. Mindig vele vagyok amikor csak lehet, de úgy érzem, hogy nem barátként tekintek rá, hanem.... másként, de nem merem el mondani neki, félek, hogy ezek után nem lenne minden a régi. Egy barátságot nem áldoznék fel, de lehet, hogy nem sokáig bírom már.
- Igaz, tortát nem tudtam hozni, de remélem ez is tetszik - néztem a virágcsokorra.
- Jaj, persze, hogy tetszik.. köszönöm - ölelt át szorosan.
- Ez természetes... Boldog Születésnapot Kicsi Pabo! - pusziltam meg feje búbját. Felnézett rám.. nagy szemekkel, majd becsukta a szemét. Itt az alkalom.
Nem tudtam tovább várni, szerettem volna, ha tudja, hogy igen is szeretem, s vele akarok lenni! Rátapadtam ajkaira, s óvatosan csókoltam.
Kinyitottam a szemem, hogy megnézzem mit reagált, de szemei még mindig csukottak voltak, s amint láttam/éreztem.. élvezte is.
- Kérlek, ne hagyj el soha.. - húztam még közelebb magamhoz.
- Eszem ágában sincs, de megkérhetlek valamire? - nézett fel mellkasomról rám.
- Persze - kuncogtam.
- Énekelnél nekem? - kérdezte félve.
- Persze - azzal elkezdtem énekelni.
Minden érzelmet belevittem amit csak lehetett, majd mikor végeztem a telefonomon raktam be egy kis zenét, amivel végleg felköszönthetem.
Boldog voltam, mivel tudtam, hogy ez a csók sokat jelentett neki és nekem is. Szerintem még várok egy kicsit ... és rákérdezek, hogy lenne- e a barátnőm.. vagy legalább csak megpróbálnánk. Tudom, a barátságot nem kéne feladni a szerelemért, de úgy érzem, hogy ő is szeret! Tiszta szívéből!
saeng il chuk ha ham ni da
sarang ha neun --Vivi- shi
saeng il chuk ha ham ni da "
~~~~~~~~~~~~~~~
Unnie, Saranghae~
SAENGIL CHUKKA HAMNIDAAAAA!!! *-*♥♥♥♥
remélem tetszett.^^
Bye♥
Categories:
Baekhyun.