Érzed, hogy nincs melletted senki. Mindenki meg vet, azért, amit nem is Te követtél el. Mindenki szarnak nevez, pedig nem csináltál semmi rosszat. Elhagytak a barátaid, amikor megtudták, hogy mi történt, hiába tagadtad, nem hittek neked. 
Megértetted, hiszen sok pletyka volt, hogy igenis te tetted. Viszont ez nem igaz. Tudod, hogy nem. Azért csinálják ezt veled, hogy még jobban tönkre tegyenek. Nem tudják az igazi érzéseidet, nem tudnak rólad semmit, csak azt hiszik. Azt állítják, hogy ismernek, mivel a "barátaid" voltak. Holott semmi. Minden nap szomorúan mész haza, félve attól, hogy betörnek hozzátok, baja esik bátyádnak vagy szüleidnek. Hiába nem hisznek neked, próbálod bebizonyítani az igazságot. Igaz, nem vér szerinti testvéred, de akkor is félted. Még ha Ő nem is úgy kezel téged, mint egy fél tesót. Lenéz, megvet, amikor tud keresztbe tesz neked. 
Hát persze, hiszen híres. Kissé sokat képzel magáról, de ez is érthető. Te mindent/mindenkit megértesz, de ŐK téged Nem. 
Mért van ez? 
Mert nem tudják, hogy mit érzel legbelül, a szíved mélyén. 
Mindig is arra vágytál, hogy szerető családod legyen, akik kiskorodban játsszanak veled, elmennek a játszótérre, bicikliznek veled, túráznak, családi kirándulásokat szerveznek neked, de nem ez jutott neked. Édesapád meghalt,  mikor hat éves voltál. Hat! Egy akkora kicsi még is, hogyan fogja fel azt, hogy nincs többé szeretett apukája, nincs mellette többé? SEHOGY. Akkor tudatosul benned mindez, mikor felnősz. Most húsz éves vagy. Próbálsz eligazodni, de itt nem megy. Nem vesznek fel sehová, mivel azt hiszik, hogy akkor azt tennéd, mint a régi munkahelyeden - persze, nem te voltál, csak azt hiszik.
- Menj már arrébb! - lökött meg bátyád, Jiyong.
- Nem is álltam az utadban - mondtad elhaló hangon, majd leszegted fejed, s inkább szobádba mentél. Ezek fájtak a legjobban. Nem csinálsz semmit, de még is piszkálnak valamivel. Legszívesebben elmennél innen. Sokszor gondolkoztál már az öngyilkosságon, de valaki eddig mindig megállított. Volt, hogy Jiyong szedett le - nagy nehezen - a háztetőről. 
Lefeküdtél az ágyra, majd lehunytad szemeid, hogy kicsit relaxálj, de nem tartott sokáig, mivel kopogtak az ajtódon. 
- Tessék? - szóltál ki unottan. Az ajtó kinyílt, majd Ji lépett be rajta - mit szeretnél? Megint piszkálni? Kösz, de most nincs hozzá hangulatom.... - fordultál át másik oldaladra, hogy ne lássad. 
- Éppenséggel azért jöttem, mert anyukád küldött, hogy szóljak ma este nem lesznek itthon -vont vállat - így én kell rád vigyázzak.
- HÚSZ ÉVES VAGYOK! Nem kell vigyázni rám.! - morogtál.
- Ne velem ordibálj, hanem velük! - mutatott az ajtó felé - szót kell fogadnod nekem - kacsintott.
- Hát persze. Menj ki - mondtad dühösen. Felpattantál, s kilökted az ajtón. ~ Ezt nem hiszem el, még ilyenkor is piszkálni kell? Minek kell rám vigyáznia? Mért nem megy dolgozni? Mért kell itthon legyen, mikor eddig is meg voltam nélkülük? Mééért? ~ kérdezted magadtól ~ Mikor mindig, mindenki bánt..még ez is?! nem elég nekik, hogy szenvedek, még jobban kínozni akarnak? 
Lerogytál ágyad mellé, s halkan sírni kezdtél. Nem szeretted, hogy úgy kezelnek, mint egy gyereket. Már felnőtt vagy. Mért nem engedik, hogy a magad ura legyél? 


