"saeng il chuk ha ham ni da
saeng il chuk ha ham ni da
sarang ha neun --Vivi- shi
saeng il chuk ha ham ni da " 



~~~~~~~~~~~~~~~
Unnie, Saranghae~
SAENGIL CHUKKA HAMNIDAAAAA!!! *-*♥♥♥♥
remélem tetszett.^^
Bye♥

HyunSeung és te boldogan sétálgattatok az utcán,mikor hirtelen megállt, te értetlenül néztél rá, de ő egyből elkezdte amit szeretett volna. 
- ________, anyuékkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk nyaralni, s úgy gondoltuk, hogy te is jöhetnél velünk - mosolygott. 
- Huh, ez remek ötlet, de ezt mért az utcán közölted? - kérdezte félve.
- Nem tudom, így viccesebb - vont vállat, majd elindult. Te csak mosolyogva mentél utána, s kérdezted meg, hogy mennyi idő lesz a nyaralás. 
- Oppa, és.. öm..  hogy leszünk? Mármint anyukádékkal leszünk? - kérdezted félve.
- Hogy érted? - nézett rád furcsán. 
- Háát.. izé.. tudod, egy szobában vagy is ilyen egy faházikóban? - kérdezted megint. Kicsit zavarban voltál, de ez megszokott Seung is mindig ilyen, ha valami "ciki" dolgot kell kérdezni. Hiába vagytok kiskorotok óta legjobb barátok... SŐT!..
- Neeem, dehogy.. a faházban, csak egy szoba van, így kettőt bérlünk, egyikben mi leszünk a másikban pedig anyuék, megbíznak bennünk - mosolygott halványan.
- Rendben, tudom - kuncogtál, majd tovább mentetek. 

Otthon apud és anyud simán elengedtek, tudták, hogy HyunSeung mellett biztonságban vagy, hiszen már nagyon régóta ismeritek egymást. A szülők pedig nagyon jóban vannak, így ezzel sem volt nagy baj. Boldogan szaladtál fel a szobádba, s kezdtél el pakolászni az egy hetes kis kiruccanásodra, HyunSeung segített pakolni. Mikor a fürdőruhához értetek kicsit elkalandoztál azon, hogy még is melyiket vidd. A Pöttyöset, Kéket... nem tudtál választani ezért felhúztad mind a kettőt, s Seung segített neked választani. A kék-re jutott a választásotok, amit mosolyogva csomagoltál el. 
Végre kész lettetek a pakolással. Lementetek a lépcsőn, elköszöntél anyudéktól, majd Seungie segített neked elvinni a cuccodat hozzájuk. 
Náluk te is segítettél neki pakolni, majd bepakoltatok a kocsiba, beültetek aztán indultatok is. 

Gyorsan kiszálltatok, majd egyből bevetettétek magatokat a fakuckóba. Kipakoltatok, majd elmentetek ebédelni.
Seungie szülei elmentek csónakázni, míg ti kint napoztatok a parton. 
- öm.. ________, nem megyünk be? - kérdezte Seung, miközben felkelt eddigi helyéről. 
- Mehetünk, de segíts fel - nyújtottad neki kezed. Készségesen segített, majd bebaktattatok a kis kuckóba. Ledobtad magad az ágyra, de 5 percig sem bírtál meg lenni egy helyben. 
- Ya! kicsi _____, mi van? - nézett rád Hyun. 
- Nem tudom, unatkozok.. csináljuk már valamiiiiiiit - nyafogtál.
- Oké, gyere - ült le melléd, majd megfogta a kezed.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
nos, hnap vagy valamikor hozom a második felét.^^
Remélem tetszett.^^
Bye♥

Ez most nem olyan fici lesz mint a többi.~ Nem kpop! Sőt! nem is kapcsolódik Koreához, csak egy lányról szeretnék mesélni, akinek nem valami felhőtlen a családi viszonya.. :S 

Reggel korán keltél, hogy minden nyugodtan eltudj intézni magad körül. Mindent megcsináltál, s még maradt is egy kis időd. Lehuppantál a TV elé, de azt sem tudtad mi megy benne mivel gondolataid teljesen máshol forogtak. Izgatottan vártad, hogy 14:50 legyen, s indulhass a buszmegállóba.

Annyit gondolkoztál, hogy már nem volt min. Unottan sóhajtottál fel, kapcsoltad ki a Tv-t, majd ránéztél az órádra.
