Hát ez is megszületett.. Remélem, nem okoztam csalódást.. :$
És ha lehet, akkor véleményekeeet PLS! :$$
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hyu Sil PoV.


Sziasztok! Lee HyuSil vagyok. Egy kávézóban dolgozom, mint felszolgáló.
Mindennapom nagyon unalmas volt mind eddig a napig.

Szokásosan elkéstem a munkából. Az a szerencse, hogy a főnököm fia mindig ott van és kisegít a bajból.
Tudni illik már lassan 3 hónapja, udvarol nekem. Nagyon kedves srác és van egy olyan érzésem, hogy kezdem megszeretni.
Éppen betoppantam és a főnököm már nyitotta a száját, hogy lecsesszen, de fia megfogta a vállát.
- Apu. Ne akard mindig lecseszni. Szegénykémnek így is elég gondja van. Hagyd had, menjen dolgozni és nézd el neki, hogy néha napján késik – mosolygott hol apjára, hol rám.
Ilyenkor úgy megölelném, hogy egyem a szívét, amiért ilyen kedves velem és mindig kiment a bajból.
- Na, de fiam! Már nem egyszer késett – nézett fiára nagy szemekkel.
- Mondtam! Nézd el neki. Kérlek – nézett rá boci szemekkel.
- hhh- sóhajt – rendben. Hyu Sil indulj dolgozni! – parancsolt rám a főnököm.
Mikor a főnök fia mellett haladtam el a zsebembe csúsztatott valamit közben pedig mosolygott.
Én csak visszamosolyogtam majd mentem az irodába felvenni a kötényem.
Ekkor esett ki a zsebemből egy kis kártya.
- Jéé, ez meg mi? – vettem fel a földről majd elolvastam.
Ez állt benne: ”Ma este! 7-kor a házatok előtt! NE KÉSS!”
- Oh, biztos a főnök fia – mosolyogtam majd eltettem a cetlit, felkötöttem a kötényem és már álltam is be a pult mögé.


Nem volt sok vendégem szóval a főnök előbb haza engedett. Mivel alapból 6-kor végeznék most elengedett 5-kor.
Gyorsan levettem a köténykémet felakasztottam a többihez majd indultam is haza.
Körülbelül 15 percre lakom a kávézótól.
Mikor hazaértem egyből ledobtam a cuccomat és elmentem fürdeni. Egy jó 20 percig áztattam magamat majd a szekrényemhez álltam. Persze tanácstalanul.
- Na és akkor most mi lesz? – nyitottam ki a szekrényajtót – áh, ez tökéletes lesz – vettem ki a szekrényből egy rövidnadrágot és egy trikót. Felvettem a tornacipőmet hozzá.
Hajamat összefogtam. Sminknek csak egy kis szemtust tettem fel és szájfényt.
Mire mindezzel készen lettem kereken 7 óra volt.
Gyorsan lesprinteltem a lépcsőn. A ház előtt már várt Seung.
- Szia. Jól nézel ki – mosolygott.
- Szia. Köszi. Jó a felsőd – mosolyogtál vissza. a felsőjén egy ilyen grafiti szerűség volt. Nagyon jól nézett ki. (*o*)
- És öm.. Hova is megyünk? – kérdeztem zavarodottan.
- Ne legyél kíváncsi. Hamar megöregszel – kacsintott.
- De hát.. úúú – vágtad be a durcit.
- Ne duzzogj már – szólt rád kuncogva.
- Nem duzzogok – folytattad a duzzogást.
- Aha, vettem észre – mosolygott.
- Na, de komolyan! Hová megyünk – néztél a szemébe.
Amit lehet, hogy nem kellett volna mivel egyből elvarázsolt csillogó szeme, de ahogy észrevette, ő is elveszett az én tekintetemben nem csak én az övében.

Gyorsan megráztam a fejem, hogy nehogy valami baromságot csináljak.
- Mindjárt jövök – mondta majd elment egy pár perc múlva visszajött. Valami volt a kezében, mert a háta mögött volt.
- Tessék ez a tiéd – nyújtott oda egy nagy virágcsokrot.

’ Mesélő ’ PoV.

- Jézusom. Ez gyönyörű köszönöm – mondta mosolyogva.
- Ne köszönd. Egy ilyen széplánynak, mint te. Egy ilyen szép csokor jár – bókolt.

~ Azt hiszem, itt esek össze – gondoltad magadban.

- Még van egy meglepetésem – húzott magával mosolyogva.
- Ya! Hová megyünk – néztél értetlenül, de belül mosolyogtál.

10 perc múlva egy étterembe érkeztek ahol volt egy külön asztal csak nekik. Udvariasan kihúzta HyuSil-nak a széket majd ő is leült. Mikor a lány az asztalra nézett akkor vette csak észre a bonbonos dobozt. Kinyitotta és volt benne egy üzenet, amin ez állt: ” Lee HyuSil, nem merem a szemedbe megkérdezni, ezért inkább leírom. Lennél a barátnőm?”
A lány csak mosolyogva felnézett a fiúra és óvatosan bólintott.
Nem is kellett több a fiúnak felállt. Oda sétált a lány elé, hogy felsegítse.
Mikor már mind a ketten álltak a fiú szenvedélyesen megcsókolta.
Akik az étteremben voltak mind nagy tapsviharba kezdtek és ujjongtak.
Mikor a csóknak vége lett mosolyogva összeérintették homlokukat és úgy álltak egy darabig majd rendeltek.
Vacsora után pedig a fiú ott aludt a lánynál.


Most már örökkön- örökké együtt fognak aludni. Az egyszer biztos! ;)


THE END! 

Categories:

Leave a Reply