Este olyan kilenc óra fele jöhetettek be a szobádba, hogy elköszönjenek tőled. Jiyong apját soha nem tudtad úgy hívni "apa". Egyszerűen nem ment. Mint is Mr. Kwon-nak szólítottad, így mikor elköszöntek tőled, akkor te csak ennyit mondtál " Szia anya, viszlát Mr.Kwon". Szegény öregembernek biztos rosszul esett, hogy nem hívtad úgy,ahogy hallani szerette volna. 
Hallottad, amint édesanyád Jiyonggal beszél arról, hogy nem mehetsz sehová, legyen fent veled egész este a szobádban, s beszélgessetek. Legalább most legyen veled kedves...stb.. szokásos duma, de Ji-t meg se érintik ezek a szavak, csak anyádék előtt játssza meg, hogy "oké, rendben. Vigyázok rá". Amint elmennek mindig piszkál, bánt. Így az nap este mindig sírva alszol el.  
- Na, kicsike. Akkor beszélgessünk - jött be szobádba kopogás nélkül, majd ledobta magát az ágyra. 
- Nincs kedvem beszélgetni - mondtad halkan. 
- Neked soha semmihez nincs kedved. Olyan vagy, mint egy élő-halott - kezdett el piszkálni.
- Mért nem tudsz egyszer...csak egyszer... egy kedveset mondani nekem? 
- Nem tudom, így viccesebb az egész - vont vállat.
- Kérlek, menj ki. Nem akarok beszélgetni veled! - sóhajtottál. 
- Őőőő... had gondoljam át. Nem - ezzel lezártnak látta a témát. Felállt fekvőhelyedről, majd az íróasztalodhoz ment. 
- Mit csinálsz? - ijedten kaptad oda tekinteted. Az egyik fiókod tele volt képekkel. Róla és apádról. ~ Nehogy megnézze.!!! Akkor kiugrok az ablakon. 
- Csak leültem ide - kapcsolta fel a kislámpát, ami az asztalon volt. Láttad, hogy egy lapot vesz elő, de nem foglalkoztál vele. Inkább felmásztál négykézláb oda, ahol az előbb még ő volt. Elterültél rajta, s próbáltál elaludni. 
Már majdnem sikerült, mikor az arcodba landolt valami. Kissé összerezzentél, kinyitottad pilláid, s megnézted mi az. Egy papír galacsin volt, amire valami rá volt írva. Gyorsan kibontottad, megnézted mi van ráírva. Jiyong írása. Felismerted. 
" Ne aludj. Inkább gyere ide az ölembe. Mutatni szeretnék valamit ;) " ez állt a papíron. Felpillantottál, ekkor találtad szembe magad az ő tekintetével. 
- Te teljesen meghibbantál? Minek mennék én az öledbe? Mit akarsz mutatni? 
- Túl sok a kérdés, csak gyere ide. Megtudod! Gyere már! - noszogatott tovább. Megadtad magad, így odaballagtál hozzá, de nem ültél az ölébe.
- Itt vagyok, mondd... mit akarsz? - tetted csípőre kezeid. Nem válaszolt, csak mosolyogva az ölébe húzott, te pedig meglepetten néztél rá. 
- Meglestem a képeket - súgta a füledbe, mire nagy szemekkel néztél szemeibe. 
- Neeeeeeeeeeeeeeeee! - visítottad - minek turkálsz a cuccaim között Kwon Jiyong!? - morogtad mérgesen. 
- Bocs - vont vállat - jó képek lettek, de mikor csináltad őket? Soha nem láttam, hogy fényképeznél.
- Túl jó vagyok. Nem mondom el a titkomat - kacsintottál. 
- Te kis...... - szűrte fogai közt, majd olyat tett, amire életeben nem számítottál volna; Megcsókolt. 
Ijedten lökted el magadtól, amint feleszméltél. 
- Még is mit csinálsz?! Ne merd még egyszer megtenni! 
- Mert? Mi lesz? 
- Megbánod, hogy a világra jöttél!
- Oh, de megijedtem - hajolt közel hozzád, de elhúztad fejed. Még mindig ölében voltál, így kissé nehéz volt. Kiakartál szállni onnét, de nem engedte. 
- Engedj már! 
- Valld be, hogy tetszett.