- Oh, Omo... idő van - ijedtél kicsit meg, majd felvettél egy kis cipellőt plusz egy vékonyabb dzsekit. Bezárkóztál, majd futottál le a lépcsőn. 
Nem tudtad mi ütött beléd, de már látni akartad. 

Mikor odaértél ő már ott várt téged. Pont feléd fordult, s egy csábos mosolyt intézett feléd, te csak mosolyogva intettél neki, majd odatipegtél hozzá.
- Szia - mosolygott.
- Bocsi, hogy késtem, csak..... - itt félbe szakított.
- 2 perc nem a világ vége - vágta rá egy cuki nézéssel. 
- Sokat vártál? - tereled a témát. 
- öm.. igazából.. én is most érkeztem. 
- Ah, akkor jó - sóhajtottál fel megkönnyebbülten. 
- Gyere - ragadta meg kezed. 
Kicsit zavarba jöttél, de próbáltad leplezni... kissé sikerült is. 
- Még is ... hová megyünk? - bökted ki végül. 
- Elmegyünk sütizni... - csillantak fel szemei.
- Hm.. nyamiiii - nyaltad meg picit ajkaid. 

Míg beszélgettetek észre sem vettétek, de már ettétek a sütiteket. YoSeob nem egyszer nyújtotta át villáját neked, hogy egyél az övéből is. Te is párszor így tettél. Egyszer "véletlen" Yo orrához érintetted a tejszínhabos sütid, majd jót nevettél kancsal szemein, ahogy szemez az orrán lévő édességgel. 
- Ezt most lenyalod! - mutatott rá, még mindig bandzsán. 
- Álmodj - húztad fel orrod - ott a szalvéta... töröld le - mutattál a keze mellett pihenő kis papírdarabra. 
- De... én azt mondtam, hogy nyald le! - eléggé komolyan mondta. 
- Nyilvános helyen vagyunk, biztos, hogy nem! 
- Akkor gyere - állt fel. 
- Mi?! Megvesztél?! - néztél rá ijedten. 
- Akkor meg... nyald le! 
- Jó, de akkor takarjuk magunkat két oldalról - mutattál az étlapokra.
- Oké - vont vállat. 
Te már közeledtél orrához, mikor egy adag tejszínhabot kaptál a szádra. 
- Ezt vissza kaptad - tört ki nagy nevetésbe. Te is elkezdtél nevetni, majd egyik percről a másikra komolya lettél. Ezt ő is észre vette így ő is abbahagyta a könnycsorgató nevetést. 
- Mi a baj ? - nézett rád.
- Mondjam azt, hogy nyald le?! - vontad fel a szemöldököd, majd érdekes arckifejezésén elnevetted magad - nyugi, én nem olyan vagyok - nyúltál volna a szalvétáért, de Seobie felállt, megfogta kezed, hogy ne merd, s saját maga nyalta le rólad az édességet. Te csak nagy szemekkel néztél rá. Mikor ezt észrevette, csak egy huncut kis mosoly kúszott arcára, majd felbátorodva megcsókolt. 
Kész ennyi... én most döglök ki.~ gondoltad magadban. Szinte a felhőkben jártál. Most elmondhatod végre, hogy Igenis Boldog Vagy! 

The End.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem, a legjobb, de próbáltam cukira írni :$
Remélem mindenkinek tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET.~
Bye♥

Már lassan egy éve vagyunk együtt _________-val/vel. Eddig még csak egyszer vesztünk össze és az is egy kis apróság volt. Nagyon szeretem. Semmi pénzért nem hagynám el, remélem ő is így gondolja. 
_______ éppen bent fekszik a szobában, s Tv-zik. 
Gondoltam meglepem egy kis aprósággal, ezért neki álltam főzni, -oké, hogy nem tudok, de megpróbálkozom vele, remélem összejön. -
Sikeresen leégettem a neki szánt kis ajándékom.  _________, nevetve jött ki a szobából, de én csak elkenődve néztem a leégett ételre. 
- Baekhyun-ah. - kuncogott rajtam - még is mi a fenét csinálsz? - nézett az edényre amiben nem szép látvány volt. 
- Csak megszerettelek volna lepni, de rájöttem, hogy nem az erősségem a főzés. - hajtottam le fejem, majd bevágtam egy kiskutya arcot. 
