Mikor az ember szerelmes, folyamatosan mosolyog, mindenkivel kedves, szorgos, jól végzi a dolgait és még sorolhatnám.
Nos, ez történt a mi kis Hyeri is, aki egy hétköznapi lány. Viszont múltkor mikor sétált haza, az egyik parkban meglátott egy fiút, aztán másnap is, harmadnap, negyed nap,. Az ötödik napon mellette sétált el a parkban, mert már egyszerűen nem bírta ki, hogy ne menjen el mellette. Erősen be volt parfümözve, így a lány is érezhette csábító illatát. Fekete nadrágban, cipőben és egy szövetkabátban ült a padon. Egyszóval minden gönce sötét volt.Túl sötét. De hát manapság az emberek mindenféle divatot követnek, a színestől a színtelenig. Kissé fújt a szél, borús volt az idő, szóval érthető, hogy nem strandnadrágban mászkált kint.
Hyeri-n egy vékonyabb széldzseki szerűség volt, ami mondhatni teljesen felfogta a szelet, nem fázott.
A fiú mormogott valamit, amikor elment mellette, így hátra fordult; - Elnézést - szólította meg a fiút, aki lehajtott fejjel üldögélt - nekem szándékozta a mondani valóját? Vagy csak hangosan gondolkozott? - pislogott a lány.
- Igen, hozzád beszéltem - emelte fel a fejét, hogy a lány szemeibe nézzen - minden délután ilyen tájban erre sétálsz. Mért? - tette fel a kérdést, mire Hyeri teljesen meglepődött a kérdés hallatán. Mért faggatja ez az ember?! Mit akar tőle?
Egy csomó hasonló kérdés futott át az agyán, de ő volt a buta, mivel ha nem akar ennyire a fiú közelébe menni, nem lett volna ez. Erre a kérdések után nem sokkal rá is jött, de már nem tudja visszaforgatni az időt, nemde?!
- Mivel iskolába járok. Ez az út a legrövidebb, hogy hazajussak - válaszolt nagy nehezen, mikor észbe kapott, hogy még mindig a válaszára várnak.
- Még egy kérdés. Most mért jöttél el erre, mikor mindig egyenesen mész? - húzta fel a szemöldökét a srác. Látszott ajka sarkában egy halovány mosoly, de Hyeri most nem tudott erre koncentrálni. Mivel ez a kérdés még jobban ledöbbentette, mint az előző.
- Ö..Ö.. izé.. - kezdett el dadogni - fogalmam sincs, hogy mért jöttem erre - kicsit füllentett, de mit is tartozik egy idegenre, hogy éppen megakarta csodálni, hogy ki is ül azon a nyamvadt fapadon?!
- Jól van, Jól van - kezdett el kacagni a fiú, akinek még mindig nem tudta a nevét szerencsétlen "kislány" - nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél, csak furcsállottam . Amúgy Jiyong vagyok. Kwon Jiyong - nyújtott kezet a lánynak.
Hyeri kissé félve, de elfogadta azt, majd kezet ráztak: - Hyeri vagyok - többet nem mondott, ennyi legyen elég a srácnak, akit még amúgy sem ismer nagyon - megtudhatom, hogy mit csinálsz mindig egyedül ezen a padon? - tette fel a kérdést.
- Khm .. - köszörülte meg a torkát - mivel még nem ismerlek, nem tudom, hogy megbízhatok-e benned, úgyhogy ha nem bánod, ezt nem mondanám még el neked - hajtotta le fejét.
- Ne haragudj, nem akartam - kezdett el egyből szabadkozni Hyeri, mire Jiyong -, mint megtudtuk a nevét - elcsitította.
Categories:
Jiyong.
Nagyon jó *-* Remélem gyorsan folytatod :D
Hát, nem tudom, hogy folytatom e :\\\ de örülök, hogy tetszett :33