Érzed, hogy nyelve nyakadat simogatja, majd egy szúróérzést a nyakadnál. Tényleg megharapott téged. Egy kisebb nyöszörgésen kívül nem adsz ki hangot, nem mozdulsz. Kezét ugyan úgy szorongatod mint előtte, hiszen Te mondtad neki, hogy megteheti. Akkor most el kell viselned a következményeit.
Furcsa érzés volt, ahogy egyre csak gyengültél, s gyengültél. Arcod kissé elsápadt, majd mikor elhúzódott nyakadtól megtörölte száját, s mosolyogva megölelt, de neked egy picit hányingered lett. Megkapaszkodtál benne, hogy ne ess össze. Ijedten pillantott rád, de te csak annyit mondtál "nincs semmi baj, csak furcsa ez az érzés". Aprót bólintott, de még mindig nagyon féltett, tudta, hogy nem volt helyes, amit az imént tett.
- Gyere, ülj le. Nagyon sápadt vagy - fogta meg kezed, s óvatosan leültetett a kanapéra- ugye tudod, hogy nem volt helyes?
- Nem érdekel. Ha te ettől jobban érzed magad, akkor akár mindet megihatnád.! - felelted határozottan. Féltetted Őt, hiszen, ha Ő nem lenne tuti, hogy te is össze lennél borulva. Hiába undok, lenéző veled a szíve mélyén egy kedves ember, aki tud szeretni. Érzed, hogy fontos vagy neki, s ezért már megéri.
Nem ő akarta ezt a sorsot. Régen ugyan olyan ember volt, mint bárki más, de mikor szüleit lemészárolta egy tiszta vérű, nem maradt senkije.
Nem tudod, hogy kik voltak az igazi szüleid. Nem emlékszel, hogy mi volt 15 évvel ezelőtt, mivel a memóriád kitörlődött valami okból kifolyólag. 3 éves voltál, mikor eltűnt minden emléked a szüleidről. Az emlékeid onnantól vannak meg, hogy SeungJo-hoz kerültél, s ő lett a gyámod. Majd idővel hozzátok kerül _______ is, akinek szüleinek nem szép halála volt.
Iker testvére meghalt -vagy is úgy tudta - , de később kiderült, hogy nagyon is él. Méghozzá azzal a nővel van, aki "szörnyeteggé" változtatta őt -a szavaival élve.
Mivel a szülei vadászok voltak, így ___________ is annak tanult, mikor a család tagjai éppen dolgozni voltak. A kisöccsével együtt, de nem neki a szervezete mindig is gyengébb volt, így nem lehetett vadász.
Milyen vadász?
Vámpír vadász.
- Fejezd be. Te is tudod, hogy nem lehet - rázta a fejét - köszönöm, de többet Ne kínáld fel magad neked. Kérlek - nézett szemedbe. Nagyot sóhajtottál, majd bólintottál. Nem szeretted, ha lehetetleneket kér tőled, de mindig rábólintottál.
Fejed elkezdett zúgni, szemeid elnehezedtek. Ez szokott történni, mikor a sok vérveszteségtől elálmosodsz. Buksid egyre nehezebb lesz, majd azt érzed, hogy fejed vállának dől.
Reggel kisebb fejfájással ébredtél. Furcsán érezted magad, hiszen eddig még nem fordult elő.~ Lehet túl sokat ivott tegnap este? Ah, kizárt... hiszen szinte mindig ugyan annyit szokott. Akkor még is miről? ~ gondolkodtál. Míg nem tudtad, hogy miért fáj, addig nem foglalkoztál vele.
Gyorsan összekaptad magad, majd elindultál iskolába, fejfájással nem törődve, mosolyogva léptél be az osztályba, majd néztél körül.
Csalódottan vetted tudomásul, hogy ________ nincs bent. Vagy késik, vagy egyáltalán nem fog bejönni. Már kezdesz hozzászokni az ilyenekhez.
Nem vagytok együtt, de még is úgy érzed, hogy muszáj mellette legyél. Szüksége van rád, még ha nem is mondja ki. Érzed.
Nagyot sóhajtottál, majd leültél barátnőd mellé.