- De édes vagy. - ölelt meg - tudod mit? - nézett fel rám - csináljunk együtt valamit. - mosolygott.
- De... én egyedül szerettem volna.... neked... egy kis... meglepetést. - szomorodtam el.
- Na, ne szomorkodj. - karolt belém, majd ha megtanultál főzni - kacsintott. 
- Rendben. - adtam be a derekam, majd közösen neki álltunk. 

_________, csak sürgött-forgott, én már nem tudtam mit csinálni ezért leültem egy székre, s úgy figyeltem minden egyes mozdulatát. Annyira dögös, még így ruhástól is.
Első együttlétünk 3 hónappal ezelőtt történt meg. Nagyon boldog voltam akkor, nem mintha most nem lennék az.
Egyszerűen már az megőrjít néha, ahogy kinéz, nem hogy még anyaszült meztelenül is nézzem.
Ahogy az emlékek előjöttek gondolataimban éreztem, hogy nadrágom kezd szűkülni. Kicsit zavarba jöttem, de hál' istennek _______ nem vette ezt észre. 

- Na, kész is van. - fordult felém, de én épp ekkor mentem mögé, hogy hátulról megöleljem, így sikeresen mellkasomnak ütközött. Kicsit szemezett vele, majd óvatosan felnézett rám. Nem bírtam tovább. Hirtelen csaptam le ajkaira, majd éhesen falni kezdtem édes száját. Szinte egyből bejutást kértem, amit megkaptam. Nyelvemmel bejártam szájának minden egyes szegletét. Isteni volt. Hiába vagyunk már majdnem egy éve együtt, még mindig ugyan olyan tűzzel csókolom, mint az elsőnél. 
Csókunk kezdett egyre szenvedélyesebb és szenvedélyesebb lenni, míg nem kezdtem el tolni a nappali felé. 
- Hmm.. Baekhyun. - lihegve vált el tőlem - Már nem vagy éhes? - nézett rám.
- Dehogynem - néztem mélyen a szemeibe - rád - mosolyodtam el kajánul. 
Kicsit lehajtotta fejét, de még így is láttam, hogy elpirult. 
Álla alá nyúltam, majd újra megcsókoltam. Ledőltem vele a kanapéra, rámásztam. Persze a csókot meg nem szakítva. 
Benyúltam felsője alá, s simogatni kezdtem hasát, mire csak sóhajok hagyták el ajkait. Mancsaimmal feljebb merészkedtem, mígnem melléhez értem. Elváltam tőle, hogy szemébe nézhessek, láttam, hogy úgy kíván engem mint én őt. Íriszei lángban égtek amik még jobban beindítottak. Melltartójának kapcsa elől volt így is könnyebb dolgom volt. Kicsatoltam azt, majd levettem róla a felsőjét, s így kezdtem el kényeztetni kebleit.
Jólesően hümmögött, sóhajtozott, majd egy idő után megfogta állam, s felhúzott magához egy csókra. Most már senki és semmi nem állít meg.! ~
Nyelvcsatánk közben megfogta trikóm alját, s óvatosan lehúzta azt. Kezeit automatikusan vezette felsőtestemre, majd vezette végig rajta mutatóujját. Egy kis rövidnadrág volt rajta amivel könnyen elbántam. Nyakát csókoltam, szívogattam, majd rátértem kulcscsontjára, s egyre lejjebb. Bugyija szélénél megálltam, majd egy pillantást vettetem rá. 
- Annyira.... gyönyörű vagy. - suttogtam, majd lehúztam róla az utolsó textilt is. 
Apró puszikat leheltem szeméremdombjára, majd kicsit megszívtam csiklóját, mire egy kisebb nyögés hagyta el formás ajkait. 
Nyelvemmel óvatosan kezdtem el kényeztetni, míg nem kért, hogy gyorsítsak. 
- hmm.. ighennnn.. Baekhyunnnnn. - nyögdécselt, hajamba markolt, hogy közelebb húzza fejem. Úgy ficánkolt a nyelvem mintha őt csókolnám. Éreztem, hogy nemsokára elfog menni ezért abba hagytam az eddigi munkálatokat, s rá néztem.
- Naaaaa! - duzzogott. 
Én csak egy "te jössz" pillantást vettem felé, majd éreztem, hogy apró kezecskéi övemet csatolják, majd kigombolja, lecipzározza azt, s eldobja valamerre. Néhányszor végig csókolta testem, majd kulcscsontomtól egészen a boxeralsómig nyalt. 