- Nem tetszett! - ekkor megint rányomta ajkait tiédre. Ficánkoltál, de csak azt érted el vele, hogy még közelebb húzzon magához, s szorítson, nehogy elmenekülj. Addig- addig ficánkoltál, míg belefáradtál. Megadtad magad; visszacsókoltál. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Jiyong ficihez NEM szeretek ilyeneket írni, de ehhez muszáj :$
hogy mért utálják a lányt, nem derül ki, mivel csak kellett egy ok, hogy utálják..ennyi xddd
Remélem tetszett :3♥
véleményeket szeretnék *w* 

      Érzed, hogy nyelve nyakadat simogatja, majd egy szúróérzést a nyakadnál. Tényleg megharapott téged. Egy kisebb nyöszörgésen kívül nem adsz ki hangot, nem mozdulsz. Kezét ugyan úgy szorongatod mint előtte, hiszen Te mondtad neki, hogy megteheti. Akkor most el kell viselned a következményeit.
Furcsa érzés volt, ahogy egyre csak gyengültél, s gyengültél. Arcod kissé elsápadt, majd mikor elhúzódott nyakadtól megtörölte száját, s mosolyogva megölelt, de neked egy picit hányingered lett. Megkapaszkodtál benne, hogy ne ess össze. Ijedten pillantott rád, de te csak annyit mondtál "nincs semmi baj, csak furcsa ez az érzés". Aprót bólintott, de még mindig nagyon féltett, tudta, hogy nem volt helyes, amit az imént tett.
- Gyere, ülj le. Nagyon sápadt vagy - fogta meg kezed, s óvatosan leültetett a kanapéra- ugye tudod, hogy nem volt helyes? 
- Nem érdekel. Ha te ettől jobban érzed magad, akkor akár mindet megihatnád.! - felelted határozottan. Féltetted Őt, hiszen, ha Ő nem lenne tuti, hogy te is össze lennél borulva. Hiába undok, lenéző veled a szíve mélyén egy kedves ember, aki tud szeretni. Érzed, hogy fontos vagy neki, s ezért már megéri. 
Nem ő akarta ezt a sorsot. Régen ugyan olyan ember volt, mint bárki más, de mikor szüleit lemészárolta egy tiszta vérű, nem maradt senkije.
Nem tudod, hogy kik voltak az igazi szüleid. Nem emlékszel, hogy mi volt 15 évvel ezelőtt, mivel a memóriád kitörlődött valami okból kifolyólag. 3 éves voltál, mikor eltűnt minden emléked a szüleidről. Az emlékeid onnantól vannak meg, hogy SeungJo-hoz kerültél, s ő lett a gyámod. Majd idővel hozzátok kerül _______ is, akinek szüleinek nem szép halála volt. 
Iker testvére meghalt -vagy is úgy tudta - , de később kiderült, hogy nagyon is él. Méghozzá azzal a nővel van, aki "szörnyeteggé" változtatta őt -a szavaival élve. 
Mivel a szülei vadászok voltak, így ___________ is annak tanult, mikor a család tagjai éppen dolgozni voltak. A kisöccsével együtt, de nem neki a szervezete mindig is gyengébb volt, így nem lehetett vadász. 
Milyen vadász?
Vámpír vadász. 
- Fejezd be. Te is tudod, hogy nem lehet - rázta a fejét - köszönöm, de többet Ne kínáld fel magad neked. Kérlek - nézett szemedbe. Nagyot sóhajtottál, majd bólintottál. Nem szeretted, ha lehetetleneket kér tőled, de mindig rábólintottál. 
Fejed elkezdett zúgni, szemeid elnehezedtek. Ez szokott történni, mikor a sok vérveszteségtől elálmosodsz. Buksid egyre nehezebb lesz, majd azt érzed, hogy fejed vállának dől. 


Reggel kisebb fejfájással ébredtél. Furcsán érezted magad, hiszen eddig még nem fordult elő.~  Lehet túl sokat ivott tegnap este? Ah, kizárt... hiszen szinte mindig ugyan annyit szokott. Akkor még is miről?  ~ gondolkodtál. Míg nem tudtad, hogy miért fáj, addig nem foglalkoztál vele. 
Gyorsan összekaptad magad, majd elindultál iskolába, fejfájással nem törődve, mosolyogva léptél be az osztályba, majd néztél körül. 
Csalódottan vetted tudomásul, hogy ________ nincs bent.  Vagy késik, vagy egyáltalán nem fog bejönni. Már kezdesz hozzászokni az ilyenekhez. 
