Reggel korán keltél, hogy minden nyugodtan eltudj intézni magad körül. Mindent megcsináltál, s még maradt is egy kis időd. Lehuppantál a TV elé, de azt sem tudtad mi megy benne mivel gondolataid teljesen máshol forogtak. Izgatottan vártad, hogy 14:50 legyen, s indulhass a buszmegállóba.
Annyit gondolkoztál, hogy már nem volt min. Unottan sóhajtottál fel, kapcsoltad ki a Tv-t, majd ránéztél az órádra.
- Oh, Omo... idő van - ijedtél kicsit meg, majd felvettél egy kis cipellőt plusz egy vékonyabb dzsekit. Bezárkóztál, majd futottál le a lépcsőn.
Nem tudtad mi ütött beléd, de már látni akartad.
Mikor odaértél ő már ott várt téged. Pont feléd fordult, s egy csábos mosolyt intézett feléd, te csak mosolyogva intettél neki, majd odatipegtél hozzá.
- Szia - mosolygott.
- Bocsi, hogy késtem, csak..... - itt félbe szakított.
- 2 perc nem a világ vége - vágta rá egy cuki nézéssel.
- Sokat vártál? - tereled a témát.
- öm.. igazából.. én is most érkeztem.
- Ah, akkor jó - sóhajtottál fel megkönnyebbülten.
- Gyere - ragadta meg kezed.
Kicsit zavarba jöttél, de próbáltad leplezni... kissé sikerült is.
- Még is ... hová megyünk? - bökted ki végül.
- Elmegyünk sütizni... - csillantak fel szemei.
- Hm.. nyamiiii - nyaltad meg picit ajkaid.
Míg beszélgettetek észre sem vettétek, de már ettétek a sütiteket. YoSeob nem egyszer nyújtotta át villáját neked, hogy egyél az övéből is. Te is párszor így tettél. Egyszer "véletlen" Yo orrához érintetted a tejszínhabos sütid, majd jót nevettél kancsal szemein, ahogy szemez az orrán lévő édességgel.
- Ezt most lenyalod! - mutatott rá, még mindig bandzsán.
- Álmodj - húztad fel orrod - ott a szalvéta... töröld le - mutattál a keze mellett pihenő kis papírdarabra.
- De... én azt mondtam, hogy nyald le! - eléggé komolyan mondta.
- Nyilvános helyen vagyunk, biztos, hogy nem!
- Akkor gyere - állt fel.
- Mi?! Megvesztél?! - néztél rá ijedten.
- Akkor meg... nyald le!
- Jó, de akkor takarjuk magunkat két oldalról - mutattál az étlapokra.
- Oké - vont vállat.
Te már közeledtél orrához, mikor egy adag tejszínhabot kaptál a szádra.
- Ezt vissza kaptad - tört ki nagy nevetésbe. Te is elkezdtél nevetni, majd egyik percről a másikra komolya lettél. Ezt ő is észre vette így ő is abbahagyta a könnycsorgató nevetést.
- Mi a baj ? - nézett rád.
- Mondjam azt, hogy nyald le?! - vontad fel a szemöldököd, majd érdekes arckifejezésén elnevetted magad - nyugi, én nem olyan vagyok - nyúltál volna a szalvétáért, de Seobie felállt, megfogta kezed, hogy ne merd, s saját maga nyalta le rólad az édességet. Te csak nagy szemekkel néztél rá. Mikor ezt észrevette, csak egy huncut kis mosoly kúszott arcára, majd felbátorodva megcsókolt.
Kész ennyi... én most döglök ki.~ gondoltad magadban. Szinte a felhőkben jártál. Most elmondhatod végre, hogy Igenis Boldog Vagy!
The End.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem, a legjobb, de próbáltam cukira írni :$
Remélem mindenkinek tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET.~
Bye♥
Categories:
YoSeob.