Vággyal szemeiben húzta le rólam a zavarótényezőt, s markolt rá kisebbik énemre. 
Behunytam szemeim, hogy még jobban beleéljem magam. Kezeivel elkezdte húzogatni a bőrt. 
- ______ , gyorsíííítsshhh, kérlehk. - nyitottam ki szemeim, de ekkor megállt. 
- ha ha ha... - nevetett ki - most visszakaptad - nézett rám huncutul. 
- Kérlek - néztem rá kölyökkutya szemekkel. 
ÉÉÉÉs, bingó! ________ lehajolt, majd szájába vette már így is merev tagom. Szándékosan húzta végig fogait óvatosan egész hosszomon. Nem bírtam már tovább, érezni akartam, vele akartam eljutni a csúcsra, mint eddig mindig. 
Felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam, majd megint ő került alulra. Lábait elhelyeztem úgy, hogy kényelmesen hozzáférjek, majd óvatosan belé hatoltam. Egy kisebb sikoly hagyta el száját, mikor teljesen benne voltam. 
Kicsit vártam, hogy megszokjon, aztán lassan kezdtem el mozogni. Nem akartam, hogy fájjon neki, ezért csak akkor gyorsítottam mikor szólt, de akkor is ... csak éppen hogy egy fokozattal feljebb. Tényleg nagyon szerettem, s soha nem tudnék neki fájdalmat okozni! SOHA! 
- Bhh.. Bhhae..khhyun. - lihegte a nevem. Éreztem, hogy hüvelye összeszorul férfiasságom körül, majd háta ívbe feszül, majd egy nagyon élvez. 
Kicsit még hajtottam, hogy én is elérjem a csúcsot. Belé lövelltem forrónedvem, majd rágörnyedtem. 
- __________, szeretlek! Nem szeretnék soha elszakadni tőled! Világos!? SOHA! - vallottam be az igazat. Úgy érzem mellette mindig boldog lehetnék. 
- Én is szeretlek, kis zaba-gépem - kuncogott, majd magához húzott, s váltottunk egy érzelmes csókot. 


The End.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
MÉG MINDIG NEM ISMEREK MAGAMRA :O XD
PLS.. VÉLEMÉNYEKET :OO
Nagyon Brutal vagyok XDDDDDDDDDDDDD
Waaaa, Pitbull.>.< xDDDDDDDDD
oké, bocs, na, ennyi.^^><
remélem mindenkinek tetszett :$
Bye♥

(oké,jó.. ettől a képtől enyhe fan-görcsöm volt:$)

Unottan sétáltál a buszmegállóba, s vártad, hogy jöjjön a buszod.
Az eső nem kicsit esett, így zöld esernyőd fejed fölött tartva vártad, hogy végre felszállhass a járműre.
A busz ajtaja kinyílt, összecsuktad esernyőd, majd egyből felszálltál.
Fülhallgató a füledben volt, s csak leültél egy szabad helyre. Esernyőd nekitámasztottad az előtted lévő ülésnek, majd belemélyültél a zenébe. 

A busz hirtelen fékezett, te előre dőltél, s fülhallgatód is kiesett füledből.
- Ez meg mi a fene volt? - néztél előre, de nem láttál semmit úgy szakadt az eső.

Végre megállt a busz, most már sikeresen. 
Gyorsan felkaptad eldőlt esernyődet, majd futottál is le a buszról. 
- Jeogijo, Jeogijo..! - kiáltottak utánad.
Hátrafordultál, de ekkor egy aranyos arcú fiúval találtad szembe magad.
- Ah, végre - fújta ki magát a fiú mikor odaért hozzád. 
- Yang YoSeob vagyok - mosolygott.
- Én _________ - mondtad el a teljes neved.
- Hm.. _______ - szép név - mosolygott rád megint.
- Köszönöm - hajoltál meg - mért kiáltott utánam? - kérdezted félve.
- Ne magázódjunk - mosolygott- amúgy meg, ez az én esernyőm - mutatott a fejed felett lévő tárgyra.
- Mi?! Ezt hogy érted? - néztél értetlenül. 
- Ez a tiéd - nyújtotta át a másik zöld esernyőt.