Nem vagytok együtt, de még is úgy érzed, hogy muszáj mellette legyél. Szüksége van rád, még ha nem is mondja ki. Érzed. 
Nagyot sóhajtottál, majd leültél barátnőd mellé. 
- Hogy vagy? - kérdezte mosolyodva.
- Kicsit fáj - mutattál buksidra -, de majd elmúlik - mosolyogtál.
- Gyerekek! Egy kis figyelmet kérek! - jött be a tanár. Az osztályba síri csend lett, mindenki az oktatóra emelte tekintetét, s várta, hogy közölje a csoporttal mondanivalóját. 
- ____ ________ - mikor meghallottad nevét szíved nagyot dobbant - nem az iskolánk tanulója - sóhajtott -, de a jó hír az, hogy helyette jön egy másik tanuló - próbálta az osztályt kissé feldobni, de mindenki csalódott volt.  Szemeid kikerekedtek. Megmerevedetten ültél a padban, s próbáltad felfogni a tanító szavait. 
- Kérlek titeket, figyeljetek oda rá, legyetek a segítségére, s ha valamit nem tud, akkor mutassátok meg neki - mosolygott.
- Tanárnő! - szólalt meg az egyik diák - mikor fog érkezni? 
- Holnap. 
Nagy nehezen eljutott az agyadig. Neked ez így egyszerre nagyon sok információ volt. Idegesen felpattantál helyedről, majd se szó, se beszéd kifutottál a helységből. Alig láttál valamit, kibuggyanni készülő könnyeidtől, de csak futottál, s futottál, amíg oda nem értél ahhoz a bizonyos helyhez. 
Tudtad, hogy ott fogod találni. Mindig oda megy, ha valami nincs rendben, vagy csak egyedül szeretne lenni.
- Mért? - csak ennyit mondtál, mire rád kapta tekintetél.
- Sajnálom. 
- Sajnálod?! - szipogtál - hát, én is - remegtek meg ajkaid. Tudtad, hogy mindjárt eléred azt a pontot; hiszti-roham. 
- Gyere ide - mutogatott kezével, hogy ülj le mellé. Odacsoszogtál hozzá, s szinte lehuppantál mint egy vasgolyó,mikor az égből lehullik. 
- Óvatosabban - kuncogott.
- Haragszom rád! - motyogtad magad elé meredve. 
- Attól még találkozhatunk - próbált valami vicces arcot vágni, de nem jött össze neki.
- Egyet kérhetek még? Utána végleg elfelejtelek! - néztél rá. Remélted, hogy belemegy.
- Na, had halljam - dőlt hátra a fűbe. 
- Igyál még egyszer, utoljára a véremből - jelentetted ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ahogy lefeküdt olyan gyorsan is ült fel.
- Te megőrültél?! Megmondtam, hogy nem! 
- Kérlek... 
Odahajolt nyakadhoz, de mikor már vártad volna, hogy beléd szúrja szemfogát elhúzódott, felpattant majd egy "nem megy, nem bírom megtenni" után elfutott. Megrökönyödve néztél utána, nem volt erőd utána futni, hiszen tudtad. Úgy sem érnéd utol. 


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
NE HARAGUDJATOK, HOGY ENNYI IDEIG FICI NÉLKÜL HAGYTALAK TITEKET! :C
Csak... volt pár probléma, ami miatt nem tudtam írni. Remélem nem lett olyan szörnyű így "visszatérésnek". Ígérem, minden ficit megpróbálok folytatni, amint időm engedi. :D Most belehúzok mindenbe! :D Nem a megszokott fici tőlem, de annyira megihletett ez az anime (Vampire Knight), hogy muszáj volt írjak valamit..így gondoltam..egy visszatérésnek jó lesz.><  Aki látta az animét, lehet kicsit ismerős lesz neki az eleje..mivel mondom..az ihletett meg..amúgy még mindig nem írtam volna semmit.><
Véleményeket kérnék szépen! :$♥
Le írom az okokat, hogy azért tudjátok:D
1, Nem volt jó a gépem 2 hétig.
2, Nem volt ihletem, se erőm.
3, Muszáj tanuljak most.
ÍGÉREM FOLYTATOK MINDENT.:3 remélem tetszett és nem lett lapos.>>