Na, ezt is meghoztam:$ XDD

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Park GiTae a suli legnagyobb stréber a suliban. Senki sem bírja, mivel mindig csak a könyveket bújja. Nem nagyon szeret elmenni otthonról. De ha el is megy, akkor is csak a könyvtárba. De most valamiért nem úgy viselkedik, mint eddig. 1 hónapja nem tanul rendesen, nem olyan stréber cuccokba járkál, hanem menő rucikban. Már mindenkinek feltűnt, hogy megváltozott. Próbál barátkozni, de mindenki visszautasítja. Persze ez érthető, hiszen eddig mindig csak tanult és tanult.
Hogy miért is változott meg ennyire?
A válasz egyszerű. A mi kis GiTae-ket is utolérte a szerelem. De sajnos elég rossz embert választott ki magának.
Hogy mért is?
Azért mert a suli legmenőbb egyben legbukóbb pasijába szeretett bele.
GiTae-n észrevette pár osztálytárs barátnője, ezért megszólították ma: - Szia GiTae – intett neki az egyik mosolyogva.
GiTae körbe nézett, hogy most hozzá beszélnek vagy csak rosszul hall.
- Ne nézz már körbe. Hozzád beszélünk – mosolygott a másik.
- Oh – mosolygott – Mondjátok.
- Megtudtam valamit – mosolygott a harmadik.
- Mit? –nézett értetlenül.
- Hogy kibe vagy szerelmes.
- Kérlek, lányok! Ne mondjátok el neki – kezdett el kapálózni.
- Nyugi van. Csak azért mondjuk, mert ha így fogod bámulni a folyosón még a végén ő is észre, veszi és egy jó pár másik ember is. Nem szeretnénk, ha leégetnéd magad – ölelte meg az egyik. Ezen kicsit meglepődött mivel őt még senki nem ölelte meg anyján, apján és bátyján kívül.
- Hallottuk, hogy a bátyád bekerült egy bandába. Ez igaz? – kérdezte JiHyun.
- Igen, igaz - mosolygott.
- És tudod, hogy melyik bandába? – kérdezték sejtelmesen.
- Nem, nem akarta elmondani.
- És tudja, hogy szereted a suli legmenőbb pasiját?
- Igen, tudja – vágta rá.
- Akkor már mindent értünk.
- Mi az, hogy mindent? – kérdezte értetlenül.
- Drágám, a bátyád JR bandájába került be – világosította fel JiHyun.
- TESSÉK? – kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Jól hallottad – simogatta meg hátát G.NA.
- Ezt nem hiszem el. Mi lesz, ha elmondja neki? – nézett a lányokra aggódva.
- Ne aggódj! Mi itt leszünk neked. Most már nem vagy stréber szóval nem szeretnél a 4. tag lenni a kis bandánkba? – kérdezte a harmadik, akinek nem tudta még ő sem a nevét. Ő volt Sulli.
- De, igen, persze.. szívesen – mosolygott.
- Rendben akkor most először is oda megyünk a bátyádhoz – mutattak a bátyjára.
- Jéé, ez tényleg az én bátyám (-.-)


- Oppa – futott oda bátyához.
- GiTae – ölelte meg zavartan. Mivel a lány nem látta, hogy éppen beszélget a menő csávóval.
- Öhm. GiTae – szólt rá – elengednél – kérdezte a bátyja zavartan.
- Eddig soha nem volt baj, ha megöleltelek. MOST MI A BAJOD? –kérdezte az utolsó pár szót kicsit hangosabban.
Ekkor a háta mögül valaki megköszörülte a torkát. Egyből felismerte ki az.
Mozdulatlanul állt egy helyben majd nagyon lassan magfordult és zavartan mosolygott.
- Bocsánat – mosolygott még mindig.
- Menj innen te semmire kellő – lökte el.
Szegény lány a hátsójára esett, ami utána nagyon sajgott.
- Jézusom. GiTae – rohant oda hozzá G.NA.
- TE – mutatott a menőre G.NA. Mire ő megfordult – MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? - szidta le.
- Te hozzám beszélsz? – kérdezte nagyképűen.
- Igen, hozzád!
- Ajánlom, hogy maradj kussba! – parancsolt rá.
- HÉÉ! NE BESZÉLJ  ÍGY A BARÁTNŐMMEL! – szólt rá GiTae.
- A barátnőd?! Chh.. ne nevettess már – nevetett.

GiTae bátyja az az MinHyun csak ott állt és nézte, ahogy kinevetik húgát.
Húga ránézett kérlelő szemekkel, hogy segítsen már, de ő úgy tett mintha nem is lenne ott.
Pedig belül majd megszakadt a szíve, de ha most közbe szól, kicsapják a bandából.
Utána húga már csak egy ” Menj a picsába és felejts el örökké ” fejet vágott majd felállt és úgy ment el, hogy neki ment JR vállának. 
- Te nekem jöttél? – kérdezte egy kottával magasabb hangon a fiú, ami elég lányosra sikeredett.
- Nem hiszem.. szerintem csak megfújt egy erősebb szél – mosolygott majd elment.
A fiú nem bírta feldolgozni, hogy egy lány kinevette, és elég csúnyán beoltotta.