- Oh, így már mindent értek - mosolyogtál kínosan - mondd csak, lenne kedved feljönni hozzám egy teára? Hogy kiengeszteljem az előbbiért - mosolyogtál.
- Hm... legyen - bólintott, majd elindultatok.
- Nem lakom innen messze.. körülbelül 5 perc - mondtad út közben. 
Ő csak bólintott, majd az egész utat végig beszéltétek.
Legalább addig is ismerkedtetek.


- Gyümölcsös te jó lesz? - néztél ki a konyhából, a kanapén ülő YoSeob-ra.
- Persze, az egyik kedvencem - mosolygott rád.
- Ah, ennek örülök - lépdeltél ki a teáscsészékkel a nappaliba.
Yo felállt, hogy segítsen neked oda vinni az asztalhoz. Leültetek, majd bekapcsoltad a TV-t, pont egy zene csatornán volt mikor is megláttad Seob-ot a TV-ben. 
A meleg ital ami a szádban volt majdnem kiköpted. Elkezdtél köhögni, ezért a fiú rád figyelt, s nem a TV-re. 
- oh, figyelj oda nekem - hallatszott, hogy aggódik, miközben hátad ütögette óvatosan.
Neked csak most esett le, hogy éppenséggel egy sztárral beszélgetsz. Kikerekedtek a szemeid, majd elpirultál. Magadban szidtad magad, hogy hogy a fenében nem ismerted fel.... hiszen... a B2ST az egyik kedvenc Kpop bandád.
Nagy nehezen félre tetted, hogy ő Idol, s úgy tekintettél rá mint egy hétköznapi személyre. 
Tudtad, hogy ő is ezt szeretné.
- Bocsi, csak ... nagyon meleg volt - sütötted le szemeid.
- Ne kérj bocsánatot - mosolygott.
- De.... majdnem leöntöttem a nadrágod - nevetted ki magad.
- Van mosógép - vont vállat mosolyogva.
- Jogos - mosolyogtál.
Teljesen felszabadultan beszélgettetek. 


Nem is vettétek észre, de már este 7 óra volt.
YoSeob ránézett az órájára.
- Jézusom, már annyi az idő - lepődött meg - Ne haragudj _______, de nekem mennem kell, holnap a buszmegállóban... mondjuk délután 3-kor? - nézett rád nagy szemekkel.
- Rendben - bólintottál. 
Kikísérted a vendéged, majd mikor elment egyből elkezdtél sikítozni, s ugrándozni.
Miután kiugrándoztam magam úgy döntötted , hogy elmész fürdeni, hogy holnap friss legyél.
Zuhanyzás után egyből bevágódtál az ágyba, s már alig vártad, hogy holnap újra találkozzál YoSeob-al. 
Ha eddig nem is.. most már totál bele zúgtál.~~~


Folyt.köv.~

Mint mindig most is készülődtél az esti műszakodra.
Egy bárban dolgoztál mint pincér.
Nem szeretted ezt a munkát mivel eléggé sok ember tapiz téged.
Sőt! 
De ez mind azért van, mert a ruha elég mini, s az ing eléggé feszül plusz kötelező magas sarkút hordanotok. 
Az egyik barátnőddel dolgozol ott.Egy dolog miatt szereted azt a helyet, az pedig nem más mint Kwon Jiyong.Szinte minden péntek este megfordul a bárban.Azokon a napokon mindig boldog vagy, hogy te szolgálhatod fel neki az italt amit kér. Ma is péntek van. Reménykedsz benne, hogy Ő is ott lesz. 
Barátnőddel együtt indultok el a munkahelyetekre, utcai ruhában.
Az egyenruhátokat a munkahelyen kell hagyni, csak néha- néha lehet haza vinni egy-egy mosásra.
Boldogan öltözöl át, majd állsz be dolgozni.
Jiyong mindig 11 - fél 12 fele szokott bejönni, hogy még véletlenül se lássák meg az utcán. 


11 óra. Jiyong sehol.
Szomorúan sóhajtasz fel, majd leülsz egy székre. 
- hhh, nekem semmi nem jön össze - sóhajtottál szomorúan. 
- _________ ne legyél szomorú, biztos ma is jönni fog - biztatott barátnőd.
- Remélem - mosolyogtál rá. 
- Na, nézd csak, mondtam én - amint ezt kimondta felkaptad a fejed, s igaza volt.
Jiyong ott állt előtted.