- Hogy vagy? - kérdezte mosolyodva.
- Kicsit fáj - mutattál buksidra -, de majd elmúlik - mosolyogtál.
- Gyerekek! Egy kis figyelmet kérek! - jött be a tanár. Az osztályba síri csend lett, mindenki az oktatóra emelte tekintetét, s várta, hogy közölje a csoporttal mondanivalóját.
- ____ ________ - mikor meghallottad nevét szíved nagyot dobbant - nem az iskolánk tanulója - sóhajtott -, de a jó hír az, hogy helyette jön egy másik tanuló - próbálta az osztályt kissé feldobni, de mindenki csalódott volt. Szemeid kikerekedtek. Megmerevedetten ültél a padban, s próbáltad felfogni a tanító szavait.
- Kérlek titeket, figyeljetek oda rá, legyetek a segítségére, s ha valamit nem tud, akkor mutassátok meg neki - mosolygott.
- Tanárnő! - szólalt meg az egyik diák - mikor fog érkezni?
- Holnap.
Nagy nehezen eljutott az agyadig. Neked ez így egyszerre nagyon sok információ volt. Idegesen felpattantál helyedről, majd se szó, se beszéd kifutottál a helységből. Alig láttál valamit, kibuggyanni készülő könnyeidtől, de csak futottál, s futottál, amíg oda nem értél ahhoz a bizonyos helyhez.
Tudtad, hogy ott fogod találni. Mindig oda megy, ha valami nincs rendben, vagy csak egyedül szeretne lenni.
- Mért? - csak ennyit mondtál, mire rád kapta tekintetél.
- Sajnálom.
- Sajnálod?! - szipogtál - hát, én is - remegtek meg ajkaid. Tudtad, hogy mindjárt eléred azt a pontot; hiszti-roham.
- Gyere ide - mutogatott kezével, hogy ülj le mellé. Odacsoszogtál hozzá, s szinte lehuppantál mint egy vasgolyó,mikor az égből lehullik.
- Óvatosabban - kuncogott.
- Haragszom rád! - motyogtad magad elé meredve.
- Attól még találkozhatunk - próbált valami vicces arcot vágni, de nem jött össze neki.
- Egyet kérhetek még? Utána végleg elfelejtelek! - néztél rá. Remélted, hogy belemegy.
- Na, had halljam - dőlt hátra a fűbe.
- Igyál még egyszer, utoljára a véremből - jelentetted ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ahogy lefeküdt olyan gyorsan is ült fel.
- Te megőrültél?! Megmondtam, hogy nem!
- Kérlek...
Odahajolt nyakadhoz, de mikor már vártad volna, hogy beléd szúrja szemfogát elhúzódott, felpattant majd egy "nem megy, nem bírom megtenni" után elfutott. Megrökönyödve néztél utána, nem volt erőd utána futni, hiszen tudtad. Úgy sem érnéd utol.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
NE HARAGUDJATOK, HOGY ENNYI IDEIG FICI NÉLKÜL HAGYTALAK TITEKET! :C
Csak... volt pár probléma, ami miatt nem tudtam írni. Remélem nem lett olyan szörnyű így "visszatérésnek". Ígérem, minden ficit megpróbálok folytatni, amint időm engedi. :D Most belehúzok mindenbe! :D Nem a megszokott fici tőlem, de annyira megihletett ez az anime (Vampire Knight), hogy muszáj volt írjak valamit..így gondoltam..egy visszatérésnek jó lesz.>< Aki látta az animét, lehet kicsit ismerős lesz neki az eleje..mivel mondom..az ihletett meg..amúgy még mindig nem írtam volna semmit.><
Véleményeket kérnék szépen! :$♥
Le írom az okokat, hogy azért tudjátok:D
1, Nem volt jó a gépem 2 hétig.
2, Nem volt ihletem, se erőm.
3, Muszáj tanuljak most.
ÍGÉREM FOLYTATOK MINDENT.:3 remélem tetszett és nem lett lapos.>>
Categories:
optinal bias~
jaaj ennek kell h legyen folytatása!!nagyon jóóó:D
Nem lesz(: Köszönöm, örülök, hogy tetszett.*w*