- Ez a gyerek nem normális – mondta dühösen G.NA.
- Az biztos – helyeselt a többi lány is.
GiTae pedig csak halkan kullogott mellettük.

~ hogy tudtam így beszélni vele? – kérdezte magától, de választ nem kapott.


~~ Este, GiTae házánál ~~

* kopp-kopp * .. Kopogott be GiTae szobájába a testvére.
- Ki az? – szólt ki GiTae.
- Én – mondta alig hallhatóan testvére.
- Mit akarsz? – kérdezte flegmán.
- Bocsánatot kérni.
- Avval kicsit elkéstél. Nem akarok veled beszélni.. Hagyj békén – mondta GiTae majd leült az ágyára.
- GiTae sajnálom – mondta a bátyja.
- Nem érdekel – vágta rá egyből.

Ezt a bátyja körülbelül elmondta neki 20szor, de GiTae mindig visszautasította.
Minhyun nem tudott várni. Bement az ajtón és megölelte húgát.
- S-A-J-N-Á-L-O-M!!- betűzte el neki.
- Már a második bocsánatkérésnél nem haragudtam – nevetett.
- MI?! – kérdezett vissza bátyja miközben elengedte húgát.
- Bocsi, de vissza kellett valahogy adjam – mosolygott.
- Igaz, meg érdemeltem – hajtotta le fejét.
- Na, de menjünk aludni. Holnap suli – mosolygott a lány.
- Rendben – mosolygott – Jó éjt – ezzel távozott.
GiTae bedőlt az ágyba és egyből el is aludt.

Reggel GiTae szemei, csak úgy kipattantak majd elintézte a reggeli dolgokat és indult a suliba.
Egy kicsit korán érkezett ezért még nem volt senki az osztályába.
Körbe sétál a suliban, amíg az osztály meg nem érkezik.


Már lassan 10 perce sétál. Éppen balra nézett mikor valakibe beleütközött.
Már éppen bocsánatot akart kérni mikor meglátta, hogy kinek ment neki.
Kezét szája elé kapta megdöbbenés miatt és a ’ szégyen ’ miatt egyben.

- Nem tudsz vigyázni? – kérdezte flegmán.
- Sajnálom – hajolt meg.
- Egy sajnálómmal nem lehet elintézni a dolgokat – mondta majd a cipőjére mutatott – tönkre tetted az új cipőmet.!
- Jaj, mivel? – kérdezte gúnyosan. Kicsit meglepődött, hogy így beszél, de most nem bánta – Azzal, hogy lett rajta egy kis porszem? – kérdezte gúnyos mosollyal.
- Te ide figyelj! – fogta meg állát a fiú. GiTae nagyon megijedt ezért becsukta a szemét – Velem te ne viselkedj úgy, mintha egy szolga lennék!
- Akkor te se viselkedj úgy velünk – mondta alig hallhatóan.
- SSSShhh – szisszentet egyet majd elengedte a lány állát.
- Na, mi van? Csak nem igazat mondtam – nevetett – ha most megbocsátasz nekem mennem, kell – ment volna el, de a fiú visszarántotta karjánál fogva és megcsókolta.

~ EZ MI?! JÉZUSOM! Ez biztos csak álom – gondolta magában.

Mikor a csóknak vége lett a fiú belesúgta GiTae fülébe: - Nem szeretem, ha játszanak velem, de te megfogtál. Már egy hónapja vagyok veled bunkó de, te mindig erős voltál velem szembe. Ez bejön. Viszont látszik a szemedben, hogy bejövök neked – itt elmosolyodott – Lennél a barátnőm? – kérdezte alig hallhatóan.

GiTae kikerekedett szemekkel hallgatta a fiú mondandóját majd nagy nehezen rábólintott.
Nem kellett több JR-nek. Egyből ajkaira tapadt és most GiTae is visszacsókolt.



THE END!


GYEREKEK! Én egyre szarabb író leszek amint észre vettem.. ._. X’’ D
Hát, bocsika, ennyi telt tőlem:$ remélem azért tetszett.^^ : 33 
Read More ...

2 megjegyzés


Hát ez is megszületett.. Remélem, nem okoztam csalódást.. :$
És ha lehet, akkor véleményekeeet PLS! :$$
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hyu Sil PoV.


Sziasztok! Lee HyuSil vagyok. Egy kávézóban dolgozom, mint felszolgáló.
Mindennapom nagyon unalmas volt mind eddig a napig.