- Helloka - intett nektek, majd leült egy üres asztalhoz.
Mint mindig most is te vetted fel a rendelését. 
- Mit hozhatok? - kérdezted mosolyogva.
- öm.. egy.. whiskey-t - amint ezt kimondta leesett az állad.
Ji már így is totál részeg volt.
- Öm.. sajnálom, de nem hozhatok ki magának italt, maga részeg - néztél rá.
- Kérem a whiskey-m - csapott az asztalra.
Kicsit megijedtél azért, csak bólintottál, majd elmentél, hogy leadd a rendelést.
5 perc után kivitted neki az italt.
- Parancsoljon, még valamit? - néztél rá kedvesen. 
- Ülj le - utasított.
- A főnököm nagyon ki fog akadni, ha munka időben csevegek, de egye fene - vontál vállat, majd helyet foglaltál vele szemben.
- Kwon Jiyong vagyok - mutatkozott be.
- Tudom - vágtad rá. Csoda, hogy még tudja a saját nevét.
- Téged hogy hívnak? - kérdezte akadozva.
- ____________ - mondtad el teljes neved. 
- Szép név - mosolygott.
- Köszönöm - hajtottad le fejed. 
- Lenne kedved eljönni velem holnap a vidámparkba? - kérdezte.Te csak kinevetted, majd megszólaltál.
- Azt sem tudja miről beszél, hiszen részeg - mosolyogtál. 
- Tudom miről beszélek, csak 2 soju-t ittam - magyarázta.
- Az bőven elég - mosolyogtál, majd felálltál - ha most megbocsájt, vissza kell mennem dolgozni - ezzel elmentél.

- Na, na, na.. mi volt? - kezdett el ugrándozni barátnőd. 
- Semmi, elhívott a vidámparkba, persze full részegen, nem vagyok olyan hülye, hogy el is menjek vele... azt se tudja mit beszél - fintorogtál egyet.
- Jaj, ___________, mennyi baj van veled - sóhajtott barátnőd, majd az órára nézett - öm... 2 van, zárni kéne - magyarázta.
- és a főnök? - kérdezted döbbenten.
- mikor te beszélgettél lelépett... és mivel nincsenek sokan.. sőt! egyedül csak Jiyong van, ezért azt mondta, hogy zárhatunk - mosolygott.
- Ahh, rendben, de hogy visszük ki Jiyong-ot a bárból? - kérdezted félve.
- Nyugi, megoldjuk - kacsintott - menj és szólj neki, hogy záróra - lökött meg barátnőd.Óvatosan odatipegtél hozzá, majd megszólítottad.
- Elnézést, de záróra van, kérem - mutattál az ajtó felé.
- Rendben, megyek - állt fel.
Már nem volt annyira részeg ezek szerint mivel már értelmesen tudott beszélni, s megbírt állni a lábán rendesen.

Barátnőddel már éppen menni akartatok, mikor valaki megragadta csuklódat, majd magához rántott, s egy enyhe csókot lehelt ajkaidra.Te csak nagy szemekkel néztél az előtted álló személyre.
- Holnap. Délután 3. Itt várlak! - ezzel elengedett, s elment.
Te csak döbbenten álltál ott mint egy szobor.
- húúhaaa, __________, asszem holnap randid lesz Kwon Jiyong-al - mosolygott barátnőd, majd oldalba bökött.
- Ezek szerint - mosolyodtál el, majd haza indultatok. 
Most már semmi, s senki nem akadályozott meg a hazamenetelben. 
Barátnőd a szomszédban lakott így a háza előtt elbúcsúztál tőle, s te is bementél biztonságot nyújtó otthonodba. 
Gyorsan levetted a fölösleges ruhákat, s mit sem törődve azzal, hogy nem tusoltál le bebújtál az ágyba.
- Majd reggel - ezzel a mondatoddal lehunytad szemeid, s vártad a másnapot. 


The End.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
életem első ilyen ficije.^^
remélem azért tetszett.^^
ja, és egy jó tanács!
SOHA NE IGYATOK KÓLÁT ESTE!XD
mert nem fogtok tudni aludni, s akkor ti is így jártok mint én.xd
egy este 4 ficit írtam.>.< de még mindig pörgök. XD
na, bye♥ xd

Huh, de rég írtam ide. :D
Hát, mint mindig most is barátnőmnek írom.~
Remélem tetszik majd.. :DD
Véleményt mindig meghallgatom.;))
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~




- Alice - kiáltott be Junsu a szobába.
