Huh, de rég írtam ide. :D
Hát, mint mindig most is barátnőmnek írom.~
Remélem tetszik majd.. :DD
Véleményt mindig meghallgatom.;))
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~




- Alice - kiáltott be Junsu a szobába.
Éppen barátnőjét kereste, mivel ma éppen bulizni indultak. 
Nem volt köztük semmi, csak szimpla barátság.
Persze mindig mindenki mondogatja, hogy az egyik fél többet érez a másiknál.~
Ez most is így volt.
Alice teljesen bele volt habarodva a fiúba, persze ezt előtte leplezte. 
Nem akarta, hogy a barátságuk ez miatt menjen tönkre.
Ennél sokkal többet jelent neki ez a fiú.
- Tessék? - jött ki a konyhából a lány, szendviccsel a kezében, teljes díszbe felöltözve. 
- Wow - csak ennyit bírt kinyögni.
Odament a lányhoz.
Megfogta a másik kezét, majd megforgatta.
- Mesésen nézel ki - dicsérte meg.
- Köszönöm. 
- De adhatsz egy falatot - nézett a szendvicsre. 
- Még mit nem.... csinálj magadnak, tudod mi hol van - akart volna elmenni a fiú mellett, de visszarántotta, s beleharapott a szendvicsbe. 
- Hééé! - kiáltott fel a lány.
- Bocsi, de asszem ez már az enyém - akarta volna elvenni a lánytól, persze ő elhúzta tőle, s amilyen gyorsan csak tudta betömte szájába.

- Mindjárt jövök, csak még fogadt mosok, meg megigazítom a sminkem - nyelte le az utolsó falatot a lány.
- Undok - duzzogott a fiú -, siess! - parancsolt rá.
Alice, csak mosolygott, majd gyorsan megcsinálta amit kell neki, minél gyorsabban, nem akarta, hogy Junsu haragudjon rá. 

- Mehetünk - mosolygott a fiúra.
- Végre!
Leballagtak a lépcsőn, majd beszálltak a kocsiba, s elindultak a megbeszélt helyre.
Egy kis bárba mentek ami ki lett bérelve a mai estére, mivel Alice barátnőjének a barátja születésnapját ünnepelték. 
- Azt hittem már soha nem értek ide - vetődött mellé barátnője, So Eun. 
- Bocs, csak Alice kicsit ... hagyjuk - legyintett a fiú, majd elmentek felköszönteni a születésnapost. 


- Alice, várj már meg... ne siess annyira - Junsu alig bírt összerakni egy ép kéz-láb mondatot úgy leitta magát.
- Itt állok melletted - mondta unottan Alice.
Tudta, hogy a fiú sokat fog inni ezért ő alig ivott valamicskét. 
- Ja, jól van.
- Részeg! ch... - fújtatott Alice, majd megragadta a fiú karját, s kimentek a friss levegőre. A lány remélte, hogy Junsu kicsit kijózanodik. 
Nem akarta egészen hazáig cipelni, de ezekből a jelekből ítélve sajnos cipelnie kell.


- Istenem... miért vagy ennyire nehéz?! - dühöngött a lány útközbe. 
Mivel mind a ketten ittak ott hagyták az autót, s gyalog indultak haza.
Alice szólt a többieknek, hogy elmennek, mert Junsu kicsit többet ivott a kelleténél.
Mivel Alice nem lakott annyira messze ezért felmentek hozzá. 
- Remélem többször nem kell veled sehová menjek - puffogott miközben lefektette a fiút az ágyába.
Dühösen akart kimenni, de Junsu elkapta karját, majd magához rántotta, s megcsókolta. 
Alice szemei kikerekedtek, tudta, hogy csak az alkohol miatt van, s a fiú mit sem fog erre emlékezni, ezért belement a játékba.
Éhesen falták egymás ajkait, míg el nem fogyott az oxigén. 
- Tudtam, hogy szeretsz - suttogta Junsu.
Hangja nem volt olyan mint körülbelül 2 perccel ezelőtt.
- e..hh..zz..a..d..f.. - Alice nem tudott semmit se kinyögni, csak értelmetlen hangokat adott ki magából.
Junsu, megmosolyogta ezt, majd magára húzta, s szinte egyből elaludt. 
Alice még nagy szemekkel figyelt a semmibe, de nagy nehezen őt is elnyomta az álom.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hát, nem életem legjobb műve,
de remélem azért tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :D
Bye♥