Szokásosan elkéstem a munkából. Az a szerencse, hogy a főnököm fia mindig ott van és kisegít a bajból.
Tudni illik már lassan 3 hónapja, udvarol nekem. Nagyon kedves srác és van egy olyan érzésem, hogy kezdem megszeretni.
Éppen betoppantam és a főnököm már nyitotta a száját, hogy lecsesszen, de fia megfogta a vállát.
- Apu. Ne akard mindig lecseszni. Szegénykémnek így is elég gondja van. Hagyd had, menjen dolgozni és nézd el neki, hogy néha napján késik – mosolygott hol apjára, hol rám.
Ilyenkor úgy megölelném, hogy egyem a szívét, amiért ilyen kedves velem és mindig kiment a bajból.
- Na, de fiam! Már nem egyszer késett – nézett fiára nagy szemekkel.
- Mondtam! Nézd el neki. Kérlek – nézett rá boci szemekkel.
- hhh- sóhajt – rendben. Hyu Sil indulj dolgozni! – parancsolt rám a főnököm.
Mikor a főnök fia mellett haladtam el a zsebembe csúsztatott valamit közben pedig mosolygott.
Én csak visszamosolyogtam majd mentem az irodába felvenni a kötényem.
Ekkor esett ki a zsebemből egy kis kártya.
- Jéé, ez meg mi? – vettem fel a földről majd elolvastam.
Ez állt benne: ”Ma este! 7-kor a házatok előtt! NE KÉSS!”
- Oh, biztos a főnök fia – mosolyogtam majd eltettem a cetlit, felkötöttem a kötényem és már álltam is be a pult mögé.


Nem volt sok vendégem szóval a főnök előbb haza engedett. Mivel alapból 6-kor végeznék most elengedett 5-kor.
Gyorsan levettem a köténykémet felakasztottam a többihez majd indultam is haza.
Körülbelül 15 percre lakom a kávézótól.
Mikor hazaértem egyből ledobtam a cuccomat és elmentem fürdeni. Egy jó 20 percig áztattam magamat majd a szekrényemhez álltam. Persze tanácstalanul.
- Na és akkor most mi lesz? – nyitottam ki a szekrényajtót – áh, ez tökéletes lesz – vettem ki a szekrényből egy rövidnadrágot és egy trikót. Felvettem a tornacipőmet hozzá.
Hajamat összefogtam. Sminknek csak egy kis szemtust tettem fel és szájfényt.
Mire mindezzel készen lettem kereken 7 óra volt.
Gyorsan lesprinteltem a lépcsőn. A ház előtt már várt Seung.
- Szia. Jól nézel ki – mosolygott.
- Szia. Köszi. Jó a felsőd – mosolyogtál vissza. a felsőjén egy ilyen grafiti szerűség volt. Nagyon jól nézett ki. (*o*)
- És öm.. Hova is megyünk? – kérdeztem zavarodottan.
- Ne legyél kíváncsi. Hamar megöregszel – kacsintott.
- De hát.. úúú – vágtad be a durcit.
- Ne duzzogj már – szólt rád kuncogva.
- Nem duzzogok – folytattad a duzzogást.
- Aha, vettem észre – mosolygott.
- Na, de komolyan! Hová megyünk – néztél a szemébe.
Amit lehet, hogy nem kellett volna mivel egyből elvarázsolt csillogó szeme, de ahogy észrevette, ő is elveszett az én tekintetemben nem csak én az övében.

Gyorsan megráztam a fejem, hogy nehogy valami baromságot csináljak.
- Mindjárt jövök – mondta majd elment egy pár perc múlva visszajött. Valami volt a kezében, mert a háta mögött volt.
- Tessék ez a tiéd – nyújtott oda egy nagy virágcsokrot.

’ Mesélő ’ PoV.

- Jézusom. Ez gyönyörű köszönöm – mondta mosolyogva.
- Ne köszönd. Egy ilyen széplánynak, mint te. Egy ilyen szép csokor jár – bókolt.

~ Azt hiszem, itt esek össze – gondoltad magadban.

- Még van egy meglepetésem – húzott magával mosolyogva.
- Ya! Hová megyünk – néztél értetlenül, de belül mosolyogtál.

10 perc múlva egy étterembe érkeztek ahol volt egy külön asztal csak nekik. Udvariasan kihúzta HyuSil-nak a széket majd ő is leült. Mikor a lány az asztalra nézett akkor vette csak észre a bonbonos dobozt. Kinyitotta és volt benne egy üzenet, amin ez állt: ” Lee HyuSil, nem merem a szemedbe megkérdezni, ezért inkább leírom. Lennél a barátnőm?”
A lány csak mosolyogva felnézett a fiúra és óvatosan bólintott.
Nem is kellett több a fiúnak felállt. Oda sétált a lány elé, hogy felsegítse.
Mikor már mind a ketten álltak a fiú szenvedélyesen megcsókolta.
Akik az étteremben voltak mind nagy tapsviharba kezdtek és ujjongtak.
Mikor a csóknak vége lett mosolyogva összeérintették homlokukat és úgy álltak egy darabig majd rendeltek.
Vacsora után pedig a fiú ott aludt a lánynál.


Most már örökkön- örökké együtt fognak aludni. Az egyszer biztos! ;)


THE END! 
Read More ...

0 megjegyzés