Éppen barátnőjét kereste, mivel ma éppen bulizni indultak. 
Nem volt köztük semmi, csak szimpla barátság.
Persze mindig mindenki mondogatja, hogy az egyik fél többet érez a másiknál.~
Ez most is így volt.
Alice teljesen bele volt habarodva a fiúba, persze ezt előtte leplezte. 
Nem akarta, hogy a barátságuk ez miatt menjen tönkre.
Ennél sokkal többet jelent neki ez a fiú.
- Tessék? - jött ki a konyhából a lány, szendviccsel a kezében, teljes díszbe felöltözve. 
- Wow - csak ennyit bírt kinyögni.
Odament a lányhoz.
Megfogta a másik kezét, majd megforgatta.
- Mesésen nézel ki - dicsérte meg.
- Köszönöm. 
- De adhatsz egy falatot - nézett a szendvicsre. 
- Még mit nem.... csinálj magadnak, tudod mi hol van - akart volna elmenni a fiú mellett, de visszarántotta, s beleharapott a szendvicsbe. 
- Hééé! - kiáltott fel a lány.
- Bocsi, de asszem ez már az enyém - akarta volna elvenni a lánytól, persze ő elhúzta tőle, s amilyen gyorsan csak tudta betömte szájába.

- Mindjárt jövök, csak még fogadt mosok, meg megigazítom a sminkem - nyelte le az utolsó falatot a lány.
- Undok - duzzogott a fiú -, siess! - parancsolt rá.
Alice, csak mosolygott, majd gyorsan megcsinálta amit kell neki, minél gyorsabban, nem akarta, hogy Junsu haragudjon rá. 

- Mehetünk - mosolygott a fiúra.
- Végre!
Leballagtak a lépcsőn, majd beszálltak a kocsiba, s elindultak a megbeszélt helyre.
Egy kis bárba mentek ami ki lett bérelve a mai estére, mivel Alice barátnőjének a barátja születésnapját ünnepelték. 
- Azt hittem már soha nem értek ide - vetődött mellé barátnője, So Eun. 
- Bocs, csak Alice kicsit ... hagyjuk - legyintett a fiú, majd elmentek felköszönteni a születésnapost. 


- Alice, várj már meg... ne siess annyira - Junsu alig bírt összerakni egy ép kéz-láb mondatot úgy leitta magát.
- Itt állok melletted - mondta unottan Alice.
Tudta, hogy a fiú sokat fog inni ezért ő alig ivott valamicskét. 
- Ja, jól van.
- Részeg! ch... - fújtatott Alice, majd megragadta a fiú karját, s kimentek a friss levegőre. A lány remélte, hogy Junsu kicsit kijózanodik. 
Nem akarta egészen hazáig cipelni, de ezekből a jelekből ítélve sajnos cipelnie kell.


- Istenem... miért vagy ennyire nehéz?! - dühöngött a lány útközbe. 
Mivel mind a ketten ittak ott hagyták az autót, s gyalog indultak haza.
Alice szólt a többieknek, hogy elmennek, mert Junsu kicsit többet ivott a kelleténél.
Mivel Alice nem lakott annyira messze ezért felmentek hozzá. 
- Remélem többször nem kell veled sehová menjek - puffogott miközben lefektette a fiút az ágyába.
Dühösen akart kimenni, de Junsu elkapta karját, majd magához rántotta, s megcsókolta. 
Alice szemei kikerekedtek, tudta, hogy csak az alkohol miatt van, s a fiú mit sem fog erre emlékezni, ezért belement a játékba.
Éhesen falták egymás ajkait, míg el nem fogyott az oxigén. 
- Tudtam, hogy szeretsz - suttogta Junsu.
Hangja nem volt olyan mint körülbelül 2 perccel ezelőtt.
- e..hh..zz..a..d..f.. - Alice nem tudott semmit se kinyögni, csak értelmetlen hangokat adott ki magából.
Junsu, megmosolyogta ezt, majd magára húzta, s szinte egyből elaludt. 
Alice még nagy szemekkel figyelt a semmibe, de nagy nehezen őt is elnyomta az álom.~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hát, nem életem legjobb műve,
de remélem azért tetszett.^^
VÉLEMÉNYEKET! :D
Bye♥